Saját erő

A régi mondás szerint akinek isten hivatalt ad, észt is ad hozzá – de van, amikor a valóság erre rácáfol. Valami hasonló mondható el a NER-milliárdosokról is. A (majdnem) isten százmilliárdokkal tömött ki egyes iparosokat, „vállalkozókat”, hogy létrehozza a „nemzeti burzsoáziát”, de az elmúlt tíz év is kevés volt ahhoz, hogy bármi eredményt tudjanak felmutatni. A KSH adatai szerint továbbra is a külföldi cégek termelik meg az összes hazai vállalkozás árbevételének felét, és ők adják a hozzáadott érték egyik felét – miközben jóval több a magyar cég.

Persze nincs ezen mit csodálkozni, hisz magyar tőke hiányában az elmúlt harminc évben a technológia és a tőke külföldről jött – ehhez tette hozzá a maga tudását a magyar munkaerő, és állt felzárkózó pályára a gazdaság. 2010-től azonban egy patrióta kísérletet szenved el az ország. Több ezer milliárd forintnyi közbeszerzést, állami és uniós megrendelést térítettek el néhány kiválasztott „vállalkozó” felé, ami ugyan kitermelt néhány új, a miniszterelnök holdudvarához tartozó milliárdost, de új, versenyképes magyar cégeket nem. Sőt azzal, hogy eltérítették – és részben ellopták – ezen pénzeket, a fejlődés esélyét is elvették a kis cégektől. A NER-tőke most inkább fojtogatja a gazdaságot, s ennek a böjtje akkor jön el, ha megfordul szél, mert zárulni kezdenek az uniós pénzcsapok.

Ezt sejthetjük az elmúlt napok nagy tőzsdei talánya mögött: bombaként robbant a hír, hogy a Mészáros Lőrinc- és Jászai Gellért-féle 4iG Nyrt. mégsem tudja megvásárolni a nála sokkal nagyobb T-Systemset. Nem az üzlet meghiúsulása, hanem annak ötlete volt az igazi meglepetés, ám helyreállt a világ rendje: vagy valakik behúzták a féket Németországban, vagy ők maguk riadtak meg a feladattól és felelősségtől. Így nem jöhet létre a NER egy újabb perverz üzlete.