Az állam dolga, a polgár joga

Magyarország Alaptörvénye XX. cikkének 1. bekezdése a következő bölcsességet hirdeti: „Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez”. A magam részéről ezt kiegészíteném további jogokkal: mindenkinek joga van, hogy Nobel-díjas gyereke legyen. Mindenkinek joga van, hogy névnapján ne essen az eső. És a legfontosabb: mindenkinek joga van, hogy szép legyen. Még sok dologhoz jogunk lehetne, ha Szájer Józsefnek a strasbourgi vonat zakatolása közben eszébe jutott volna alaptörvényben deklarálni. Akár ezer ilyen jogot is kaphatnánk, azzal sem érhetnénk semmit, viszont egy sokkal komolyabbnak tűnő alaptörvényünk lenne. Az analfabétáknak nagyon tetszene.

Az idézett vicces mondattal az a probléma, hogy az alkotó ebben írja le az állam kötelességét polgárai egészségének megőrzésével és helyreállításával kapcsolatban. Pontosabban nem írja le. Az állam is azt csinál, amit akar, a polgár meg azt, amit tud. A Nemzeti Együttműködés Rendszere már csak ilyen. Pedig valódi nemzeti együttműködés esetén az államnak gondoskodnia kell polgárai egészségének megőrizhetőségéről, és ha a megőrzés nem sikeres, a gyógyítás legjobb esélyét kell biztosítania. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden kórházat és rendelőt saját maga tulajdonoljon, és a gyógyítás költségeit az országos költségvetésből fizesse, mint a magyar NER teszi.

Ebből csak egy dolog következhet. Be kell vezetni a TVK-t, a teljesítmény volumen korlátot. Amilyen szép magyaros a kifejezés, annyira becsületes és humánus a TVK maga. Ez a hungarikum azt jelenti, hogy az állami tulajdonban lévő és államilag finanszírozott egészségügyi szolgáltató hálózat nem annyi beteget gyógyít meg, amennyi jelentkezik, mégcsak nem is annyit, amekkora a kapacitása, hanem csak annyit kezelhet, amennyire a költségvetéstől engedélyt kap. Hogy ez mennyivel kevesebb a szükségesnél, azt a várólista mutatja. Ha lenne alkotmányunk, ez biztosan alkotmányellenes volna. Így csak embertelen, politikailag erkölcstelen. Röviden: aljasság.

A buta, vagy hazug politikus azzal szokta védeni a mundért, hogy sok más dologra kell a költségvetési pénz, nem folyhat el minden a betegekre. Valóban nem. Például teljesen felesleges kórházakat állami pénzből fenntartani, mindent költségvetésből finanszírozni. Ez olyan, mintha az éhezés ellen úgy küzdene az állam, hogy ételt csak állami étkezdében kaphatna mindenki. Eszi, nem eszi nem kap mást. Koldus és királyfi szolidáris. Az állam kötelessége manapság nem az, hogy maga szolgáltasson, hanem az, hogy szervezze meg és szabályozza a szolgáltatásokat. A betegellátási és a betegbiztosítási szolgáltatást is.

A szerző orvos