Vadász Iván hatodmagával él a miskolci Lyukó-völgy egyik, alig húsz négyzetméteres hétvégi házában, amelynek egyik ékessége egy vaskályha. A család kandallónak hívja, a téli időszakot ez segít átvészelni. A fásládában azonban nem fa van, hanem használt bútorok elbontásából származó farostlemezek, a Máltai Szeretetszolgálattól kapták, ahol a harminckilenc éves, s nemrégiben nagypapává lett családfő egy éve dolgozik, közfoglalkoztatottként. De legalább a vékony lapok nincsenek festékkel átitatva, s nem tartalmaznak műanyagot: a négyezer ember lakhelyéül szolgáló, hajdan kertgazdaságokkal teli, mára lepusztult miskolci városrészben mindenki azzal fűt amivel tud. Errefelé sok udvaron látni átázott ruhahalmokat, egymásra vetett rossz cipőket, használt gumiabroncsot, darabjaira szedett kárpitfotelt.
Környezetvédő szervezetek évek óta kongatják a vészharangot: ebben az észak-magyarországi térségben - de az ország más peremrégióiban is – a légszennyezettség miatt egyre romlanak az egészségügyi adatok. A Sajó-völgyben az országos átlaghoz képest öt-tíz százalékkal több az asztmás, légúti vagy tüdőbetegséggel küzdő kisgyerek. A statisztikai adatok szerint a most felnövekvő itteni generáció húsz százaléka – azaz minden ötödik ideszületett fiatal – emiatt csökkent munkaképességű lesz.
Energiaszegénység – így hívják azt az állapotot, amely ezeket a magukra hagyott településrészeket jellemzi, s ezt kísérelte meg legalább a jelenség szintjén bemutatni a Civitates Alap által támogatott Elosztó Projekt és a Környezeti Tanácsadó Irodák Hálózata. A lyukóvölgyi terepszemle után a sajókápolnai külszíni fejtéses, rendkívül rossz minőségű lignitet tartalmazó bányához vezetett az út, amit tíz éves küzdelem és lakossági tiltakozás után idén végre sikerült, ha nem is végelegesen bezáratni, de legalább a működését szüneteltetni.
Csizmadia Béla, a bánya elleni akciók élére állt egyik helyi lakos elmondta: az itt kitermelt, lignitnek csak jóindulattal nevezhető anyag méréseik szerint tele volt palával, arzénnel, kénnel, a fűtőértéke pedig meg sem közelítette azt, amit egy normál lignittől elvárnánk. Ám mivel a szegényeknek csak erre futotta, így önhibájukon kívül a saját életüket nehezítették meg a meleget nemigen adó silány – ezért fajlagosan drága - fűtőanyaggal, de az abban lévő veszélyes anyagok a térséget is folyamatosan szennyezték.
A környezetvédők idén szeptemberben több próbavásárlást végeztek Miskolc, Ózd és Bükkábrány térségében olyan Tüzép-telepeken, ahol a helyiek vásárolnak: olcsó, a legszegényebbek számára leginkább elérhető bükkábrányi, putnoki, felsőnyárádi szenet, illetve afféle referenciaként német brikettet is vásároltak, valamint a szociális tüzelőanyagként ingyen osztott szénből is szereztek be mintát. Kiderült: a lakosság számára tüzelőanyagként árusított vagy kiosztott lignit háztartási tüzelésre alkalmatlan alacsony fűtőértéke, valamint magas hamu- és kéntartalma miatt. A bükkábrányi lignitbrikett hamutartalma száraz állapotban 40 százalék felettinek bizonyult, de a bükkábrányi és sajókápolnai lignité is 30 százalék fölötti volt, miközben a drágább, de jobb minőségű német barnaszén hamutartalma ennek mindössze tizede, 3,9 százalék volt. Emiatt a környezetvédők azt követelik, hogy Magyarországon tiltsák be a lignit tüzelőanyagként való értékesítését, indítsanak vizsgálatot a lakossági forgalomba hozott szénféleségekkel kapcsolatban, vizsgálják felül az önkormányzatok szociális tüzelőanyag támogatási gyakorlatát, a lignitet, a magas kéntartalmú szeneket pedig vegyék ki a támogatható tüzelőanyagok köréből.
