A kormány szerint Sorost szolgálják a tanártüntetésre készülő szakszervezetek

Publikálás dátuma
2019.11.23. 09:34
A Tanítanék Mozgalom korábbi tüntetése. Képünk illusztráció
Fotó: Népszva
Látszólag alacsony fizetésük és túlhajszoltságuk miatt vonulnak utcára a pedagógusok, Kásler Miklós és Palkovics László minisztériuma azonban tudja, mi zajlik a háttérben
 Politikai célokat szolgál, nem a pedagógusokat szolgálja a tüntetés - reagált az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) és az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) közös, pénteken az MTI-hez is eljuttatott közleményében a pedagógus-szakszervezetek bejelentésére.    

Intett a karmester, mehet a sorosozás

A két tárca közleménye szerint pedagógus- és más szakszervezetek által bejelentett tüntetés ismét az ellenzék és "a Soros-hálózat politikai céljait, nem a pedagógusokat, pláne nem a gyermekeket szolgálja". Megjegyezték, szerintük ugyanazok a szakszervezetek készülnek a jövő héten tüntetésre, amelyek eddig is minden ellenzéki és "Soros-hálózat" által szervezett akció mögé beálltak. Most is ezt teszik, a "Soros-hálózat" háromnapos tüntetéséhez csatlakoznak - tették hozzá. A kormány az utóbbi időben kerülte a sorosozást, de Orbán Viktor pénteki rádióinterjúját bátorításnak tekinthették a minisztériumok is, így újra kezdődhet a személyre szabott gyűlöletkampány.

Pedig minden olyan jól alakult

Az Emmi és az ITM úgy látja, hogy az oktatásba, az iskolák fejlesztésére, a pedagógusok bérére, a diákok és szüleik támogatására napjainkban minden eddiginél több pénz megy. „A pedagógusok voltak az elsők, akiknél átfogó béremelési program indult, átlagosan 50 százalékkal emelkedett a pedagógusok bére, és jövő januártól a szakképzésben dolgozó pedagógusok bére átlagosan további 30 százalékkal emelkedik. A minisztériumok szerint baja inkább a szakszervezeteknek van, azzal, hogy a tanárok a munka törvény könyve alá , rugalmasabb foglalkoztatási körülmények közé kerülnek majd.
A közleményben lesorosbérencezett szakszervezetek  (a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának tagszervezetei, a Magyar Szakszervezeti Szövetség, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, a Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet, az Oktatási Vezetők Szakszervezete és a Keresztény Pedagógusok Szakszervezete)   november 30-á, országos sztrájkra készülnek, mivel a kormány többszöri kérésük ellenére az utolsó határidőig, november 22-ig sem volt hajlandó egyeztetni velük a pedagógusi béremelésről és a munkaterhek arányosabb felosztásáról.

A takarító is többet visz haza

Arról , hogy valójában mennyit keresnek a tanárok sokat elmond a Pedagógusok Szakszervezete Ifjúsági Tagozatának figyelemfelhívó akciója: egy matematika-informatika szakpáros, egyetemi végzettségű tanár hat év szakmai tapasztalattal nettó 166.486 forintot keres, egy három év tapasztalattal rendelkező gyógypedagógus pedig 150 ezer forintot.
Ehhez képest egy takarító ma nettó 250 ezer forintot is hazavihet - igaz, a tanárok sok esetben az ő feladataikat is ellátják az iskolákban, hiszen van, ahol a tanárok után maguk takaríthatnak az intézményben.
A PSZ kérdőíves felmérése alapján – melyet több mint 4600-an töltöttek ki – brutálisan nőttek a vállalt óraszámok is: : míg 2008-ban heti 42 órát dolgoztak a pedagógusok, a mostani kérdőív kitöltői között az átlagos heti munkaidő 56 óra. A válaszadók 90 százaléka dolgozik többet 40 óránál egy héten (mindebbe a helyettesítés, az adminisztráció, a felkészülés, felügyelet, túlórák és más többletfeladatok is beletartoznak). A tanítással lekötött munkaórák száma heti 22-ről 25-re emelkedett átlagosan.     
míg 2008-ban heti 42 órát dolgoztak a pedagógusok, a mostani kérdőív kitöltői között az átlagos heti munkaidő 56 óra. A válaszadók 90 százaléka dolgozik többet 40 óránál egy héten (mindebbe a helyettesítés, az adminisztráció, a felkészülés, felügyelet, túlórák és más többletfeladatok is beletartoznak).

Szerző

Kiút a cigánysorról

Publikálás dátuma
2019.11.23. 08:10

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Sok munkahelyre azért nem veszik fel a legszegényebbeket, mert az állásinterjún nem értik a számukra idegen szavakat, nem tudnak tesztet kitölteni. Nekik segít egy újszerű program.
Enikőt két gyerekkel hagyta egyedül a férje, egy másik nő miatt, a legnagyobb nyomorban, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nagyecsed cigánytelepének közepén. Addig sem éltek nagy lábon, de ezt követően szinte nyomorogtak, hiszen az alig ötvenháromezer forintos közmunkás bérből, és a kicsik után járó szűkös családi pótlékból nemigen futotta többre tésztánál, krumplinál. Anyósa házában laktak, így nem kerültek az utcára, de a rezsit és minden egyebet neki kellett kigazdálkodnia – a felhalmozott hátralékok miatt mind gyakrabban fenyegette őket annak a veszélye, hogy kikapcsolják náluk az áramot. A fiatalasszony korábban csak a tyukodi konzervgyárban dolgozott bejelentett alkalmazottként, de ez mindig csak időszakos munka volt, s addig tartott, amíg feldolgozták a környékben felvásárolt zöldséget, gyümölcsöt: a téli és tavaszi hónapokban már nem jelentett biztonságot. Nem akart így élni, s legfőképp azt nem akarta, hogy a gyerekei is ilyen körülmények között nőjenek fel, nem látva kiutat a cigánysori létből. Ezért vett egy nagy levegőt, bekopogott a nagyecsedi szegregátumban lévő közösségi házba, és Balázs Ferencnétől, a Kiútprogram mentorától kért segítséget, aki a helyiek csak Vicunak hívnak. – Láttam rajta, hogy nagyon erősen akar változtatni az életén, s ez segített legyűrni azokat az akadályokat, amik ott tornyosultak előtte – mondja mentora. Szavai szerint egy olyan asszonynak, aki szinte az utcájából is alig mozdult ki, egy másik városba elutazni is nagy kihívás. Enikő egyedül el sem mert volna menni egy állásinterjúra. A mélyszegénységben élők számára egy ilyen szituáció nagyon idegen. Balázs Ferencné példaként említi, hogy semmit nem értenek azokból a szavakból, amiket egy HR-es használ: motiváció, monotónia-tűrés, karrierlehetőség. A Kiútprogram tagjai az álláshirdetésekre való jelentkezés előtt egy, a képességeket és készségeket mérő tesztet írnak, ami jellemzően logikai, matematikai és szövegértési feladatokból áll – hasonlóan a gyárak felvételi tesztjeihez. Ezek olyan képességeket és tudást mérnek, amellyel általános iskola után mindenkinek rendelkeznie kéne, de a városszéli szegregált iskolákban végzettek közül sokak tudása nem üti meg ezt a szintet. S hiába van Mátészalkán, Nyírbátorban jóval több munkalehetőség, mint Nagyecseden, a képzetlen, gyakran a nyolc általánost is csak bukdácsolva elvégzett romák előtt ezek miatt az akadályok miatt még egy összeszerelő gépsori feladat is álomnak tűnik.
Az adatok beszédesek. A Kiútprogram munkatársai több, térségbeli gyárral is felvették a kapcsolatot, s tavaly ősz óta hatvannégy embert „ajánlottak ki”. Hatvankilenc tesztírás történt – volt ugyanis, aki több helyre is bejelentkezett – s ebből ötven nem sikerült. Ez a kétharmados negatív arány a már említett tudásbeli hiánynak köszönhető, a Kiútprogramnak viszont nincsen kapacitása hosszú távon képezni a jelentkezőket. Gyorstalpalóra, az adott gyári állásinterjúra való felkészítésre van csak lehetőség, amiben egy önkéntes is segíti a szervezetet. A tizenkilenc sikeres tesztíróból ötöt nem hívtak be következő fordulóra – hogy miért, arról nem kaptak visszajelzést, így az okot nem sikerült kideríteni. Másik öt, felvételt nyert jelentkező családi problémák miatt, vagy épp bizonytalanságból, félelemből végül nem vállalta el az állást. Kilencen munkába álltak, kettőjüknek a próbaidő alatt felmondtak. Heten maradtak, akik azóta is tartósan az adott munkahelyen dolgoznak. Ez a statisztikai arány a szakértők szerint „bőven megfelel” a hasonló programok mutatóinak, miközben a Kiútprogram költségvetése és kapacitása is jóval kisebb a szokásosnál. Enikő és társai esetében a felkészülést eleve azzal kezdik, hogy gyakorolnak, és szituációs játékokban modellezik a lehetséges kérdéseket, s az arra adandó válaszokat. A kétgyermekes anyuka példája is mutatja: ha ezen a bürokratikus és gyakran gépies válaszokat követelő akadályon sikerül túljutniuk, a munkában már megállják a helyüket. Enikőt felvették a mátészalkai Flabeg gyárba és havi 200-250 ezer forint közötti nettó fizetést kap a három műszakos munkáért, attól függően, hogyan van beosztva. Sikerült lakáshitelt felvennie, és már nincs kiszolgáltatva az őt elhagyó férj édesanyjának, hisz elköltözhetett annak házából. Sőt, nemcsak onnét, de a romatelepről is, aminek jelentőségét fokozza, hogy iskolás korú gyermekei vannak: ők már egy másik lehetséges jövőt látnak maguk előtt, mint azelőtt, hogy édesanyjuk elhelyezkedett volna a gyárban.

Uborkából tisztes jövedelem

A Kiútprogram a legszegényebbeknek létrehozott foglalkoztatási program, amely nonprofit vállalkozásként segít Magyarország észak-keleti településein a mélyszegénységben élőknek, hogy regisztrált őstermelővé vagy családi vállalkozóvá váljanak, s így munkájukból legyenek képesek megélni. Ezt a főtevékenységet egészíti ki a hosszú távú gyári munkát megcélzott munkaerőpiaci beilleszkedési program. Egyik legsikeresebb kezdeményezésük az úgynevezett „uborkázás”: mikrohitellel segítik az uborkatermeléshez szükséges eszközök és a palánták beszerzését, és mentorálással, mezőgazdasági szaktanácsadással a termelést. Az uborkát a Kiútprogram vásárolja fel a termelőktől, s adja el egy integrátor cégnek. Nem függnek a közfoglalkoztatástól és kiszámíthatatlan állami pályázatoktól, magánszemélyek és intézmények támogatásaiból fedezik ötvenmillió forintos éves működési költségüket. Korpás András terepmunkásként a szabolcsi térségben segíti a termelőket. Szavai szerint az őstermelőként dolgozó családoknak, ha nem is egy főállásban megkereshető alapbért, de tisztes jövedelmet jelent a mezőgazdasági munka, s vannak, akik már önálló vállalkozók, s ennek révén a társaiknak is újabb munkalehetőségeket biztosítanak. A legfrissebb adatok szerint a szabolcsi térségben jelenleg hatvannégy család termel uborkát, és ez az idei szezonban 4-500 ezer forint bevételt jelentett nekik. D. J.

Szerző

„Ha elmegy a dagály, látszik, hogy kinek van letolva a nadrágja” – Interjú Oszkó Péterrel

Publikálás dátuma
2019.11.23. 07:30

Fotó: Szalmás Péter / Népszava
Eddig pénzburok védte a kormányt – mondta Oszkó Péter, az OXO Labs alapító-cégvezetője, volt pénzügyminiszter, aki szerint a pénzbőség vége nem feltétlenül jelent válságot.
Két éve azt mondta, hogy az ellenzék a saját maga paródiája. Most mit gondol?  Egy olyan választási eredmény született októberben, amelyből kiderült: lényegesen jobban szerepelnek az ellenzéki pártok, ha koordinált módon, összefogva indulnak. Kilenc év kellett ahhoz, hogy a szereplők levonják ezt a tanulságot.  Ezek után mi várható? A Momentum például tisztább viszonyokat és kevesebb pártot szeretne, de hallani arról is, hogy új formációk alakulnak a konzervatív oldalon. A következő választás 2022-ben lesz, ezért jelenleg nem reális az az elvárás, hogy a pártok ezentúl mindent közösen csináljanak, és egyik szervezet se keressen önálló politikai hangot. Az ellenzéki oldal értéke, hogy vannak viták, nézetkülönbségek és ezeket nem a szőnyeg alá söprik, vagy hatalmi szóval elintézik, hanem lejátsszák. A lényeg az, hogy a választásokig döntsék el vitás kérdéseket. Az egész ország és az összes választó érdeke, hogy igazi politikai verseny legyen és ne lehessen tét nélkül hatalmat gyakorolni. Az ellenzéknek az lenne a feladata, hogy találják ki azt a játékszabály-rendszert, amelyben egyrészt egy ideig versenyeznek egymással, másrészt demonstrálják a közös kompromisszumok meghatározásának képességét is, hiszen anélkül nehéz lenne kormányzóképesnek mutatni magukat.  Látja ezt a játékszabály-rendszert? Még nem, az ellenzéki pártok egyelőre spontán keresik az önálló hangot, olykor még akár egymás kárára is. Ez persze valószínűleg természetes másfél hónappal egy választás után, nagy kérdés, hogy a korábbi kilenc év után most elég lesz-e rövidebb idő a koordináció kialakítására, a már elfoglalt hatalmi pozíciókból.

Orbán Viktor szerint gazdasági szempontból nehezebb idők jönnek, mint az előző években. Egyetért a miniszterelnökkel? Biztos, hogy nem lesz akkora pénzbőség, mint az utóbbi nyolc évben volt. Az elhúzódó válságkommunikáció miatt talán nem ment át a köztudatba Magyarországon, de az ország régen tudott ennyire dúskálni a pénzben. Persze nem magunk miatt, hanem azért, mert a világban a válság következményeit óriási tömegű pénznyomtatással kezelték a nagy gazdaságok és az ottani pénzpolitikát irányító jegybankok. Sőt, ránk nézve az uniós politikának is pénzdömping volt az eredménye. Az elmúlt két ciklusban elképesztő aranykor volt. Akkor most jön a válság? Normális pénzmennyiség mellett kell gazdaságpolitikát folytatni. Ez még nem válsághelyzet, még akkor sem, ha az uniós kohéziós politikából sem várható akkora összeg, mint amennyi eddig jött. Ezentúl nem pénzözönben folyik majd a kormányzás. Varga Mihály pénzügyminisztert jó szakembernek tartja? Igen. Azt követően, hogy ő vette át a pénzügyi kormányzást, sokkal kevesebb kiszámíthatatlan kilengés volt. Fiskális szakpolitikai szinten nehéz lenne vitatni, hogy racionális kormányzás zajlik. A pénzügyminiszter akkor nem „Orbán Viktor bábja”? El kell különíteni az érdemi szakmai véleményeket a politikai kijelentésekről, persze utóbbi elkerülhetetlen eleme a pártpolitikának, de a pénzügyeket nem ilyen jelzőkkel lehet leírni. Nyilvánvaló, hogy nem folyik kontármunka, hiszen például öt százalékos gazdasági növekedést értünk el a legutolsó GDP-adatok alapján. Az ország jelenleg rövid távon jól használja ki a pénzbőséget. Mi lesz, ha véget ér a pénzbőség? Ha elmegy a dagály, látszik, hogy kinek van letolva a nadrágja. Később derül ki, hogy azok a fejlesztések, amelyek az elmúlt években zajlottak Magyarországon, csak rövid időszakra hoztak növekedést, vagy tartósan. Nehéz most erre válaszolni. Az igazi kérdés az, hogy a rengeteg infrastrukturális beruházás mellett a vállalkozások innovációs és növekedési képessége, termelékenysége milyen mértékben javult. Évek óta mondogatjuk, hogy nem elég infrastruktúrát fejleszteni, a humán erőforrás fejlesztése legalább ennyire fontos. Nehezebb időszakban ennek a hiánya megmutatkozhat. Arról mi a véleménye, hogy a korrupció nem mozgatja meg az állampolgárokat? Az sajnos általános emberi reakció, hogy amíg mindenkinek megvannak a többé-kevésbé biztonságos életkörülményei, addig a szórványosan hozzáférhető hírekben feltűnő korrupció kevésbé vált ki protest-magatartást. Sőt, ha a választó élete rendben van –, márpedig az általános pénzbőségben nagyjából miért ne lenne a várakozásokhoz képest rendben –, akkor fél a változástól, mert az ismeretlen akár rosszabbat is hozhat. A globális gazdasági konjunktúra burokban tartotta a kormányzatot, de ez nyilván nem lesz mindig így.

Az új városvezetés önt nem kérte fel valamelyik fővárosi cég, vagy bizottság igazgatóságába?  Szerencsére nem, annál jobban ismernek. Önálló cégcsoportot építettem fel az elmúlt években, ez felelősséggel és feladatokkal jár. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt hátra hagyjam és fővárosi cégekbe vállaljak szerepet.

Volt olyan felkérése, amelyet elutasított, és esetleg már meg is bánta? Ilyen nem volt. Legyünk őszinték: a politika élet talán mostanra zökkent vissza abba a kerékvágásba, ahol újra lehet egyáltalán verseny, az egyoldalú akaratnyilvánítás helyett vitáknak, szakmai véleményeknek, egyéni meggyőződéseknek is helye lehet. Eddig az utóbbi kilenc évben nem erről szólt a politizálás, így nem is nagyon adódhatott olyan lehetőség, amit megbántam volna, hogy elszalasztottam. Egyébként, ha bárki tanácsot vagy segítséget kér tőlem, akkor azt szívesen adok. Ahogy tíz vagy tizenöt évvel ezelőtt is, úgy most is elmondom a véleményemet és oldaltól függetlenül odaállok olyan ügyek mellé, amelyeket fontosnak tartok.  Most van ilyen? Több is. Bár pénzügyminiszter voltam egy évig, sosem voltam párttag és mindig abban a hitben ringattam magam, hogy a pártpolitikai csatározásoknak megvan a helye, de az ország stratégiai dolgait közös ügynek kell tekinteni. Állami alapokkal jelenleg is több közös befektetésünk van, sok innovációs, fejlesztési vagy akár kulturális kezdeményezés mellé odaálltunk, és ezt a jövőben is tervezzük, attól függetlenül, hogy ki van hatalmon. Sőt van olyan sportberuházás is, amiről azt gondolom: nem szerencsés, ha politikai viták áldozatává esik.  Mire gondol? Van egy jogos, kritikus hozzáállás általában a sport, különösen pedig a futballhoz köthető stadionépítésekkel kapcsolatban. Sajnálnám, ha emiatt olyan sportágak véreznének el, amelyek nem voltak túltámogatva, vagy olyan beruházások, amelyek közcélt és például a város zöldítését, vagy akár a tömegsportot is képesek lennének szolgálni. Én az atlétikai stadion beruházást - megfelelő feltételek mellett – nem tartom rossznak, sőt, könnyen található olyan feltételrendszer, amelynek keretében egy kifejezetten jó ügy lehet.  A Puskás Ferenc Stadionról mi a véleménye? Sok más stadion esetében helytálló a kritika azok szükségességével kapcsolatban, de a Puskás esetében kevésbé. Egy nagy nemzeti stadionnak nyilván van létjogosultsága, ahol sportesemények mellett nagyszabású koncertek, rendezvények is helyet kaphatnak. És ez nem szükségszerűen értékválasztás abban a kérdésben, hogy arra vagy inkább egészségügyre és oktatásra kell költeni, mert értelemszerűen az utóbbiakra is kell, akár azt megelőzően is, de a kettő nem zárja ki egymást.   Az ön cége kreatív emberek innovatív ötleteire épülő vállalkozásoknak segít. Fogalmazzunk inkább úgy, hogy ilyen vállalkozásokba fektettünk be. Nem jószolgálati intézmény vagyunk, hanem üzleti vállalkozás, úgy segítjük őket, hogy mi is hasznot akarunk realizálni. De valóban inspiráló a munkám, állandóan világmegváltó ötletekkel foglalkozhatok.  Bajnai Gordonnal mikor beszélt utoljára? Idén tavasszal, amikor a róla és a kormányáról szóló könyv megjelent. A bemutató sajtótájékoztatón én is részt vettem. Le szoktunk ülni egyébként bizonyos időközönként és megbeszéljük, hogy kivel, mi történt. Az üzleti pályánk nem találkozik, viszont az egy év közös küzdelem kialakított egyfajta beszélgető-viszonyt, amelyet fenntartunk.  Bajnai is az üzleti élet felé vonult, de ő nyíltan kampányolt Karácsony Gergely mellett.  Amikor kormányzati pozíciót viseltem, akkor sem voltam különösebben aktív a kampányokban. A véleményemet most is elmondtam volna, ilyet viszont nem kértek tőlem. A politikai kampány persze nem szakértői véleményekről szól, hanem személyes kiállásokról. Így viszont maradhattam átlagos választó.

Névjegy

Oszkó Péter Budapesten született, 1973-ban. Üzletember, kockázatitőke-befektető, a Bajnai-kormány pénzügyminisztere. Első munkahelye a KPMG könyvvizsgáló és tanácsadó világcég volt. 2004-től a Deloitte-nél dolgozott: mindjárt partnerként (azaz nem egyszerűen alkalmazottként, hanem üzlettársként) vették fel. 2006-tól az adótanácsadás üzletág vezetőjévé nevezték ki, majd 2007 tavaszán már ő vezette a céget, szokatlanul fiatalon. 2009-2010-ig Bajnai Gordon felkérésére Magyarország pénzügyminisztere. Ezután az OTP csoport kockázati tőkebefektetési üzletágát vezette, majd 2014-től az önállósodás mellett döntött, OXO cégnév alatt alakította ki saját cégcsoportját.

Szerző