Hat szövetség szerint jót is tesz a kultúrának a kormányzati einstand

Publikálás dátuma
2019.12.08. 20:56
Jelenet Szabó István Mephisto című filmjéből. Képünk illusztráció
Fotó: Mafilm / Objektiv Film / AFP/ © Mafilm / Objektiv Film
Persze csak akkor, ha a politika közben nem szól bele a művészek munkájába, és a források is megmaradnak.
Miután tüntetés készül a kormány újabb kultúrkampfja miatt, és a színházi élet meghatározó szereplői tiltakoztak a központosítás, forráselvonások terve ellen, hat színházi szövetség közös közleményben fejtette ki, hogy  ezzel nincs is akkora baj - sőt, a kormány által tervezett változások jobb helyzetbe hoznák a kulturális intézményeket. A közös állásfoglalást a Vidnyánszky Attila vezette Magyar Teátrumi Társaság, a Vidéki Színházak Igazgatóinak Egyesülete, a Magyarországi Nemzetiségi Színházak Szövetsége, a Mozaik Művészegyesület, a Szabadtéri Színházak Szövetsége és a Magyar Művészeti Fesztiválok Szövetsége jegyzi. 
A távirati irodához eljuttatott közleményükben hangsúlyozták, hogy készen állnak a kormánnyal és más színházi szervezetekkel folytatott egyeztetésekre – egyúttal felsorolásban foglalták össze, hogy mit tartanak szükségesnek:
  • a magyar kulturális élet összességében nem kaphat kevesebb állami támogatást a jövőben, mint eddig, így a Nemzeti Kulturális Alap forrásai sem csökkenhetnek. (A kormány célja azonban nem az NKA-források csökkentése, hanem a korábban a szakkollégiumoknál lévő forráselosztási jogok megszerzése.)
  • A Nemzeti Kulturális Alap forrásainak elosztásában a magyar kulturális élet szereplőinek kell döntő szerepet biztosítani.
  • Az önkormányzatok fenntartásában levő színházak finanszírozásáról az államnak és az önkormányzatoknak több évre előre meg kell állapodniuk. Az önkormányzatok, amennyiben vállalják, önállóan működtethetik a fenntartásukban levő színházat, színházakat- ha erre nincs forrásuk, akkor több évre előre állapodjanak meg az állammal. (Állami támogatás nélkül a színházak nem élnek meg, az önkormányzatok pedig nem tudják pótolni a kieső forrásokat, tehát ez megkerülhetetlen csapdahelyzet.)
  • A színházak vezetőinek megbízása és felmentése közös fenntartás esetén csak közös döntés alapján történhet. (Eddig ebbe az államnak nem volt beleszólása, a kormányzati javaslat alapján azonban Kásler miniszter egyetértési jogot kapna a kinevezések során.)
  • A megállapodások nem térhetnek ki arra, hogy az önkormányzatok vagy az állam beleszóljon a színházak művészeti munkájába.
  • A független színházak nem kaphatnak kevesebb forrást, mint eddig. (A kormányzati terv úgy módosítaná az előadó-művészeti törvényt, hogy a függetlenek ezentúl nem pályázhatnának működési támogatásra.)
Kérdés persze, hogy az Orbán-kabinet mennyiben hallgat majd a hat szervezet finomítást jelentő javaslataira. A hazai kulturális életet egészében felforgató javaslat jövő héten kerül az Országgyűlés elé.
Szerző

Európai Filmdíj: a nagy utánlövés esete

Publikálás dátuma
2019.12.08. 17:45
Werner Herzog
Fotó: BRITTA PEDERSEN / AFP / dpa Picture-Alliance
Nincs eldöntve, hogy a kontinens legfontosabb mozgóképes gáláját hová pozicionálják.
Furcsa helyzetbe került az Európai Filmdíj. Nem az a baj, hogy a harminckettedik alkalommal megrendezett gála nagy nyertese, a nyolc díjat besöprő, köztük a legjobb film, legjobb rendező, legjobb színésznő és a legjobb komédia főkategóriákban győzedelmeskedő Jorgosz Lanthimosz rendezte A kedvenc ne lenne jó film, csak éppenséggel érthetetlen, hogy egy sikeres Oscar kampány után mit keres az intim európai versenyben. Nem beszélve arról, hogy a brit többségi pénzből készült kosztümös mozi amerikai koprodukció és nagy stúdió áll mögötte: a Tweneth Century Fox, mely most már Disney tulajdon. Az Európai filmdíjak mögött álló akadémiának el kellene döntenie, hogy hová pozícionálja az öreg kontinens legfontosabb mozgóképes gáláját: sikeres Oscar kampányon túl lévő filmet emel piedesztálra, vagy esetleg az új hangoknak akar kapaszkodót, segítő kezet nyújtani. Persze, ezzel nem állítom azt, hogy például a legjobb színésznő kategóriában a brit Olivia Colman érdemtelenül nyert, csak hát nem túl elegáns egy Oscar-díjjal a zsebben bejelentkezni egy EFA-elismerésre. Különösen, hogy a díjátadón érződött, a gála közönsége a tizenhárom éves Helena Zengelnek drukkolt, a Kontroll nélkül című drámában nyújtott elképesztő alakítása szakmai szempontból is sokat jelenthetett volna, hiszen ez a produkció, nem mellékesen Németország jelöltje az Oscar versenyben. Mármint 2020-ban. Persze, legyünk objektívak, az Európai filmdíjak jelenlegi szabályzata szerint a produkció nevezhetett, hiszen csak az Egyesült Államokban volt 2018-as premier, Európában csak a velencei fesztiválbemutató volt tavaly, a kontinens számos országában január 1-i bemutató volt. Mindazonáltal a producerek számára létfontosságú lehet egy díjeső a következő Lanthimosz film finanszírozásának összerakásánál. A gálán csak Ed Guiney producer volt jelen, aki díjat vett át a kedvenc nevében. Colman legalább videón bejelentkezett, Lanthimosz még üzenetet sem küldött. És amikor már úgy nézett ki, hogy le lehet végül zárni A kedvenc körülötti anomáliákat, akkor felvetődött, hogy ha van legjobb film kategória, kell-e külön komédia mezőny. De ha már van, muszáj, hogy legyenek-e átfedések, mert így az a furcsa helyzet állt elő, hogy a legjobb film és legjobb komédia is Lanthimosz alkotása lett. Azon elismerések közül, melyek a hiányolt innovációt szolgálják, egyértelműen Celine Sciamma bearanyozódása jelenti a legjobb forgatókönyv kategóriában, melyet a Portré a lángoló fiatal lányról című, leszbikus szerelmi drámájáért kapott. Sciamma az európai forgalmazóknak köszönte meg a filmet, akik jelenleg is lehetővé teszik, hogy a nézőkhöz eljusson az üzenete a másság elfogadásáról és a tolerancia fontosságról.  Idén végre beemelték a kategóriák közé a tévésorozatokat és első alkalommal Tom Tykwer nevéhez fűződő Babylon Berlin aranyozódott be, az is kiderült, hogy a rajongók megnyugodhatnak, jön a negyedik évad. A legjobb férfi alakítás díja esetében a papírforma érvényesült: Antonio Banderas lett a befutó Pedro Almodóvar Fájdalom és dicsőség című filmjében nyújtott alakításáért, melyben tulajdonképpen a rendező alteregóját kellett hoznia. „Pedro egy csoda, akivel negyven évvel ezelőtt találkoztam, és akit azóta is szeretek” – mondta a legjobb színész díjjal elismert Antonio Banderes, aki skype-on jelentkezett be egy spanyol színház nézőteréről, jelezve, hogy negyven perc múlva a színpadon kell lennie. A díj „átadója” Claes Bang dán színész azért megkérdezte, hogy mi legyen a kezében lévő szoborral, Banderas annyit reagált: majd Perdro elhozza Spanyolországba. Teszem hozzá: az isteni Pedro csak ezt a szobrocskát vitte haza Berlinből.  A közönségdíjat Paweł Pawlikowski rendező kapta a Hidegháborúért: a díj angol nevére – People’s Choice Award – utalva viccelődött egyet: „Az, hogy az emberek választása, manapság nem hangzik túl jól: az emberek mostanában hoztak jó néhány nem túl jó döntést is” – mondta. Azért nem felejtette el megköszönni sem a díjat. A fix-díjazottak közül az egyik Juliette Binoche volt. - A világ most nem jó hely, válságban van és ebben a helyzetben a kultúra egyre fontosabb. Igazabbnak, szeretőbbnek, figyelmesebbnek kell lennünk egymással – mondta beszédében a színésznő, a kacifántos nevű, „legjobb európai teljesítmény” elismerést vette át. Ahogy elmesélte, gyerekkorában Peter Brook egyik színházi produkciója lenyűgözte, szinte megnyitotta a szívét, ekkor döntötte el, hogy ő is ezt fogja tenni. Megtalálni és megmutatni az újat. A színészeknek üzente, hogy filmszerepeket felelősséggel válasszanak, mert nagyon is számít, hogy az erőszak kultúráját propagálják vagy valami egészen mást. Az est nagy hőse, az életműdíjas Werner Herzog volt, akit Wim Wenders köszöntött – utóbbi újfent bizonyította, hogy ő a laudáció műfajának a királya: Herzog nem újrafogalmazta a film definícióját, hanem ő formálta azt művészi hozzáállásával. Herzogot a mai napig a teljes függetlenség, őszinteség makacsság, illetve ugyanaz a harcos vágy, jellemzi, mint ötven évvel ezelőtt. Herzog hangsúlyozta, hogy ő hosszú ideje Los Angelesben él, és ott hiába raktak a hippik virágot a puskákba, csak nem érték el vele a világbékét. Sőt, még a meditációk sem segítettek. Ellenben úgy látja, hogy az Európai Unió intézménye a világ legnagyobb működő békeprojektje.    

Veszélyben lévő filmrendezők

 Vastapssal köszöntötte Oleh Szencov filmrendező az Európai filmjdíjgála közönsége. Mike Downey az akadémia tanácsának frissen kinevezett elnöke (aki Agnieszka Hollandot váltja a pozícióban 2020. január 1-től) felhívta a színpadra Szencovot majd miután elmondta, hogy az este folyamán még italokkal fogják megünnepelni, azzal a lendülettel a helyére is küldte. Ám, nyilván az volt mögötte a motiváció, hogy ünnepélyesen bejelentette: a veszélyben lévő filmrendezők segítésére koalíciót hozott létre az Európai filmakadémia Idfa és a rotterdami filmfesztivállal karöltve. 

Polanski megítélése, zaklatás után

„Az EFA elutasítja a nők ellene elkövetett erőszak bármilyen formáját, de tiszteletben tartja a tagok demokratikus döntését, azaz tiszteletben tartják a szavazatok alapján megszületett eredményt, mely alapján Roman Polanski filmje bekerült négy kategóriában is bekerült a végső nominált művek közé.” – mondta Mike Downey. 

Nádler István bölcsessége

Publikálás dátuma
2019.12.08. 14:15

Emberien, szabadon, mély tartalommal: Könnyedén címmel látható a Kossuth-díjas festőművész kiállítása a Kisterem galériában.
A Kain és az Ábel a jobboldali teremben emlékeztet a réges-régi Nádlerre. Nemcsak azzal, hogy a legtöbb művel ellentétben szótanilag értelmezhető, tárgyszerű címük van, hanem azzal a geometrikus szabatossággal, homogén színvilággal is, amelyek a pályakezdő Nádler István képeit jellemezték.

És amely tulajdonságokat most egyből régmúlttá tesznek finoman kitartó történelmietlen elemek. Olyan rózsaszín kontúr, amilyen a Kain fekvő trapézát (csonka háromszögét?) határolja, olyan áttűnő derengés, amilyen az Ábel aranyháromszögének hátteret ad, soha, akármilyen nevű geometrikus és neogeometrikus elődben nem fordult elő. Ráadásul az arany síkon némiképp átüt a mögötte húzódó rózsaszínes sáv, maga az arany felület kényelmes, nagy gesztusú ecsetmozdulatok egyenetlenségét viseli, a maga módján megidézve az egykor színnel robbantó, formákat kikezdő későbbi Nádler spontaneitását.

Mindazt, amit a Biblia ihlette, de oly kevéssé biblikus nagy vásznak melletti papírmunkák újrahasznosítanak. A megint csak háromszög uralta lap, amelyen a sárga síkidomot némi jó szándékkal kalligráfiának is tekinthető fekete hurok fedi részben el, a mellette lévő, amelyen hasonló háromszögre transzparens szürkés síkok és orsóelemek vetülnek. Konkrét címek, feliratok nincsenek a két teremben, a kódolandó betű-szám elnevezésüket a Kisteremtől a reprodukciókkal együtt kaptam, a továbbiakban önkényes ábécéjelekkel próbálom az azonosítást elősegíteni.

Az egykor geometrikus, majdnem szikár Nádler jó harminc éve hirtelen és mindenki meglepetésére nonfiguratív foltfestészetet kezdett művelni. Nap- és évszakokat megcélzó tasizmust, klasszikus zene inspirálta kalligráfiát, geometriát megidézve szétziláló Malevics-tisztelgéseket. Az utóbbiak önmagukban mutatják vállalkozásának elvi abszurditását. A huszadik század festészettörténete – a figuratív is, a nonfiguratív sem kevésbé – tele konstruktivitáson elvérzett kolorizmusok és kolorizmus szétrobbantotta racionalizmusok históriájával. Nádlernek azonban sikerült; néhány (néhány évnyi) kiszabadult festői periódus, szabados foltpiktúra közvetlen következményeként megalkotta a megviselt konstruktivizmus, ha tetszik, az összeterelt informel elméletileg lehetetlen egységét.

Azt a szín teli elevenséget és formát foszlató mégis súlyt, amelyből képeinek egészen különleges drámája sűrűsödik, kerekedik teljessé.
És amely dráma új értékekkel jelentkezik most a Képíró utcában. Nádler, nyolcvan múltán, még elevenebb, és bölcsebb lett. Vigyázat, ez nem a korosakat vigasztaló átlátszó eufemizmus, ez az idén készült legújabb műveinek a tanulsága. Ha két éve tömbös, súlyos, sodró, spirálokkal, meszelő-nehéz ecsetvonásokkal és földig érő képméretekkel alkotta meg azt a kettősséget, amelyet áradóból és fegyelmezettből képes megteremteni, most nem kevésbé érvényes idei képeket mutat be úgyszólván csupa eltérő tulajdonsággal. Képi világa most is erős, áttetsző vagy lazított-álcázott szerkezetre épül. Háromszöget csupán a háttérre felvetülő lapon látunk, úgyszólván leplezetlenül. (A.) A fekete és vörös függőlegesek, a velük épphogy nem téglatestet alkotó vízszintesek rendszere tulajdonképpen a konstruktivizmus klasszikusaihoz méltó. Azok a sárga elmosódások, szürke derengések és színkeveredések pedig, amelyek a derékszögű szerkezetet élettel megtöltik, konstruktivizmus-idegenek ugyan, de a Nádler-féle, kétfelől érkező érvényesség biztosítékai. A dübörgő, nagy alkotóelemek, amellett, hogy privát méretek közé vonultak vissza, már-már játékosabbak, a kiállítás címét követve könnyedebbek lettek. A fehér háromszög (háztető?), meg alatta a fehér téglalap (ház?) formáit ferdén rakott fekete vonások félig eltakarják, de ez a laza hasáb halom olyan rugalmas és átlátszó, hogy békés eleme, nem tehertétele a geometrikus nyugalomnak. (B.) A derékszög csúcsára állított, mondjuk csonka gúla minden nehézkes szürkesége ellenére mozdulni látszik. (C.) A megtört-elmozdított fekete tengely maga az orosz-szovjet klasszikusokhoz méltó konstruktivizmus, ámde geometriája köré szórt színek szerveződnek (D.) , míg a széles edénybe-keretbe állított háromszög a függőleges tengellyel bármelyik Bauhaus növendéknek (mesternek) dicsőségére válhatott volna, csakhogy maszatolódik a festék és némiképp dől a tengely (E.) . Emberien, szabadon, geometriához már-már nem is illő mély tartalommal.

Infó

Nádler István: Könnyedén. Kisterem (V., Képíró utca 5.) 2019. december 20-ig https://www.gyularozsa.com/