Nyugdíj helyett fizikai munka – Van, ahol hetvenhez közeliek dolgoznak az utcákon

Van, ahol trükköket alkalmazva foglalkoztatnak nyugdíjas korúakat azért, hogy munkához és így némi bevételhez juttathassák őket.

Budapesten és vidéken is egy gyakoribb látvány: láthatósági mellényt viselő idős asszonyok takarítják az utcákat, vágják a közterületeken a bokrokat, szedik a szemetet. A látszat nem csal: a belügyi tárca közfoglalkoztatási portáljának december 4-én megjelent, augusztusról szóló jelentéséből is kiderül, egyre emelkedik a közmunkások átlagéletkora és mind nagyobb köztük a nők aránya. Míg 2016-ban csak 29 százalékuk volt 50 év feletti, addig idén nyáron már 37 és fél százalékuk, s míg három éve az így foglalkoztatottak kevesebb, mint fele volt nő, addig mára ez az arány megközelíti az 59 százalékot.

– Az önkormányzatok is érzékelik, hogy azok maradnak benne a közfoglalkoztatásban, akik megfelelő képzettség hiányában nem tudnak elhelyezkedni még az építőiparban, vagy a hulladékgazdálkodás területén sem – adott helyzetképet a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) elnöke. Schmidt Jenő azt tapasztalja, hogy a nyugdíjhoz közeledő asszonyok mindent elvállalnak, hogy bevételhez jussanak, házakhoz járnak takarítani, vendéglátóhelyeken mosogatnak, de ahol még erre sincs lehetőség, ott marad a közmunka az év egy részében. Akik már átlépték a nyugdíjkorhatárt, többnyire inkább a jobban fizető 2-3 hónapos idénymunkákra jelentkeznek – tette hozzá.

Ennek ellenére találtunk a 65. évét betöltött közmunkást is. Nagyvisnyón például a jelenlegi tíz közmunkás közt van egy hatvanhét éves asszony.

– A közmunkás asszony elvileg már elérte a nyugdíjkorhatárt, de mivel az elmúlt évtizedekben nem dolgozott folyamatosan, így nincs meg a kellő biztosítási ideje, neki épp a közmunka jelentette azt a kapaszkodót, amivel megszerezhette a jogosultságot, és februárban valóban nyugdíjba is mehet – mondta el lapunknak Csőgér Bálint, a Heves megyei település, Nagyvisnyó polgármestere. Szavai szerint, míg hat-nyolc évvel ezelőtt náluk több mint negyvenen dolgoztak a közfoglalkoztatásban, addig mára ez az arány jelentősen lecsökkent, mert az elsődleges munkaerőpiac felszívja az arra alkalmasakat. Így aki képes dolgozni, az a szomszédos Szilvásváradon a vendéglátásban, míg Bélapátfalván az ottani üzemekben könnyen talál magának helyet.

Máshol a munkaerőhiány miatt akár „trükköket” is bevet az önkormányzat, hogy nyugdíjasként is megtartsa az embereket. Hallottunk olyan falusi könyvtárosról, akit a polgármesteri hivatal nyugdíjasként már nem alkalmazhatott, ezért egy magánalapítványon keresztül kötöttek vele szerződést. Vécsi István, a Közmunkás Szakszervezet elnöke, Ricse polgármestere szerint ez legfeljebb azokon a településeken lehet jellemző, ahol vannak rendes munkahelyek. Náluk, Kisvárda környékén nincsenek, így aki eléri a nyugdíjkorhatárt, az nyugdíjba is megy, és otthon marad, akkor is, ha onnantól a korábbi bevételeinél jóval kevesebből kénytelen megélni.

A szociológusok nem tartják meglepőnek a közmunkás társadalmon belüli átrendeződést. Molnár György, az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének munkatársa szerint a nők arányának növekedése a közmunkások között egyszerűen visszavezethető a tipikus magyar családmodellre, ahol az asszony megy a gyerekekért az óvodába, iskolába, ő vállalja a közmunkás létet, mert a rossz közlekedés miatt nem tud más településen munkát vállalni. A közmunka helyben van, mellette menedzselhető a család – vázolta az átlagos asszonysorsot a szakember, hozzátéve, hogy később aztán ez a réteg bent ragad a rendszerben.

A válságövezetek kistelepülésein, ahol semmi munka nincs, nem kiugró az idősebb nők aránya a közfoglalkoztatásban, de a nagyobb helyeken, ahol a fiatalabbak és képzettebbek kaphatnak más munkát is, jellemzően ez a kör marad benn a programokban – hangsúlyozta Krémer Balázs, a Debreceni Egyetem oktatója.

Országos szinten a közfoglalkoztatottak száma a 2016-os csúcshoz képest majdnem 60 százalékkal csökkent, alig haladja meg a százezer főt, de ennek az önkormányzatok nem örülnek, mert a lehetőség nélkül maguknak kell megoldani a településrendezési feladatokat. Erzsébetváros új vezetése például most jelentkezett be, hogy két év szünet után be akar kapcsolódni a közmunka programba, mert rengeteg pénzbe kerül a közterületek tisztítása, különösen a belső mag, a Bulinegyed rendezése. Kispál Tibor alpolgármester méltatlannak tartja, hogy a sokszor nehéz és a járdákon hagyott mindenféle ürülék miatt veszélyes munkáért kevés pénzt kapnak a dolgozók, és azt reméli, hogy ha a bérük jelentős része a közmunka-programból fedezhető, a kerületnek marad pénze az összeg kiegészítésére. A jövő év elején átszervezik a munkát és szeretnének bevezetni egy teljesítmény alapján kapható prémium-rendszert is.

A kérdésre, hogy meddig lehet egy idős nőt alkalmazni a közterületen szükséges fizikai munkákra, a foglalkozási és foglalkozási rehabilitációs szakértő általánosságban leszögezte, hogy az állam jóformán nem foglalkozik a közmunkások egészségi állapotával. Lachnerné Vadász Judit arra emlékeztetett, hogy egy foglalkoztathatósági szakvéleményhez kötik ugyan a munka megkezdését, de a gyakorlatban alig veszik figyelembe a jelentkező állapotát, ráadásul a papír két évig érvényes. Egy nyugdíjhoz közeledő nő életében ez nagyon hosszú idő – magyarázta.

A közmunka az idősödő asszonyoknak esély a túlélésre, a kisgyerekeseknek a család egyben tartására, de nem kiút azoknak a fiataloknak, akik 16 évesen otthagyták az iskolát. Molnár György szerint olyan ez, mint ha minden betegségre egy gyógyszert adnánk.