Nem kockás

A 2016-os országos demonstrációk óta talán a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) szombati tüntetésére lehet először azt mondani, hogy szélesebb körben megmozgatta az oktatásban érintettek körét. Bár a három évvel korábbi, több tízezres tömeget nem sikerült maradéktalanul mozgósítani, több ezren álltak ki a Kossuth térre, modernebb, igazságosabb oktatási rendszert követelve. 
Ami sajnos nem lesz elég. Nem lesz elég ahhoz, hogy a kormányt rákényszerítse, változtasson szűk látókőrű oktatáspolitikáján, és félő, nem lesz elég ahhoz sem, hogy jövő év elején ütőképes tanársztrájkra kerüljön sor. Ha a szakszervezetek még összefogva, több hetes gondos szervezés után sem tudnak legalább 10-15 ezer embert, tanárt, szülőt, diákot az utcára hívni, akkor igencsak kétséges, hogy pedagógusok tömegeit sikerülhet rávenni arra: legalább egy napra szüntessék be a munkát. 
Ez persze nem csak a szakszervezetek hibája; ők is áldozatai ennek a hazug, elnyomó és gyűlöletkeltő, a társadalom megosztására törekvő, az állampolgárok félelmeiből táplálkozó rendszernek. Az a valódi nemzeti és keresztény eszméket sárba tipró bunkóság, ami ezt az országot lassan egy évtizede fojtogatja, szinte teljesen közönyössé tette az embereket a társadalmi problémák iránt. Ez nemcsak az oktatásban, hanem szinte minden más területen megmutatkozik. 
A kormány szemében egy esetleges sztrájk így egyre inkább üres fenyegetőzésnek tűnik. A PSZ azonban továbbra is elszántnak mutatkozik, s addig, amíg nem nyúlnak „ütősebb” eszközökhöz, fekete esernyős akciót hirdettek az iskolákban: azt kérték, mindenhol tűzzenek ki egyet, amíg a követeléseik nem teljesülnek. Az akció arra mindenképp jó, hogy megmutassa, hol számíthatnak támogatásra, szolidaritásra. Azt viszont mind a PSZ-nek, mind a többi szakszervezetnek látnia kell: új utat kell találniuk, még a szűkülő lehetőségek között is. Olyan utat, ami a XXI. századba emeli az érdekképviseleti mozgalmakat. Máskülönben a fekete esernyőkkel saját magukat is gyászolhatják.
Szerző
Juhász Dániel

Novemberi ifjak

Miként az önkormányzati választások után, most is hetekig elemezhetik, mi és miért is történt a Magyar Orvosi Kamara tisztújításán. Az előzmények alapján már azt is váratlannak lehet nevezni, hogy menesztették a köztestületet 16 éven át domináló Éger Istvánt. Ám ennél is váratlanabb volt a szavazás aránya: az Újratervezés „reformereinek” jelöltje, Kincses Gyula az újrakandidáló elnökkel szemben közel kétharmados támogatást kapott. Sőt, a kamara összes vezető testületébe elsöprő arányban jutottak be a csoport képviselői.
A megfigyelők első reakciói igen színesek. Egy orvos kommentelő a Facebookon így magyarázta a fordulat lényegét: „eddig sírtunk, hogy a tagságot nem érdekli a kamara, és hol vannak a fiatalok. Tisztelettel, megjöttek”. A kormánymédia olvasói a „komcsik”, a „libsik” és az „SZDSZ” előretörését látják az eredményben. Volt, ahol már a címadással is segítették az olvasók eligazodását: „Gyurcsány az orvosi kamarába is betette a lábát...”. Csoda-e hát, hogy ott több olvasó is egyből azt javasolta: „A nemzeti oldalhoz tartozók alakítsanak saját kamarát!”? 
Az Éger István nevével fémjelzett kamara gazdálkodását, valamint a tagsággal, illetve a kormányzattal való viszonyát hosszú évek óta érik kritikák. Ennek ellenére még legutóbb is, 2015-ben kétharmaddal választották újra az elnököt. Mi hozhatta a fordulatot? Néhány új vonás mélyebb elemzés nélkül is szembetűnő.
Most megmozdultak azok a jobbára fiatal orvosok, akiknek semmit sem nyújt egy sodródó kamara, amelyik csak asszisztál a kormányzat és a szakma feudális urai közötti kölcsönös meg nem támadási szerződéshez. Persze lázadtak már a cselédsorban tartott rezidensek négy éve is, de akkor az önálló jelöltjük simán elvérzett a választáson. Most új elem volt a generációs szövetség: találtak egy olyan jelöltet, egy volt államtitkárt a csapat élére, akit még egy kórosan tekintélytisztelő közegben sem lehet „letaknyosozni”. Most jobban megmutatkozott az is, hogy akik „rendre győzni szoktak”, elvesztik a nyílt versengés képességét: ha nem megy erőből, meg egy kis karaktergyilkolászással, akkor már könnyen bajba kerülnek. Ez különösen azért látszott, mert az Újratervezés nem csupán egy választás megnyeréséhez keresett taktikai fegyvert. Immár évek óta szerveződnek, építkeznek az „1001 orvos hálapénz nélkül” Facebook-csoportból kiindulva. Ők elvégezték a váltáshoz szükséges munkát.
Miként sok városban az önkormányzati választások után, most a kamaránál is az a kérdés, hogy az „újak” mit tudnak kezdeni a váratlanul nagy arányú győzelmükkel. Milyen lesz az átadás-átvétel, esnek-e ki csontvázak a szekrényből? S végül: a megszabadulás utat nyit-e valami jobbnak? Ezután fog kiderülni az is, hogy az orvosi kamarában – a honi viszonyok között – valóban van-e több lehetőség. S ez nem csupán az orvosok élet- és munkakörülményei szempontjából fontos. Ha a kamara valóban az egészségügy megújításának szakmai motorja tud lenni, ahogy a mostani győztesek ígérik, annak minden potenciális beteg a haszonélvezője lehet.
Szerző
Danó Anna

Az egészség hete

Azt állította Gulyás Gergely, a miniszterelnökséget vezető miniszter (szokásos sajtótájékoztatóján), hogy a főváros új vezetése nem támogatja a budapesti szuperkórház építését.
Ezzel szemben a tény az, hogy a közgyűlés, illetve a főpolgármester nem ellenezte és hiába is ellenezné a szuperkórházat, csupán azt vetette föl, nem volna-e érdemes olcsóbb vagy egyszerűbb megoldásokat is keresni az egészségügyi ellátás javítására. Az úgynevezett szuperkórház tervét egyébként már öt évvel ezelőtt dobta be Rogán Antal, akkori fideszes frakcióvezető, de azóta még a részletes tervezéshez sem kezdtek hozzá. A szájak gyorsabban járnak, mint a munkagépek.
Azt is állította Gulyás (ugyanott, a kórházak tartozásairól), hogy 2010-ben bezzeg 120 milliárd forint volt a kórházak adósságállománya, ami mostanra jelentősen csökkent.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem annyi volt, és azóta nemhogy nem csökkent, de nőtt is. 2010-ben ugyanis abba a bizonyos 120 milliárdba beszámították az összes kórházi kötelezettséget, köztük a még le nem járt tartozásokat is, ám ezekből a lejárt kórházi tartozás nem érte el a 40 milliárd forintot, most viszont meghaladja a 60 milliárdot. A rossz számolásért persze Gyurcsány a hibás.
Azt állította Orbán Viktor (a keresztényüldözésről szóló budapesti konferencián), hogy az egész keresztény kultúra támadás alatt áll nemcsak Afrikában és a Közel-Keleten, hanem itt, Európában is.
Ezzel szemben a tény az, hogy a keresztény kultúra nem áll támadás alatt Európában, csupán annyi történt, hogy a vallási alapú kultúrát és szellemet egyre inkább felváltotta a világi kultúra és a szabad gondolkodás. Ez ellen is lehet persze háborúzni: például máglyával. Nem vált be.
Azt állította Orbán (a horvát miniszterelnökkel folytatott tárgyalásai után Eszéken), hogy a Fidesz saját maga dönt sorsáról az Európai Néppártban; meglátják, merre tart majd a tömörülés az újonnan megválasztott vezetés alatt.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem a Fidesz vizsgálja hónapok óta a Néppártot, hanem a Néppárti Bölcsek Tanácsa a Fideszt. Oszt megmondja, hogy jó napot vagy viszlát.
Azt állította a Fidesz európai parlamenti képviselőcsoportja (közleményében), hogy az előző Európai Bizottság a bevándorláspárti politikájával és elhibázott gazdaságpolitikájával komoly károkat okozott Európának. Beengedték a migránsokat, hagyták távozni a briteket, jelentősen romlott a kontinens biztonsága és az európai gazdaság ismét a válság jeleit mutatja.
Ezzel szemben a tény az, hogy az Európai Bizottság nem volt bevándorláspárti, csupán a tömegesen érkező menekültek befogadását kérte a tagállamoktól. A kontinens biztonsága sem a Bizottság miatt romlott, hanem mert a közel-keleti háborúk nyomán világszerte erősödött a terrorizmus. A britek maguk döntöttek a távozásukról, az Európai Uniónak nem volt lehetősége azt megakadályozni, és végül a Bizottságnak ahhoz sincs semmi köze, hogy vannak gazdasági válságjelek. Európai gazdaságpolitika ugyanis nincs, és a Fidesz nem is szeretné, hogy legyen. Még csak az kéne, hogy bármibe beleszóljanak, nem?
Szerző
Bolgár György