Vörös István: Enni, élni

Enni

Enni tésztát, pörköltet, sajtot,

falni salátát, süteményt,

élvezni, hogy a fogad alatt harsog

a paprika, kikérni puhát és keményt

mindenből, túlfőttet és nyerset,

halat, kagylót, rántotthúst,

enni finomat, és ami csak elmegy,

amitől ihletet kapsz, s amitől eltompulsz,

legyen erős, édes vagy íztelen,

főzze szakács vagy tehetségtelen

rántottacsináló, az majdnem mindegy,

készüljön napokig vagy hirtelen,

lakj jól tőle vagy álmatlanul szenvedj,

minden falatban ott a semmi és a végtelen.

A víz fiai

Igyál zacskós tejet

vagy dobozos üdítőt,

tiszta forrásvizet

vagy ászoksört,

nyelj narancslét, fehér bort

vagy jégbehűtött kólát,

sose érzed, hogy elég volt,

hogy ezt az időt megspórolnád.

Lehet forró tea,

kávészín éjszaka

vagy napfényes konyak,

nem akkor ártanak,

ha nem tudsz tőlük meghalni soha?

Hisz mindegyik az öröklét vize.

Enni, élni

A magyaros étel-

től mért ég a gyomrom?

Még nem elégtétel,

ha ösztön vezérel

az étkezés-fronton.

A magyaros étel

puszta közelével

a kedvemet rontom –

még nem elégtétel,

míg nem szedem széjjel

a bajom és gondom.

A magyaros étel

jókedvet vezényel,

de nem azért mondom,

még nem elégtétel,

ha megvív az éggel.

Csak örömet hozzon.

A magyaros étel

még nem elégtétel.