Elnöki Kupa

Az Elnöki Kupáért, a vigaszágon játszik a magyar női kézilabda-válogatott a Japánban zajló világbajnokságon, miután csoportjában nem tudott az első három között végezni. Románia nyolc másodperccel a vége előtt szerezte meg pénteken a magyar kiesést jelentő gólt.  
Magyarországon 2011, a tao-rendszer bevezetése óta zajlik az Elnöki Kupa, amelynek kiírója és lebonyolítója Orbán Viktor. Sajátossága a mi Elnöki Kupánknak, hogy a résztvevők eredménytől függetlenül kiemelkedő állami forrásokhoz jutnak, és mindenki nyer, aki a miniszterelnök baráti köréhez tartozik, az összeg felhasználásával nem kell elszámolni, viszont bármikor, bárki indoklás nélkül kikerülhet a rendszerből, ha a kupa kiírója így dönt. A magyarországi Elnöki Kupának hat sportág - jégkorong, kézilabda, kosárlabda, labdarúgás, röplabda és vízilabda - a boldog és sakkban tartott résztvevője. 
Idén áprilisi adatok szerint (ezeket a 24.hu kérte ki a sportági szövetségektől) az elmúlt nyolc évben összesen 658 milliárd forintot kaptak a kiemelt sportágak  nyereségesen működő, elsősorban állami cégektől: 537 milliárd került a klubokhoz, 121 milliárd a szövetségekhez. Az egyesületek közül (micsoda meglepetés!) az Orbán Viktor által alapított Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány járt a legjobban 25 milliárd forinttal. Felcsútot kézilabdaklubok követik, a Veszprém férfi csapata 5 milliárdhoz, a női kézilabdázók közül a Siófok 4,59, a Vác 4,45, az FTC 4,02 milliárdhoz jutott nyolc év alatt. 
A kézilabda vb-n érthető módon nagy a magyar szomorúság, de itthon lehet majd vigasztalódni a honi Elnöki Kupában, ahol változatlan lendülettel folyik az ellenőrizetlen állami pénzosztás. 
A mi Elnöki Kupánkban a családok, az egészségügy, a fogyatékkal élők, a nyugdíjasok, az oktatás kerültek vigaszágra. Pontosabban még oda sem.
Szerző
Bernau Péter

Bezárkózunk

Az egyik ismerősöm számára az SMS-ek küldése megoldhatatlan feladatnak bizonyult. Családtagjai, észlelvén a kellemetlen helyzetet, úgy segítettek rajta, hogy beírták a mobiltelefonjába az "igen" és a "nem" szavakat, amelyeket azután a helyzetnek megfelelően használt. Az olajozottan működő szisztémával nem is volt addig semmi gond,  amíg valaki kellemes ünnepeket nem kívánt neki, amit barátunk egy tömör "igen"-nel el is intézett. Amiből aztán jó nagy sértődés lett.
Egy ilyen lebutított telefonkészülék használata nagy mértékben megkönnyítené Varga Mihály dolgát is.  Sőt még egy ennél is egyszerűbb változat is megfelelhetne, amely csak egyféle üzenet továbbítására lenne alkalmas: "nem". Személyesen el sem kellene járnia az uniós gazdasági és pénzügyminiszteri tanács üléseire. Az integráció erősítéséről szóló javaslatokat úgyis mindig azzal az indokkal utasítja el, hogy itthon ezt jobban csinálják. Legutóbb a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni európai stratégiával való magyar szembehelyezkedést is azzal indokolta, hogy erre a nemzeti hatáskör a megfelelőbb, mert a részletes, naprakész információkkal rendelkező nemzeti hatóságok hatékonyabban tudják kezelni az unió előtt álló kihívásokat.
Közismert, hogy a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzügyminisztérium vezetése közötti kapcsolat enyhén szólva sem mondható harmonikusnak. De mégis érdemes a pénzügyi tárca figyelmébe ajánlani a jogalkotói hatáskörrel rendelkező jegybanknak azt az idén áprilisban megjelent ajánlását, amelynek közzétételével "az MNB a hitelintézetek által közvetlenül, valamint kiemelt közvetítő igénybevételével végrehajtott nagyösszegű pénzváltások során fennálló, pénzmosással és terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos kockázatokat kívánja csökkenteni, a 2017. év során felülvizsgált Nemzeti Kockázatértékelés, valamint az Európai Bizottság nemzetek feletti kockázatértékelésének megállapításaival összhangban. A pénzváltásban megjelenő készpénz kiterjedtsége magas szintű kockázatot jelent, mind az alapbűncselekmények, mind a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása bűncselekmények vonatkozásában." 
A Matolcsy György elnök aláírásával megjelent ajánlás egyértelműen utal a Varga Mihály által nagyvonalúan visszautasított integráció szükségességére, amikor a pénzmosással és a terrorizmussal kapcsolatos nemzeti kockázatértékelést összekapcsolja az Európai Bizottság nemzetek feletti kockázatértékelésével. Az MNB elnökének van már némi tapasztalata abban, hogy milyen következményei vannak, ha Magyarország szembemegy az Európai Bizottság (esetükben az Európai Központi Bank) irányelveivel. Amikor erre kísérletet tettek, akkor később arra kényszerültek. hogy korrekciót hajtsanak végre az Országgyűlés által már jóváhagyott jegybank-törvényen. 
A módosítás szükségességét igazolta az élet, és azóta is harmonikus az együttműködésük az Európai Központi Bankkal. Varga Mihálynak - és a többi kormánytagnak - is ideje lenne már az "igen" gombot is megtalálnia, ha az uniós integrációról esik szó.
Szerző
Bonta Miklós

Papír

Egy kormánypárti törvényjavaslat szerint a közös listán induló pártok ezután nem alakíthatnának külön parlamenti frakciót. Jól hangzik, főleg annak fényében, hogy a KDNP nevezetű párt így a parlament közelébe se kerülne. (Ne legyen kétségünk, ha Orbán Viktor akarja, ott lesznek.) 
Elsőre egyébként úgy néz ki, mintha ez kedvező lenne az Orbán rendszerében ellenzékben lévő pártoknak, hiszen azzal felesleges vitázni, hogy több listával esélyük sincs legyőzni a miniszterelnököt. Így meglehet, a NER addig taktikázik, és építi le az egyébként is fáradt parlamentet, amíg éppen ők lökik bele az ellenzéket a teljes összefogásba. Ez történt október 13-án is, az eredmény pedig Orbánt és az ellenfeleit is meglepte.
Persze nem Orbán államáról lenne szó, ha nem lenne itt is vaskos trükközés, még ha ezt most nem kopaszokkal prezentálják is. Attól, hogy két – vagy több – párt közös listát állít, nem kellene törvényszerűen egy frakcióban is politizálniuk négy éven keresztül. Most viszont nem lesz más választásuk, ha közös listán tüntetik fel a jelöltjeiket. Az történik, amit a kormányfő akar. A kérdés, hogy az ellenzék képes lesz-e felülemelkedni a saját érdekein – az elmúlt kilenc évből kiindulva egyértelműen nem, de az október 13-ai eredmény némi bizakodásra ad okot –, és engedve az orbáni törvényeknek: közös pártba tömörülni. 
Tény, hogy ez sem a legjobb megoldás, hiszen Hollandiában például „normálisan” működik a demokrácia úgy is, hogy több mint tíz parlamenti párt van - de mégis ez a legvállalhatóbb. A „NER-izmus” kényszeríti össze őket, az pedig csak rajtuk múlik, hogy egy esetleges váltás után, immár szétválva,ó elkezdik-e a most unalomig ismételgetett ígéreteiket megvalósítani.
Ha bejön Orbán számítása, sok kérdés nem marad. Trükközgethet tovább olyan finomságokkal, mint a házszabály módosítgatása. De egyszerűbb lenne, ha a kétharmad hozna egy olyan törvényt, amely kimondja: a miniszterelnököt csak Orbán Viktornak hívhatják. De azért az is biztos, hogy egy diktatúrát nem lehet a végtelenségig lepapírozni.
Szerző
Zoltai Ákos