Hatalmasra duzzadtak a lánctartozások az építőiparban

A 200 milliárd forintot is eléri az építőiparban azon számlák értéke, amelyet valószínűleg soha nem fognak kifizetni. Az ágazat ezzel együtt is sikeresnek mondható évet zár.

„Egyszer fent, egyszer lent” típusú, a politikai választási ciklusok által is befolyásolt beruházási időszakokhoz kell alkalmazkodniuk az építőipari ágazat szereplőinek, az idén azonban kifejezetten jó évet zár majd a hazai építőipar. Az ágazat termelési értéke eléri a 4 ezer milliárd forintot, ami éves alapon 28 százalékos, három év alatt pedig 80 százalékos növekedést jelent. Az építőipar így a GDP 6 százalékát adja, annak várható 4,8 százalékos éves növekedéséhez 1,1-1,2 százalékot tesz hozzá. Az hazai építőipar így szép csendben a helyére kerül – sorolta az idei év eredményeit Koji László, az Építőipari Vállalkozások Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) elnöke a szervezet 30 éves fennállása alkalmából rendezett ünnepi közgyűlésen.

A hazai építőipar megrendeléseinek 62 százalékát ugyanakkor az állam és az önkormányzatok adják, miközben az elmúlt évtizedekben ez 50 százalék volt. Koji László szerint ez a helyzet „nem jó”, de Közép-Európában általánosnak tekinthető. A skandináv államokban ugyanakkor az arány mindössze 35 százalékot tesz ki. Az ÉVOSZ elnöke szerint az állami szerepvállalás 2020-ban meghatározó lesz a gazdaságélénkítés, a lakossági ösztönzés és a közösségi megrendelés területén egyaránt. Kis túlzással azt mondhatjuk: jövőre az államilag irányított építési-beruházási folyamatok fognak dominálni – fogalmazott.

Koji László pozitívumként említette, hogy az építőipari ágazatban foglalkoztatottak száma az év végére várhatóan 340 ezer főre bővül, ami 100 ezerrel több, mint a válság utáni 2013-as mélyponton. Ezek a munkavállalók ugyanakkor korábban közmunkások, munkanélküliek voltak, vagy más ágazatokból érkeztek segédmunkásként, így komoly kihívást jelent, hogy belőlük rövid idő alatt építőipari szakmunkást neveljenek. Az fizikai állományban egyébként is alacsony a képzések iránti motiváció – mutatott rá Koji László, megjegyezve, hogy ez általános társadalmi probléma, amin változtatni kell.

Az ÉVOSZ elnöke hangsúlyozta: 2020-ban nem az lesz a kérdés az építőiparban, hogy „mennyien vagyunk”, hanem az, hogy „milyenek vagyunk”. Az ágazat legnagyobb problémája ugyanis továbbra is a gyenge hatékonyság. E téren a közepes és a nagy cégek mutatnak némi javulást, ám a mikro vállalkozások hatékonysága rendkívül alacsony. Márpedig jelenleg mintegy 103 ezer építőipari cég működik, azaz egy cégnél átlagosan 3 munkavállaló dolgozik.

Eközben a lánctartozások is egyre jelentősebbek az építőiparban: a határidőre ki nem fizetett számlák 20 százalékot tesznek ki, egyes cégeknél az arány eléri a 40 százalékot is. A vállalkozások a kiállított számlaösszeg mintegy 5 százalékáról azt gondolják, azt soha nem fogják kifizetni, vagyis mintegy 200 milliárd forinthoz nem fognak hozzájutni a cégek – sorolta a problémákat Koji László.

Az építőipar jelenlegi megrendelésállománya egyébként 10 százalékkal marad el a tavalyitól, a mélyépítési alágazaté 22 százalékkal esett vissza, az ÉVOSZ ugyanakkor jövőre is magas építőipari teljesítményt vár, de maximum egy számjegyű növekedés és a szinten maradás közötti megrendelést és teljesítést lát körvonalazódni.

Nagy Ádám, az innovációs tárca helyettes államtitkára arról beszélt: a hazai építőipar kezdi visszanyerni a magyar gazdaságban meghatározó szerepét, a visegrádi országokban azonban még magasabb az ágazat hozzáadott értéke, vagyis van még hova bővülni. A régióban és az unióban ugyanakkor Magyarországon emelkedtek a legnagyobb mértékben az alapanyag- és munkaerőköltségek, ami a külföldi beruházókat is rendre meglepi. Nagy Ádám szerint ennek oka a hatalmas megrendelési állomány, amelynek az ágazat feszített tempóban igyekszik eleget tenni, ami növeli a beruházási költségeket is.

A munkaerő-utánpótlás terén nehéz helyzetben van az építőipar, hiszen a távmunka itt nem jelent megoldást, de – a kormány által az utóbbi időben munkaerőpiaci utánpótlásként emlegetett – nyugdíjasok és kismamák sem igazán tudnak bekapcsolódni itt a munkába – erről már Bodó Sándor, a Pénzügyminisztérium foglalkoztatáspolitikai államtitkára beszélt. A közmunkások utánpótlást jelenthetnének, de számukra komoly képzéseket kell biztosítani – tette hozzá. Hangsúlyozta: szükség van a szakképzés átalakítására is, hiszen az iskolai gyakorlati helyeken még most is olyan anyagokkal dolgoznak a tanulók, amilyeneket az építőiparban már nem használnak, az új technológiákat viszont a piacra kilépve még nem ismerik.