Karácsony Gergely azt mondta, hogy vannak a kezükben olyan kártyák, amelyeket reméli, nem kell majd kijátszaniuk. Elárulna egyet?
Nagy balgaság lenne. A főpolgármester úr is többször elmondta, hogy nem akarunk háborút, hiszen ez nem érdeke senkinek, főleg nem a budapestieknek. A kormánnyal való tárgyalásokban egyébként nem célravezető a sajtó előtti üzengetés. Az álláspontunk az, hogy a kabinet és a főváros között legyen egy megállapodás, ami a többséget kapott választási programból indul ki.
Mit gondol, ez reális?
A választói akaratnál nincs valóságosabb dolog a politikában. Az a helyzet, hogy a kormány nem nagyon hisz abban, hogy a döntéseknek helyben kell születnie. Ma a budapestiek által befizetett személyi jövedelemadóból nem marad helyben egy fillér sem. A fővárosnak az egyetlen kvázi szabad forrása az általa beszedett iparűzési adó.
Mi az üzenete a parlament előtt álló iparűzési adótörvény egyszavas módosításának? Ez hoz valamilyen változást?
A kormány az mondja, hogy az iparűzési adót "elsősorban" a közösségi közlekedésre kell fordítani. Ez még akár jó ötlet is lehetne, persze csak akkor, ha a kabinet minden kötelező feladathoz rendelne külön forrást is. Az ugyanis nem működik, hogy az összes kötelező feladatot egy forrásból fedezzük. Felmerülnek kérdések, például miből fizesse a főváros a takarítást, a közvilágítást, és a kormány által a városra kivetett tízmilliárdos adókat? Azt pedig az élet dönti el, hogy ez az egyszavas változtatás mit hoz majd, én egyelőre úgy tekintem, nem változik semmi.
A kampányban egy kiszivárgott, manipulatív hangfelvételen Karácsony Gergely negatív kontextusban emlegeti. Ezek után milyen a közös munka?
Együtt küzdünk évek óta, és ezt folytatjuk most. Végigcsináltuk az országgyűlési választást, az európai uniós voksolást, két előválasztást és az önkormányzati voksolást is. Nem érintett rosszul ez a felvétel. Gergővel erős harcostársak vagyunk közös célokkal.
Az ellenzéki pártok között viszont vannak repedések, ilyen például Tarlós István duplázott végkielégítése, vagy Czeglédy Csaba kerületi megbízásai.
Nem nevezném őket repedéseknek. Mindenki tudta, hogy lesznek viták, amelyeket nem feltétlenül egymás között beszélünk meg, még ha én az ellenkezőjét is szeretném. És azt se gondolom, hogy mindig mindenben egyet kell értenünk. A lakájmédia meg fogja próbálni ezeket felnagyítani, na bumm. A kampányban végig Karácsony Gergely mellett álltam, bízom benne és az értékítéletében is. Eldöntöttem, hogy támogatom a szimbolikus javaslatát a volt főpolgármester ügyében. Az, hogy ki lesz a polgármester ügyvédje, aki képviseli az ő és a kerülete érdekeit bizalmi kérdés. Az adott polgármesternek kell mérlegelnie azt is, hogy a döntésének mi az optikája. Nem dolgoztam soha Czeglédy Csabával, de az biztos, hogy harcosan képviselte a DK és az ellenzék érdekeit a kormánnyal szemben. Nekem ugyanakkor csak annyi dolgom van az üggyel, hogy legyen nyilvános a szerződés minden eleme. Így is lett.
Budafokon az MSZP kizárta két képviselőjét, mert egyikük alpolgármester lett a kormánypárti vezetésű kerületben. Ő azzal indokolt, hogy csak a szocialistákat védte, akiket be akart kebelezni a DK.
Nem látok ilyen veszélyt, partnerség jellemzi az elmúlt időszakunkat, főleg az önkormányzati választáson. A többi ellenzéki párttal is megállapodtunk azért, hogy végre normális országban élhessünk. Az MSZP határozottan és gyorsan reagált, nem volt "egyrészt, másrésztezés", visszakértük a két képviselő mandátumát is és elbúcsúztunk tőlük.
Mekkora ma a fővárosi cégek adóssága?
Most készül leltár a fővárosi cégek pénzügyi helyzetéről. A pénzügyi adósságot könnyű számba venni, amit nehezebb felmérni az a belső eladósodottság. Ami az egészségügyben már évtizedek óta zajlik, az folyik most a közüzemeknél, a vízműveknél a közlekedési cégeknél, a közvilágításban. Ezek a cégek 2012 óta nem emelhettek díjakat, emiatt a szükséges beruházások elmaradtak, legyen szó új buszokról vagy vízvezetékek felújításról. Miközben arról beszélünk, hogy mi mindent kellene fejleszteni, a fenntartáshoz sem elegendőek a forrásaink. Nem örököltünk kimutatást a belső adósságról, ilyen anyagok nem készültek az elmúlt kilenc évben – ez a felmérés ad majd egy képet arról, hogy mivel tartozunk a budapestieknek. Ennek a megoldására az iparűzési adó – amiből még a kormány el is von a szolidaritási adó formájában – nem elegendő. A kormány pont annyit von el szolidaritási adó címen, mint amennyivel a BKV működést támogatja – vagyis az egyenleg nulla, valójában egy fillért nem ad a kormány közlekedés támogatásra. Nem abból indulunk ki, hogy mink van, mert ha ezt tennék, rájönnénk, semmink. Ezért abból kell elindulni, hogy mit szeretnék elérni a közlekedésben, a város zöldítésben. Elkerülhetetlenen a kormány és a főváros között egy új megállapodás.
Most nincs semmije a városnak. Mi lesz öt év múlva?
Én szeretném, ha főváros nagyobb mozgásteret kapna és nem feltétlenül arról van szó, hogy a kormány fizessen többet. Az adóbevételeinkeről, amelyek itt keletkeznek, mi döntsünk. Például a fővárosi turizmus bevételei – és most nem a kerületekhez kerülő idegenforgalmi adóról beszélek – a kormánynak komoly milliárdokat hoz a fogyasztási és jövedéki adókon keresztül. Eközben a költségek – a lakhatási hatások, a turistabuszok, a megnövekedett forgalom a fővárosikat sújtja.
Messzire vezetne, ha turizmus adóbevételeit elkezdenék felosztani balatoni és más vidéki települések között. Ez egy nagyon bonyolult rendszer.
Ha például újra lesz helyben maradó szja – akkor meg tudunk állapodni. Jelenleg a kormány elvesz mindent, mi pedig azt szeretnénk, hogy ez ne így legyen. Ez a város érdeke. Ha a miniszterelnök olimpiát szeretne ebben az országban és nincs megállapodás, akkor csak off-road világbajnokságot lehet rendezni.
Lesz Budapesten atlétikai vb 2023-ban?
Ez a kormány kérdése. Az enyém az, hogy lesz-e jobb egészségügy, több zöldfelület a városban. Ezek a kérdések megelőzik a kormány kérdésére adott választ.
Akkor beszéljünk konkrétabb ügyekről. Kiszabadul-e a város a kukaholding öleléséből?
Szeretnénk a jelenlegi helyzetből elrugaszkodni, amikor Budapesten a lakossági hulladék felét elégetjük, 15 százalékot hasznosítunk a maradékot pedig elássuk a hulladéklerakóban. A magyar kormány vállalása szerint 2025-ig – ez itt van mindjárt – 55 százalékra kellene emelni az újrahasznosítás mértékét. Ez nem egy új zöld szenvedély, hanem kormány vállalása az unió felé. Ennek az útjában áll az állami kukaholding, ugyanis ebben a rendszerben egy lépést sem tettünk előre a szelektív gyűjtés és az újrahasznosítás felé. A következő hétéves uniós költségvetésben a körforgásos gazdaság és az éghajlatváltozás elleni harchoz rendelt források teszik ki az EU-s büdzsé ötödét, ezekből is szeretnénk forrásokat szerezni.
Ezek a pénzek elérhetőek lesznek a főváros számára?
Brüsszelben komoly támogatottsága van annak, hogy a ezekre a pénzekre a városok közvetlenül pályázhassanak, biztos vagyok abban, hogy lesznek ilyen uniós forrásaink.
A BKV-nál még égetőbb a helyzet.
Itt tartósan tűz van.
Mi a megoldás?
Ma Budapesten a közszolgáltatásban dolgozók bére nagyon alacsony, legyen szó bármelyik cégről. Emiatt hatalmas a fluktuáció. Nonszensz, hogy ilyen kevés pénzért dolgoznak az önkormányzati hivatalban cégeknél. Még az állami szférában is magasabbak a bérek, mint amit mi most adni tudunk. Bért kell emelni a közszolgáltatóknál – ezt le kell szögeznünk. Ez is egy olyan kérdés, amit le kell tenni a kormány tárgyalóasztalára. Nekem elő van írva, hogy legyen közösségi közlekedés, ehhez tisztességes bért kell biztosítanom. Ehhez források kellenek és ezért kell új megállapodás a kormánnyal.
Lesznek új adók, például Tiborcz-adó?
A Tiborcz-adó előkészítése elkezdődött azzal a céllal, hogy azok akik az elmúlt években a NER-hez kötődően közpénzből jelentős vagyonra tettek szert, vállaljanak többet a lakhatási válság megoldásában.
