Időutazás az 50-es évektől napjainkig Keleti Éva fotóin a Műcsarnokban

A sok ismert legendássá vált színházi felvétel és riportfotó mellett új képek is bekerültek a válogatásba.

A jó fotós az igazságot keresi – mondta Szakonyi Károly író Keleti Éva Élet/Kép című kiállításának megnyitóján a Műcsarnokban. Ez elég találó megállapítás Keleti Éva képeire. A kiállítás emellett még sok személyes elemet is tartalmaz. (Kurátor: Szarka Klára.) A bejáratot rögtön igazi balettcipők szegélyezik utalva arra, a fotók alkotója balett-táncos szeretett volna lenni, később csábította csak el a képek világa. A négy hatalmas teremből álló tárlat plakátján pedig Keleti Éva szemüvegén a táncfotói tükröződnek vissza, azok, amelyből egy teremnyi látható a kiállításon.

Már a nyitókép is kuriózum, 1955-ben készült, a Csordás négyesikrek futnak oda szüleikhez, miután háromévesen elhagyták a gyermekotthont. A fekete-fehér felvétel tele van érzelemmel, ha nagyon akarom, még tánclépéssel is, gondolva a gyerekek önfeledt mozdulataira. Aztán két teremmel hátrébb az ikrek még három élő tagját látjuk, a fotó idén készült, Keleti Éva ismét lefényképezte őket egy játszótéri környezetben, most már hatvan fölött járnak, látszik, hogy megéltek egy és mást.

De nem csak őket fényképezte újra, hanem sok művészt, barátot. Erről így beszélt lapunknak: „az új képek március elejétől szeptemberig készültek. Az újrakezdés nem volt nehéz, magamat kellett elsősorban legyőzni. Úgy éreztem, hogy újra szükségem van a fotográfiára. Először Törőcsik Marihoz mentem újra Velemre. És azt gondoltam, hogy ha ugyanott tudom folytatni Marival, ahol abbahagytuk, és mindketten értjük a végszót, akkor érdemes, és ez megtörtént. Bár egyikünk se teljesen egészséges, de tudat alatt erőt adtunk egymásnak, hogy igenis kell folytatni. Igenis mindent el kell követni azért hogy életben maradjunk, nem is fizikai, hanem szellemi értelemben. Van még mondanivalónk. Így kerülhetett be ötvenkilenc kép a negyedik terembe. Van közöttük olyan, amelyen az látható, akit még eddig nem sikerült lefényképeznem. Ilyen például Schiff András, Fischer Ádám, Maurer Dóra. Van olyan rész, ahol a fiatal, már a tehetségükkel kopogtatók szerepelnek. De Béres Ilonát, Halász Juditot és Tordai Terit elvittem egy iskolába, ahol újra együtt bolondoztunk.”

Mint ismert, Keleti Éva hatvanévesen letette a fényképezőgépet, nem akart a digitális technikával dolgozni, aztán nyolcvannyolc évesen újra elővette. Vásárolt magának felszerelést, most már digitális gépet. Fábián Évi (Keleti Éva asszisztense) egy, a kiállításon is látható werkfilmet is készített erről az időszakról, amelyben például szenvedélyesen mutatja a fotós az interjúalanyoknak a róluk készült felvételeket.

Így is akadt olyan kép, amely nem fért bele a mostani kiállítás anyagába, bár a szerző kedvencei közé tartozik. Ilyen például a kerékpárját toló Závada Pál íróról készült fotó. „Túl nagy volt az anyag, és sokáig nem dőlt el, hogy ez egy fotóriporternek, vagy egy fotóművésznek a kiállítása legyen. De én soha nem vallottam magam művésznek, hanem riporternek, mindig és mindenben az életet kerestem. Az élet volt számomra a téma. A színházban is. A kiállítás egyik installációjába, amelyről nekem egy buszmegálló jut az eszembe, száz riportkép került be.

Arról is szót ejtettünk Keleti Évával, hogy ki, vagy kik azok, akiket még mindenképp le szeretne fényképezni: „Volt egy álmom, szerettem volna Fischer Ivánt és Fischer Ádámot együtt lefotografálni, méghozzá a Kozma utcai zsidó temetőben, édesapjuk sírjánál. Annak idején ugyanis, amikor az Operában fényképeztem, Fischer bácsi mindig beszaladt és elmesélte, milyen két zseniális fia van. Ezek a mondatai most is a fülembe csengenek.”

Infó:

Élet/Kép

Keleti Éva életmű tárlata

Műcsarnok

Nyitva: 2020. február 2-ig

A kiállításhoz készült kötet bemutatója: december 15., 15 óra

December 15-én 16 órakor Szarka Klára kurátor vezet tárlatot, december 17-én 16 órakor pedig Keleti Éva