A magyar igazságügyi miniszter úgy véli, hogy Európában két politikus képes jövőt felvázolni a kontinens számára, az egyik közülük Orbán Viktor. Varga Judit a lapnak adott hosszú interjúban egyben reményét fejezte ki, hogy von der Leyen alatt új fejezet indul Budapest és Brüsszel viszonyában, bár mint kifejtette, ő a régen esedékes reformokat inkább mástól várja. A politikus, aki a magyar uniós irányvonalért is felelős, a jövőben sem tartja elkerülhetőnek az ütközéseket az EU-val, de azt kedvezőnek gondolja, hogy a Bizottság új első embere nyitott az új tagok érdekeire és gondjaira. Vagyis nem kioktat, hanem igyekszik megérteni ezeket az országokat.
A miniszter nem ért egyet azzal, hogy von der Leyen egyszerűen csak meg akarja köszönni Kelet-Európának a megválasztásához nyújtott támogatást. Sőt, nagyon ígéretesnek tekinti annak első megnyilatkozásait. Merthogy újra kell építeni a bizalmat. Szerinte a folyamatot nem akadályozza, hogy Magyarország nem fogad be menedékkérőket, mert más területeken kiveszi részét a szolidaritásból. Hozzáteszi viszont, hogy nem jó az, amikor Brüsszel egyik pillanatról a másikra akar megoldásokat rákényszeríteni a tagokra, ahogy az a kvótákkal is történt.
A jogállammal kapcsolatos aggályokra Varga Judit azt mondja, hogy a kormány folyamatosan tárgyal az unióval és a Velencei Bizottsággal, és végrehajtja az Európai Bíróság ítéleteit. Azon kívül feladta a közigazgatási bíróságok tervét. Ugyanakkor nem tudja elfogadni, hogy Magyarországot minden konkrétum nélkül, csak úgy, pellengérre állítsák. Amikor a Fidesz átírta az alaptörvényt, felkérte az ellenzéki pártokat, hogy működjenek közre, ám azok elvetették a lehetőséget. Azt is felhozza a miniszter, hogy a jogállamnak nincs általánosan elfogadott meghatározása, és éppenséggel másutt is lehetne találni komoly gondokat.
Tagadja ugyanakkor, hogy a kormány ellenőrizné a sajtó túlnyomó részét, szerinte itt optikai csalódásról, megtévesztésről van szó, mert főként a netes portálok nagy többsége a rendszert bírálja. A Fidesz csupán a médiaegyensúlyt igyekszik megteremteni, a sajtó pedig piaci alapon működik. Azt azonban nem pártolja, hogy az EU a jövőben kétharmaddal határozzon külpolitikai kérdésekben, mert félő, hogy ily módon veszélybe kerülnek a kisebb tagállamok érdekei és aggályai. A Huawei erőteljes magyarországi jelenlétében ellenben nem lát veszélyt.
A beszélgetésnek ennél a pontjánál került elő, hogy két vezető képes fazont adni a földrész jövőjének: Macron és Orbán, hála stabil belpolitikai hátterüknek. Mindketten azon vannak, hogy Európa jusson egyezségre az ügyben, miként viszonyuljon az oroszok, amerikaiakhoz és a kínaiakhoz.
Ivan Krasztev szerint a NATO eheti, jubileumi csúcstalálkozója megmutatja, milyen mély törésvonal húzódik a felszín alatt, mert kétséges, hogy Európa a jövőben bármikor is újra megbízik Amerikában. A tekintélyes bolgár elemző a vendégkommentárban rámutat, hogy minden eltérő vélemény ellenére ez ügyben konszenzus van kialakulóban az EU-ban és ez nagy változást vetít előre, noha vannak, akik abban bíznak, hogy Trump jövőre veszít és akkor valahogy minden visszazökken a régi kerékvágásba. Persze az olyan kormányok, mint a magyar és a lengyel azért szurkolnak, hogy az elnök nyerjen, ám a liberálisok feladják a reményt. Kezdenek rájönni, hogy az unió külpolitikája nem függhet attól, ki a Fehér Ház lakója.
A magyarázat az, hogy számukra nyugtalanítóak a Demokrata-párti reménységek bezárkózó törekvései is, mellesleg a sort Obama kezdte. Azon kívül megrémíti őket a hidegháborút idéző összecsapás az USA és Kína között. Európa ugyanis gazdaságilag erősen kötődik Pekinghez, amit Washington nehezen tud elfogadni. Lásd a Huawei ügyét. De a legfőbb ok, hogy az itteni liberálisok rájöttek: az amerikai demokrácia immár nem a megszokott egyetértésen alapuló politikát produkálja, a hozzátartozó, kiszámítható külpolitikát is beleértve. Egy új elnökkel új rezsim érkezik és egyáltalán nem kizárt, hogy legközelebb, akár 5 év múlva megint nem olyasvalakit választanak a tengerentúlon, aki szintén ellenségnek tekinti az EU-t.
Macron politikusi képességeiről tényleg sok minden jót lehet mondani, leszámítva az óvatosságot és a visszafogottságot, ám mostani irányvonalával az a nagy baj, hogy kizárólag a saját érdekeit szolgálja. Ezért azzal fenyeget, hogy elidegeníti Németországot és az EU több más kulcsszereplőjét is – mutat rá Slawomir Sierakowski, a Varsói Magasabb Tanulmányok Intézetének igazgatója. Az elnök át akarja vezetni az EU-t a 21. századba, csak félő, hogy túlságosan is előreszalad, akkor pedig szembeszállhatnak vele más, ugyancsak feltörekvő vezetők. Szóval nem szabadna túlságosan sokat kockáztatnia. Hiszen politikája egy merő ellentmondás: szavakban populizmus-ellenes, de közben populista eszközöket vet be.
Egyértelműen Európa-párti, ám ezt behatárolják nála a francia érdekek, lásd, amikor keményebb szabályozást sürgetett főként a tartós kiküldetésben dolgozók magyarok és lengyelek esetében. Szintén a demagógok forgatókönyvéből való, hogy szorosabb kapcsolatokra törekszik Oroszországgal, a NATO-t pedig agyhalottnak minősítette, amit a Kreml valószínűleg nem győz üdvözölni. Alighanem az is nagyon tetszik Putyinnak, hogy Marcon szintén az erejét mutogatta, amikor megvétózta a felvételi tárgyalások megkezdését Észak-Macedóniával és Albániával. Amúgy ez a lépés cseppet sem volt EU-párti, de valószínűleg arra szolgált, nehogy túlzottan megerősödjön a közép- és kelet-európai lobbi az Európai Tanácsban.
Franciaország jelenleg geopolitikai vákuumban van a Brexit, az olasz populisták és nacionalisták felemelkedése, a katalán elszakadási törekvések, valamint a közép- és kelet-európai illiberális rendszerek megszilárdulása miatt. Már csak Németország, Dánia és Hollandia maradt meg számára megbízható partnerként. Berlin egyelőre eltűri Párizs becsvágyó kezdeményezéseit, nehogy Le Pen kerüljön hatalomra francia földön. Ám a tolerancia egyre fogy, hiszen a szabályokat a németek állapítják meg az unióban. Ezért kellett a Bizottság új elnökének, Macron kiválasztottjának németnek lennie. Az államfőnek azonban a jelek szerint elege van az egyoldalú berlini megoldásokból és egyezséget kíván kötni Merkel utódjával. A francia diplomáciai hiperaktivitás ugyanakkor posztbirodalmi kisebbségi komplexust takar, ám az akadályozza a viszonyok normalizálását a kontinensen, illetve Kína és az USA ellensúlyozását. Azaz Macron csak újratermeli a gondokat, ahelyett, hogy megoldaná azokat.
Nincs könnyű dolga von der Leyennek, mert a máltai kormányválság mindjárt az elején próbára teszi elszántságát, miután a jelek szerint a szigetország politikai és gazdasági elitjének jelentős része nyakig belekeveredett az oknyomozó újságírónő két évvel ezelőtti meggyilkolásába. A miniszterelnök bejelentette (időben elnyújtott) lemondását, tegnap óta EP-delegáció méri fel a helyzetet Vallettában. A Bizottságot azért érinti rossz időpontban a korrupciós botrány, mert már korábban világossá tette, hogy másként akar viszonyulni a jogállamot fenyegető veszélyekhez, mint az előző testület.
Az előző öt évben a 7-es paragrafus alapján vizsgálat indult Lengyelország és Magyarország ellen, ám von der Leyennek nem sok kedve van hozzá, mert sokan úgy gondolják, hogy felesleges térdre kényszeríteni az engedetlen tagállamokat. Ráadásul mindkét folyamat meg is rekedt, mert a kormányok nem tudtak dűlőre jutni, mitévők is legyenek. Mindenesetre egyes strasbourgi frakciók máris arra szólították fel Brüsszelt,hogy alaposan járjon utána Máltán a jogállam elleni rendszerszintű veszedelmeknek. Az illetékes alelnök, Jourová nyitva hagyta az ajtót a szankciós mechanizmus beindítása előtt, a Velencei Bizottság ajánlásának megfelelően.