Az afganisztáni háború kapcsán évek óta félrevezetik az amerikai közvéleményt, derült ki a Washington Post által hivatalos információkérés útján megkapott több ezer oldalnyi dokumentumból. A papírok 2014 és 2018 között, az afganisztáni újjáépítést vizsgáló főfelügyelő hivatala által katonai és polgári szakértőkkel, parancsnokokkal és vezető hivatalnokokkal készített interjúkat és feljegyzéseket tartalmaznak. A felülvizsgálatot még 2008-ban rendelték el, annak eredményeit a főfelügyelő negyedévenként összegző jelentésben hozta nyilvánosságra. A most részleteiben is megismert dokumentumokból azonban minden eddiginél sötétebb kép bontakozik ki: az Egyesült Államok állandóan változó, gyakran irreális célokat követett Afganisztánban, miközben óriási anyagi és emberáldozat árán sem került közelebb a győzelemhez, ám a döntéshozók eltitkolták a valós helyzetet.
Donald Trump elnök, akárcsak előtte Barack Obama és George W. Bush, most is azt ígéri, hogy az amerikai katonák majd akkor jöhetnek haza, ha sikerül stabil kormányzást kialakítani Afganisztánban. A tizennyolc éve tartó háború azonban már így is Egyesült Államok történetének leghosszabb fegyveres konfliktusa, amelyben több mint kétezer amerikai és mintegy 1200 szövetséges (köztük hét magyar) katona esett el, a költségek pedig már meghaladták a 2000 milliárd dollárt.
"Oszama bin Laden alighanem nevet a tengerfenéken, ha látja, mibe kerül nekünk a háború" - mondta egy illetékes, arra utalva, hogy az egész a 2001 szeptember 11-i terrortámadással kezdődött. Az amerikai vezetésnek már annak eldöntése is gondot okozott, hogy ki az ellenség: az al-Kaida terrorszervezet vagy a tőle néha alig megkülönböztethető, ám sokkal szélesebb alapokon álló talibán mozgalom. Donald Rumsfeld volt védelmi miniszter egy 2003-as feljegyzésben erről azt írta, hogy "nincs belelátásom abba, kik a rossz fiúk".
Az alapvető hibák ott kezdődtek, hogy az amerikaiak a saját demokráciájukat akarták meghonosítani a törzsi alapon szerveződő Afganisztánban. Később átváltottak a nők egyenjogúsítására, illetve az ópium helyett gránátalma termesztésére akarták átállítani a helyi gazdaságot. Az sem vált be, amikor a regionális stabilitás kontextusába helyezve, pakisztáni segítséggel próbálták pacifikálni az országot. Egyes időszakokban számolatlanul öntötték a pénzt az afgán tisztviselőkre és hadurakra - egy amerikait például azért fizettek, hogy bárkinek, de naponta hárommillió dollárt osszon ki Helmand tartományban. Az afgánok gyorsan rájöttek, hogyan fejhetik meg az amerikaiakat és általánossá vált a korrupció.
Douglas Lute altábornagy, aki a Bush- és az Obama kormányzat idején a Fehér Házban volt tanácsadó, így foglalta össze a helyzetet: "Mi akarunk itt csinálni egyáltalán? Fogalmunk sincs róla, hogy mibe vágtuk a fejszénket." A Pentagon szóvivője azzal próbálta meg oldani a helyzetet, hogy a védelmi tárca sosem akarta szándékosan félrevezetni a döntéshozókat, az interjúk idején pedig a nyilatkozók már utólag tudták értékelni az történteket.
