Klímatudatosság: Budapest lemaradt Hanoitól

Vietnam messze van Magyarországtól, a két ország fiataljainak klímaérzékenységében mutatkozó különbségeket ugyanakkor nem csak a távolság magyarázza. Egy nemrég véget ért kutatás meglepő tanulságokkal szolgált arról, hogy hol és miért veszik komolyabban a válságot.

A Ferencz Zoltán, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézete, és Sarlós Gábor, az RMIT Vietnam kutatója által jegyzett, a vietnámi és a magyar városi fiatalok klímatudatosságának állapotát felmérő összehasonlító kutatás arra igyekezett választ adni, milyen jelenségekkel azonosítják a 18-39 év közötti hanoiak illetve budapestiek a klímaváltozást, mennyire tekintik azt aggasztónak, milyen mértékben tartják emberi beavatkozás következményének, és ők maguk milyen hatásra és milyen módon lennének kész tenni ellene. Az összehasonlíthatóságot az tette lehetővé, hogy a vietnámi kutatás módszertana az Európa közel 40 országát, így Magyarországot is felölelő European Social Survey metodikájára és kérdéssorára épült, kor, nem, foglalkozás és lakóhely szerint reprezentatív módon.

Budapesten és Hanoiban egyaránt koncentráltan és sokan élnek, mindkét nagyvárost jelentős agglomerációs övezet veszi körül, mindkettő erősen urbanizált, az itt élő fiatalok egy globális generációhoz tartoznak. A vietnámiak életét és egymáshoz, valamint a világhoz fűződő kapcsolatukat, magyar társaikhoz hasonlóan, nagymértékben az internet és a mobiltelefonok határozzák meg. Szeretnek kikapcsolódni, keresik és követik a nemzetközi márkákat, hasonló filmeket néznek és zenéket hallgatnak, mint kortársaik bárhol a világban. A foci a kedvenc sportjuk, péntek este sörözni és karaokézni járnak, és ha tehetik, plázákban vagy márkaboltokban vásárolnak.

A két ország modern kori történelme is számos hasonlóságot mutat, természetesen némi időbeni eltolódással. Mindkét ország esetében a korábbi, erősen központosított politikai és gazdaságszervezési időszakban az egyéni kezdeményezések csak korlátozottan érvényesülhettek, míg mára a piacgazdaság és egy liberalizáltabb társadalomszervezés keretei között az egyéni mozgástér lehetősége is megnövekedett, miközben az állam fontosságába vetett hit és a kormánnyal szembeni várakozások továbbra is erősen élnek. A vállalkozás, az életmód-, a munka- és a pályaválasztás mindenki számára nyitott.

A kutatás eredményei alapján a klímaprobléma szempontjából a fiatalok három élesen elkülönülő csoportjáról lehet beszélni. Az elsőbe azok tartoznak, akik a klímaváltozást alapvetően a természeti folyamatok eredményének tekintik - körükben a klímatudatosság szintje általában véve is viszonylag alacsony, és meglehetősen szkeptikusak bármilyen egyéni, közösségi vagy kormányzati beavatkozást tekintve. A második csoportban azok vannak, akik jelentős érzékenységet mutatnak a téma iránt, és akik szerint mind a probléma eredete, mind pedig annak megoldása emberi beavatkozáshoz kapcsolódik. Ők a maguk részéről készen állnának arra, hogy a saját mindennapjaikban változtassanak, de ehhez a közvetlen impulzus hiányzik. A harmadik csoportba azok kerültek, akik aktívan, kezdeményezően állnak a kérdéshez, mind a saját tettrekészségüket, mind pedig a közösség felelősségét átérzik. Különösen a nők és a diákok közül tartoznak sokan ebbe a halmazba.

A kutatás a párhuzamok mellett a két város közötti jelentős különbségekre is rávilágított. A két országban 615 fiatalra kiterjedt kutatás szerint Budapest esetében élesen elkülönülnek a csoportok a klímaváltozás témája iránti érzékenységük és tudatosságuk szintje szerint. A tudatosabb klasztert alkotók egyértelműen vallják, hogy jelentősen változik a Föld éghajlata, emögött alapvetően emberi tevékenységre visszavezethető folyamatok húzódnak meg, és éppen ezért a tendencia megfordításához kapcsolódó emberi felelősséget is látják. Többségük elégedett a kormányok által a klímaváltozáshoz kapcsolódóan tervezett lépésekkel. Mind a saját személyes, mind mások egyéni energiafelhasználásának tudatos csökkentését is el tudják képzelni. Körükben a 26 évesnél idősebbek, a nők és a diákok voltak felülreprezentáltak.

Mellettük markánsan kirajzolódik egy lényegesen klímaszkeptikusabb kör, amelyik magának a változásnak a tényét is kritikusan fogadja, ha pedig netán el is ismeri, akkor is alapvetően természeti folyamatok következményének tekinti. Ebben a jellemzően férfiakból és munkavállalókból álló csoportban a folyamatok megváltoztatásához kapcsolódó emberi felelősséget kevésbé tartják lényegesnek, és mind a saját, mind mások energiafogyasztásának mérséklést illetően szkeptikusak.

A kutatás alapvetően a két városra terjedt ki, ám a mintavétel módja alapján lehetőséget teremtett a város és annak agglomerációja közötti esetleges különbségek felmérésére is. Budapest esetében az agglomerációban élők érzékenyebbnek és tudatosabbnak mutatkoznak. Az agglomerációban élő fiatalok 41,7%-a, míg a fővárosban élők 30,4%-a értett egyet azzal az állítással, hogy az éghajlat biztosan változik. A város vonzáskörzetében élők markánsan inkább egyetértettek a saját személyes felelősségükkel, mint a városban élők, és határozottabb szerepvállalást várnak a kormánytól.

Vietnam esetében a Hanoiban, illetve az agglomerációban élők, illetve a férfiak és a nők közötti éles felfogásbeli különbség rajzolódik ki. Az agglomerációban élők 36%-a, míg a Hanoiban élők 28%-a aggódik kifejezetten a klíma megváltozása miatt. A Hanoiban élők 27%-a tagadja teljes mértékben a klímaváltozás tényét, míg az agglomerációs fiatalság alig 10%-a gondolkodik hasonlóképp. A nők lényegesen nagyobb érzékenységét jól mutatja, hogy az agglomerációban élő nők arányosan több mint kétszer annyian tekintik különösen aggasztónak a klímaváltozás tényét, mint férfi társaik. Némileg meglepő módon a 18-25 éves fiatalok bizonyultak a leginkább szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy valóban változna az éghajlat, ugyanakkor a 31-39 évesek körében egyértelműen megjelenik a személyes felelősség kérdése: jelentős mértékben saját feladatuknak is tekintik a folyamatok megfordítását.

A két ország közötti különbséget tekintve ugyanakkor összességében a vietnámi fiatalok érzékenyebbnek és tudatosabbnak mutatkoztak. A vietnámi fiatalok 72%-a, míg a magyar megkérdezettek 56%-a értett egyet azzal, hogy az éghajlat változás alapvetően az emberi beavatkozás következménye. A hanoi fiatalok jóval nagyobb arányban vallják, hogy személyesen is tenniük kell a klímaváltozás ellen, és mások aktivitását illetően is lényegesen optimistább voltak. mint magyar társaik. Jóval többen gondolták továbbá úgy, hogy a társadalom jelentős része kész saját energiafelhasználásának korlátozására, és a kormányzatoknak a klímaváltozás elleni küzdelemben betöltendő szerepét is lényegesen fontosabbnak tartották. A magyar megkérdezettek körében a nők és a diákok, valamint a 26-30 és a 31-39 éves korcsoporthoz tartozók tanúsították a legnagyobb érzékenységet, míg Vietnám esetében a foglalkoztatottak, a katonai és közösségi szolgálatot teljesítők, a családos nők és a diákok bizonyultak a klímaváltozás ügyére leginkább fogékonynak.

A kutatás három további fontos tanulsággal szolgált. A személyes érintettség nélkül nagyon nehéz a klímaváltozás ügyével azonosulni, vagyis aki a saját bőrén érzi az éghajlat változás jelenségeit, és szenved ettől hátrányt, az jó eséllyel a klímaváltozás megfordításáért is aktívan lép fel. Semmilyen társadalmat nem lehet homogénnek tekinteni, éppen ezért a klímaváltozás elleni fellépés is csak sokszínű, sokirányú módon történhet. A motivációkat vizsgálva is kiderült, hogy a természeti és humán értékek védelme, az egészség megőrzése, valamint a család, ezen belül a gyerekek iránti gondoskodás és felelősség tekinthető a jövőről szóló gondolkodás fő mozgatórugójának.