Teremtés kontra illúzió - interjú Juliette Binoche-sal

Juliette Binoche a főszereplője Safy Nebbou Szerelemre kattintva című romantikus lélektani drámájának. A színésznő a film Berlinálén tartott világpremierjén adott interjút a Népszavának.

A Szerelemre kattintva című filmben egy olyan idősödő nőt alakít, aki kamu Facebook profil mögé bújva csábít el egy fiatal fiút. Miért érdekelte ez a karakter?

Színészi szempontból ez tökéletes szerep, az érzelmek teljes skáláját fel kellett vonultatnom ahhoz, hogy eljátsszam. De ezek közül a legfontosabb és talán legerősebb emóció a magánytól való félelem. Az emberi lény legnagyobb félelme, hogy egyedül marad, ezzel naponta szembesülünk és ebben a szerepben tudtam tesztelni magam, hiszen az általa játszott nőt elhagyta a férje és a szeretője is. A hamis profil létrehozatala a túlélési módszere. Bárki bármit mond, minden embernek szüksége van arra, hogy szeressék és számítsanak rá.

Az, ahogy előadjuk magunkat a közösségi médiában nagyon hasonlít az ön szakmájához, hiszen maszkok mögé bújunk.

Kérdés, hogy ezek a maszkok milyen célt szolgálnak. Amikor színházban játszom, az ott használt maszknak az igazság pillanatát kell szolgálnia. Bármilyen ruhát vagy sminket felvehetek, csakis a hitelesség számít. Ilyenkor elfeledkezem a saját személyiségemről, és azonosulok a karakterrel, szóval, én úgy fogalmaznék: a színészi maszk teremtő eszköz. A Faceookon nem művészeti céllal kommunikálunk. Szerintem nem is teremtünk ott semmit, hacsak az illúziót nem tekintjük teremtésnek.

Ön megtalálható valamelyik közösségi oldalon?

Az Instagramon. Úgy érti, nem követ!? Egyébként nem szeretnék most önreklámot gerjeszteni, de ha van kedve, nézzen körül nálam. Olyan dolgokat fényképezek le, amelyeken röhögök, vagy amelyek lenyűgöznek. Például a fák. Amúgy nem érzem égető szükségét annak, hogy a közösségi médiát használjam vagy kihasználjam.

A Szerelemre kattintva olyan, mint egy Ibsen színmű. Mindenki hazudik és mindenki megbűnhődik.

Nem értek egyet. Kétségbeesett tetteket mutatunk meg. Ezek pedig nem mindig hazugságok.

Van a filmben egy jelenet, amelyben a szereplők a párok közötti jelentős korkülönbségről vitáznak...

Ha szerelmes vagyok, baromira nem érdekel, hogy hány éves a kedvesem. Persze, a filmben nálam sokkal inkább ésszel élő karakterek vannak, akik technikai szempontból nézik a korkülönbséget. Én szívvel élő ember vagyok. Amúgy őrült világban élünk: nézzünk meg két politikus párt: Macron és felesége, illetve Trump és a felesége is érdekes kontrasztot mutat.

Igaz, hogy telefonon hívja azokat a rendezőket, akikkel dolgozni szeretne?

Persze, ma is telefonáltam. Minden szerepválasztás komoly döntés. Amúgy ez nem olyan egyszerű. Például Hirokazu Kore-edát tizennégy évig hívtam, mire készítettünk végre közös filmet.

A világ legtöbb színésznője panaszkodik: nincs jó filmszerep ötven év felett. Ön ellenben nagyon aktív és egészen bizarr filmeket is vállal.

Már öt évvel ezelőtt átléptem ezt a korhatárt. Nagyon sok színész nem tudja feldolgozni az idő múlását, így vagy úgy próbálja megtartani az imázsát akár testi beavatkozások árán is. Tudomásul kell venni, hogy egyrészt fizikailag, másrészt szellemileg is változunk. Ötvenöt évesen természetes, hogy mások az elveink és az értékrendszerünk, én ezt tudomásul vettem és ez a döntés teljesen fel is szabadított.

Mesélne erről?

Javaslom, olvassa el Annick de Souzenelle The Body and Its Symbolism: A Kabbalistic Approach című könyvét. Meg fogja változtatni az életét.

Akkor ezek szerint ön kabbalista?

A Kabbala arra tanított meg, hogy a testem és a lelkem elérje a spirituális szférákat. Hogy felfedezzem, hogy nem szabad a testi örömöket hajszolni. El kell fogadnod, a limitjeidet. Ezáltal sikerült megszabadulnom minden depressziómtól. A gyógyszerek nem segítenek, mert azok csak arra valók, hogy ketté válasszák a lelket és a tudatot. Vannak emberek, akiknek ez segíthet, de én nem hiszek ebben. Sőt, veszélyesnek tartom.