Előfizetés

Nem bűnöző, csak hajléktalan

Kuslits Szonja
Publikálás dátuma
2019.12.14. 16:34

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Hiába keresünk munkát, szinte esélyünk sincs, mivel nincs lakcímünk, a hajléktalanokban pedig nem bíznak az emberek – a hajléktalanok kriminalizálása ellen szervezett tüntetésen mondja ezt egy asszony, aki 30 éve került az utcára. Az ő és sorstársai helyzetén az alkotmánybírák legutóbbi döntése csak még tovább ront. A megoldás azonban nem csak nálunk, az Európai Unió egész területén komoly nehézségekbe ütközik.
Több tízezer ember vonult utcára, mikor a Fidesz öt évvel ezelőtt azt tervezte, megadóztatja az internetezést. Hétfőn ezrek gyűltek össze a fővárosi Madách téren, hogy (egyébként nagyon helyesen) kiálljanak a szabad színházak mellett és a kulturális élet szétverését jelentő fideszes törvénymódosítással szemben. Az egy nappal későbbi, a hajléktalanság kriminalizálása ellen szervezett tüntetésen azonban már csak pár száz ember toporgott a hidegben a Széll Kálmán téren, az emberi jogok világnapján. A tüntetés résztvevői arra próbálták felhívni a figyelmet, hogy a nincstelenség nem választott életforma, hanem a társadalmi kirekesztettség állapota, amit nem szabadna büntetni. „Lakatosné Jutka vagyok, harminc éve hajléktalan – kezdi felszólalását egy középkorú nő. – Ma Magyarországon 32–35 ezer között mozog a hajléktalanok száma, miközben országos szinten mindössze 11 900 ágy érhető el a rászorulóknak. Két lehetőség van: élősködőktől fertőzött, túlzsúfolt szálló vagy a börtön! (A parlament ugyanis tavaly úgy módosította a szabálysértési törvényt, hogy börtönnel is büntethető, aki »életvitelszerűen« az utcán tartózkodik – szerk.) A jelenlegi alkotmánybírák szerint ez vagy legfeljebb ez jár a politikai közösség legszegényebb tagjainak… Azért vagyok ma itt, mert az életem a tét… A hajléktalanság nem bűn, hanem állapot.”  Valaha Jutkának is volt fedél a feje felett, igaz, állami gondozott gyermek volt, aki családon belüli erőszak áldozata lett, az első házassága után pedig albérletbe került, ám mikor megszűnt a munkahelye, nem tudta tovább fizetni a lakást. „Lakcím nélküli lettem, és ha Magyarországon valaki lakcím nélküli, az »nem megbízható« ember, nem kap munkát, vagy csak nagyon nehezen, feketén” – meséli az asszony, akinek óriási erőfeszítésbe került talpon maradni. Jelenleg a Menhely Alapítványnál dolgozik napi 4 órában, és több mint húsz éve magánterületen, egy kunyhóban élnek a férjével, ahol télen sparhelttel fűtenek.

Üzenet a karácsonyfa alá

A Magyar Helsinki Bizottság, a Társaság a Szabadságjogokért és az Utcajogász közös megmozdulásán az utcán élők üzeneteket is küldtek azoknak az alkotmánybíráknak, akik idén nyáron döntöttek úgy: a hajléktalan emberek kriminalizálása és börtönbe zárása nem ütközik az alaptörvénybe. „Nem akarjuk rendeltetésellenesen használni a közterületet, csak éppen nincs hol laknunk…” – olvasható az egyik képeslapon. „Remélem, jól fogja érezni magát karácsonykor, miután a hátrányos helyzetű hajléktalan emberek büntetése mellett szavazott júniusban” – írja egy másik érintett. Öt alkotmánybíró egyébként különvéleményt adott ki, amelyben jelezték: ők nem értenek egyet a többségi döntéssel. Ők is kaptak üdvözlőlapokat: a hajléktalan aktivisták nekik megköszönték, hogy emberségesen jártak el. A tüntetésen jó pár fiatal résztvevőt megszólítottunk, miért vannak jelen. Többük elárulta, nem tervezték, hogy aznap tüntetésre mennek, de kíváncsivá tette őket a tömeg, és mivel egyetértenek a követelésekkel, maradtak. Így idővel körülbelül 300 ember állt és hallgatta az egyre szomorúbb és dühítőbb tényeket. „A várakozásaimhoz képest sokan voltak, én legalábbis már ennek a »tömegnek« is örültem” – mondja Szegő Dóra szervező, a Magyar Helsinki Bizottság munkatársa. Sze­rin­te sajnos a hazai jogi lehetőségeket az alkotmánybírósági beadvánnyal kimerítették. Elzárási ítélet pedig egyelőre nem született, az érintetteket vagy gyorsított eljárásban felmentették, vagy figyelmeztették. A következő lépés az lehetne, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulnak tiltakozásul az elzárás büntetése ellen. Ilyen ítélet nélkül azonban erre nincs lehetőség. „Akkor sem, ha sok esetben meg is bilincselik a hajléktalanokat, amivel sérül az ártatlanság vélelméhez való joguk és az emberi méltóságuk is” – ezt már Viszló Sára, a Magyar Helsinki Bizottság jogásza teszi hozzá, aki ezt azzal toldja meg: sok esetben a hajléktalanokat távmeghallgatás keretében hallgatják meg, így fizikailag nem is lehetnek jelen a saját tárgyalásukon. „Ilyenkor egy kivetítőn keresztül látják őket a tárgyalóban, még akkor is, ha egyébként az adott épületben tartózkodnak. Nem értjük, mi az oka annak, hogy személyesen nem lehetnek jelen a saját meghallgatásukon, még akkor sem, ha ezt kifejezetten kérik az ügyvédeik” – tájékoztat Viszló Sára a megalázó és diszkriminatív körülményekről.

Megmenthetnék az embereket

Az utóbbi időben visszaszorultak az előállítások, de Szegő Dóra szerint ez biztosan nem azért van, mert kevesebb hajléktalan él az utcán, hanem mert idén a rendőrök eddig nem intézkedtek olyan gyakran velük szemben, mint tavaly, az új szabályozás bevezetésekor. Az aluljárókból is kiszorultak a hajléktalanok, ami még kiszolgáltatottabbá teszi őket a téli időszakban. A Magyar Szociális Fórum adatai szerint november végéig 22 ember fagyott meg Magyarországon, de ezeket a számokat már biztosan felülírta a december elején beállt zord időjárás. A szociális fórum arra is felhívta a figyelmet, hogy Budapesten megteltek a hajléktalanszállók, és hely hiányában sokan kinn rekednek; a főváros parkjaiban, erdőiben, szigetein élnek sátrakban, barlangokban, zugokban. A pénz, ami megmenthetné ezeket az embereket, jelenleg elmegy az eljárások finanszírozására. A Budapest Intézet a Magyar Helsinki Bizottság megbízásából ugyanis kiszámolta, mennyibe kerül a hajléktalanság ­miatt indított szabálysértési eljárás: felmentés esetén 46 ezer forint, a maximális, 60 napos elzárás esetén 449 ezer forint az eljárás és a végrehajtás összege (utóbbira egyelőre nem volt példa). Az előbbiből azonban 36 éjjelre lehetne szállást biztosítani egy rászorulónak. Ennek tükrében különösen felháborító, hogy az Országos Rendőr-főkapitányság arról tájékoztatta lapunkat: a 2018. október 15-i hatálybalépésétől az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése miatt december 9-ig a rendőrség országszerte 627 esetben alkalmazott helyszíni figyelmeztetést, 23 szabálysértési előkészítő eljárást indított, amelyből 15 esetben került sor bíróság elé állításra. A tájékoztatóban felsorolt eljárások költségei több százezer forintra rúghatnak. A hajléktalanok helyzete egyes vidéki városokban még nehezebb, ott ugyanis kevesebb az elérhető férőhely. „A Február Harmadika Munkacsoport által végzett felmérésből is kiderült, hogy Pécsett vagy Nógrád megyében jóval több ember lakik az utcán, mint ahány szállásférőhely van. Vannak tehát, akiknek akkor sem jutna hely, ha be akarnának menni” – vázolja a helyzetet Aknai Zoltán, a Menhely Alapítvány igazgatója, szociális munkás. A hajléktalanok közül szerinte sokan dolgoznak, de manapság olyan jövedelmi viszonyok kellenek egy albérlethez, ami miatt ennek ellenére szállókra kényszerülnek, nincs más alternatíva. Ezek azonban gyakran olyan helyek, ahol senki sem szívesen töltené az éjszakáját. Nem csak azért, mert sokan vannak egy szobában, hanem azért is, mert különböző élősködőktől, pél­dául ágyi poloskáktól fertőzöttek. Sok menhely nem is akadálymentesített és a pszichiátriai betegek elkülönítése sem megoldott, pedig ők nehezebben alkalmazkodnak egy közösséghez. A helyzet valódi megoldása az lenne, ha olyan szállókat nyitnának, ahol egy- vagy kétágyas szobák lennének, ahol személyes teret alakíthatnának ki az emberek maguknak. Erre azonban egyelőre nincs esély. „Megfizethető, olcsó, szociális bérlakásokra lenne szükség, hiszen egyre több az olyan család, amely munkásszállón vesz ki szobát és oda költözik be, mert egy albérletet már nem tud megfizetni” – mondja Aknai Zoltán. Sajnos nem csak a pénz hiányzik, szociális munkásokból sincs elég, az egyre fojtogató szakember­hiány pedig akár egy-egy szálló működőképességét is veszélyezteti.

Az EU is küzd a helyzettel

Kerestük az Európai Bizottságot is, szerettünk volna alaposabban tájékozódni arról, hogy pontosan milyen stratégiák vannak az EU-ban a helyzet kezelésére, mennyire szigorúak a törvények, vannak-e egyáltalán a miénkhez hasonló szigorítások. Kérdéseinkre azonban lapzártáig nem sikerült választ kapni. Annyit azonban megtudtunk: a hajléktalanok helyzetének segítése és megoldása nemcsak Magyarországon, hanem az egész EU-ban komoly fejtörést okoz a szakembereknek. A 2016-ban létesült FEAD-hálózat, aminek tagságát Európa leginkább rászoruló lakosai­nak segítséget nyújtó szervezetek alkotják, tavaly többnapos konferencián tárgyalta az EU-ban egyre inkább jelen lévő hajléktalanság problémáját. A nyugati országokban leginkább az egyre növekvő számban érkező bevándorlók kényszerülnek az utcán élni. Nekik a civil szervezetek is igyekeznek segítséget nyújtani. A FEAD tavalyi konferenciáján szóba került az ideiglenes szállások biztosítása az állandó lakhely megszerzése előtt, de konkrét javaslatokban és a megelőzésre vonatkozó tervekben nem bővelkedett a tanácskozás. Ugyan a résztvevők a készült jelentés alapján nagyon informatívnak találták a rendezvényt, a tényleges intézkedésekre vonatkozó javaslatokat többen hiányolták. Ebből is érezhető, hogy bár egyetértés van abban, hogy a helyzetet kezelni kell, a megoldás még várat magára.

Vacsora 4000 embernek

Nagy fába vágta a fejszéjét a héten a Budapest Bike Maffia, az emberi jogok világnapján több mint négyezer emberhez juttattak el egészséges vacsorát. A lelkes önkéntesek 4329 szendvicset és több mint 7000 adag gyümölcsöt, vitamin-pezsgőtablettát, csokoládét, 30 kg nápolyit és 246 doboz teát osztottak ki. „Nagyon sok adományt kaptunk, folyamatosan érkeztek az önkéntesek is, állandó volt a forgás” – mondja Havasi Zoltán alapító. A Budapest Bike Maffia évente körülbelül 100 ezer adag ételt visz ki a rászorulóknak.

726

hajléktalan halt meg tavaly Angliában és Walesben az utcán – azaz átlagosan naponta ketten. Az Euronews.com szerint Angliában az elmúlt évtizedben – a növekvő bérleti díjak következtében és a szociális otthonok hiányában – a hajléktalanok száma jelentősen emelkedett.

Két órára nem beteg, csak gyerek

Kuslits Szonja
Publikálás dátuma
2019.12.08. 16:55

Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
Színes ceruzák, matricák, ragasztó mindenütt. Reni épp képeslapot gyárt, miközben mellette virágos horgolt tasakban csöpög az infúzió. Az arcát fedő maszk miatt nem tudni, mosolyog-e, de annyi biztos: elmélyülten alkot. Néha felpillant és beszélget az Amigos (Barátok) jótékonysági szervezet debreceni, egyetemista önkénteseivel. Mellette az ötéves Máté társasozik. Az országban már 149 fiatal jár rendszeresen kórházakba, hogy pár órára megkönnyítse a gyerekek bent töltött idejét.
A hét törpe, Malacka, Füles, Tigris és Micimackó mosolyognak ránk a falakról a Debreceni Egyetem klinikájának gyermekhematológiai-onkológiai részlegén. Az itt kezelt súlyos beteg gyerekeknek szükségük is van erre a színes és vidám légkörre, hiszen sokan hónapokat töltenek a falak között. „Az osztály 14 férőhelyes, 1 éves kortól 18 éves korig kezelünk itt leukémiás, agytumoros vagy vérképzési betegséggel diagnosztizált gyerekeket a környező megyékből. Van, aki csak pár napot tölt nálunk, de előfordul az is, hogy 3 hónapot él itt egy beteg. Számukra játékkal, délutáni programokkal próbáljuk könnyebbé tenni a mindennapokat” – meséli Berke Edina csecsemő- és gyermekápoló. Neki kifejezetten kellemes meglepetést szereztek az egy éve hozzájuk is járó önkéntesek. Ők azok az egyetemisták, akik az Amigos a Gyerekekért jótékonysági szervezet jóvoltából az ország 10 kórházát látogatják hetente többször, hogy játsszanak vagy nyelvet tanuljanak a súlyos beteg gyerekekkel. A cél a közösen és hasznosan eltöltött idő. „Éberen él bennem az emlék arról a fiatalról, aki már a második alkalommal az összes gyermek nevét tudta és nagy odaadással játszott velük” – mondja Berke Edina. Mindez úgy lehetséges, hogy az önkéntesek, akik kedden, szerdán és csütörtökön járnak a debreceni klinikára, minden egyes találkozó után részletes beszámolót írnak arról, hogy mi történt a foglalkozáson, mit ígértek a gyerekeknek. Így soha nem fordulhat elő, hogy egy kicsi vár valamit, amit másnap nem kap meg. 

Önzetlen segítség

Az Amigók most is kedvesen, türelemmel kártyáznak, rajzolnak és kézműveskednek a gyerekekkel a debreceni klinikán. A kicsikről ilyenkor csak a viselt maszk, a mellettük csöpögő infúzió és a sugárkezelés pontosságát segítő, homlokra rajzolt kereszt árulja el, hogy valójában milyen súlyos betegek. A foglalkozások alatt azonban nem betegek, csak gyerekek, akik elmélyülten alkotnak, és együtt játszanak olyan „kívülállókkal”, akik csak emiatt érkeztek hozzájuk. Máté például mindennap alig várja, hogy betoppanjanak a fiatalok. Bár csupán ötéves, olyan bátor és életvidám, ami sok felnőttnek példa lehetne. „Most sugárkezelésre járunk ide, hétfőtől péntekig lakunk itt. Később jön majd a kemoterápia” – meséli Baloghné Bíró Bernadett, akinek egyetlen gyermekén augusztusban végeztek életmentő agyműtétet daganat ­miatt.­ „Sajnos sokára jöttek rá, hogy mi a baj. Mikor kiderült, napokon belül operálták is. Sokat segítenek a különböző foglalkozások, az Amigos mellett bohócdoktorok és terápiás kutya is jár ide” – mondja. Az asszony egy úgynevezett kozmetikai székben alszik gyermeke mellett. „Nem kényelmes, de meg lehet szokni, a fő, hogy a gyerek mellett lehetünk, hálásak vagyunk ezért is.” A szülők egymást is támogatják, esténként olykor társasjátékoznak vagy csak beszélgetnek. Bernadett egyelőre nem tudja, hogy az ünnepekre hazamehetnek-e, de neki most csak az a fontos, hogy Máté jól legyen, ha ehhez az kell, hogy bent maradjanak, akkor a kórházban karácsonyoznak, a lényeg, hogy együtt legyenek. Az intézményben karácsonyozó gyerekeknek és családjuknak a dolgozók is próbálják könnyebbé tenni a bent töltött időt. Sok Mikulás-látogatást terveznek, egy alapítványos rendezvényen az idén és tavaly kezelt gyerekek lesznek angyalkák, akiket egy-egy jótevő ajándékoz majd meg. Vannak gyerekek, akiket kicsit nehezebb játékra csábítani, most Sanyika toporog szégyenlősen az anyukája mellett, az önkéntesek hosszan biztatják, hogy jöjjön, csatlakozzon ő is. Végül odatelepedik ő is Máté és Reni közé. Anyukájától, Béres Erikától megtudom: a nyolcéves kisfiú azért van itt, mert tavaly májusban ITP-vel, vagyis immuntrombocitopéniával diagnosztizálták. Ez egy rendkívül ritka, életveszélyes vérzékenységgel járó betegség, évente mindössze 10–16 esetet regisztrálnak, és máig nem tudni, mitől alakul ki. Mikor ránézek a kisfiúra, összeszorul a szívem. Pontosan tudom, milyen fájdalmai vannak, 24 évvel ezelőtt épp ennyi idősen magam is hónapokat töltöttem ágyhoz kötve az ITP miatt. Sanyika persze mit sem érzékel az engem átjáró empátiából, épp lefoglalja, hogy agancsot tűzzön egy kis zöld manóra. És ez jól is van így.  

A veszteség traumája

Bár a környezetet amennyire lehet, színessé és gyermekbaráttá tették, olykor elképzelhetetlenül fájdalmas pillanatokat látnak ezek a falak. „A gyerekek nagy része szerencsére meggyógyul, de vannak, akiket elveszítünk. Az idei nagyon nehéz év volt, sok gyermek halt meg nálunk. Ilyenkor egymást és a szülőket is próbáljuk támogatni, hiszen ők már addig is sokat szenvedtek” – lábad könnybe a szeme Berke Edinának. Az osztályt járva minden kórteremben találkozunk szülőkkel, akik aggódva fogják gyermekeik kezét, beszélgetnek velük, simogatják őket. Akiknek jó napja van, azok örömmel játszanak az Amigókkal, karácsonyi képeslapot vagy kis manót készítenek, de nem mindenki elég erős ehhez. Miközben az önkéntesek kint játszanak a gyerekekkel, időnként gyermeksírás ránt vissza a valóságba. Egy egészen pici, beszélni is alig tudó gyermek sírva szólongatja az anyukáját egy számára ijesztő és fájdalmas vizsgálat alatt. Az önkéntes fiatalokat pszichoeduká­ciós táborokban készítik fel szakemberek a nehéz helyzetek kezelésére és a traumák feldolgozására. Emellett a nagyobb rendezvényeken meghitt és bensőséges szertartással is megemlékeznek az elhunyt gyerekekről. Ilyenkor bárki mondhat pár szót, megoszthat egy történetet, üzenetet. Az egyik debreceni önkéntes, Belicza Adrien egy csoporttársától hallott a lehetőségről és családi okok ­miatt döntött úgy: Amigo szeretne lenni. „A legjobb dolog, hogy mosolyogni látjuk a gyerekeket, mert egy kis időre legalább lélekben kiszakadnak a kórház falai közül. Mi nem fehér köpenyben megyünk, nem vizsgáljuk őket, csak játszunk és tanulunk velük. Persze lelkileg néha nekünk is nehéz kezelni, hogy súlyos betegek, de mi ezért vagyunk, hogy jobban legyenek.” A játék mellett a tanulásban is segítenek az önkéntesek. Kovács Panna Eszter szerint a gyerekeknek izgalmas, hogy megtanulhatnak pár szót egy idegen nyelven. Ő azért jelentkezett a szervezethez, mert része akart lenni az önzetlen kezdeményezésnek. „Úgy érzem, családias közegbe csöppentem, nagyon szoros az összetartás az Ami­gók között, ami sokat segített az első évben. Sok stressz ér minket az orvosi egyetemen, és engem nagyon feltölt, mikor eljöhetek a gyerekekhez” – meséli. Ezzel Bácsi Márton is egyetért, bár ő csak ötödéves orvostanhallgatóként csatlakozott. „Mikor hallottam az Amigosról azonnal beadtam a jelentkezésem. Nem is sejtettem, milyen csodálatos történetbe csöppenek bele. Sehol nem tapasztaltam ilyen jól működő rendszert, ahol tényleg mindenkit meghallgatnak, megkérdeznek.”  

Érzik a különbséget

Erről Budapesten is hasonló véleménnyel vannak az Amigók. A Nyugati téri irodában ottjártunkkor épp lázasan csomagoltak az önkéntesek, minden adományozónak két pár ajándék, amigosos zoknit vagy pulóvert küldenek cserébe a támogatásukért. Rozmanicz Lisa nemzetközi gazdálkodás szakos egyetemista hajtogatás és ragasztás közben mesél arról: ő angolul, németül és spanyolul is tanítja a gyerekeket. „Az írásbeli felvételi mellett volt egy szóbeli elbeszélgetés is, ahol azt tisztáztuk, hogy én mit gondolok a feladatokról, és mi jó a gyereknek, nekem, a kórháznak, a szervezetnek. Az Ilka utcai Bethesda gyerekkórházba járok, nagyon szeretem azt a helyet. Óriási élmény, mikor a gyerekek visszamondják azokat a szavakat, amiket tőlünk tanultak egy korábbi foglalkozáson. Öt- és tizennyolc éves kor közöttiek a tanítványaim, a kisebbekkel a számok, színek nevét tanuljuk meg, ezt ők is élvezik” – meséli Lisa. Olykor nem csak a nyelvtanulás kerül a fókuszba, időnként a leckét is kikérdezik a gyerektől, ha ezt igénylik. Lisa annyira szeret a gyerekek között lenni, hogy nem a szokásos rend szerint jár a Be­thesdába kéthetente két órát, hanem – ha csak teheti – hetente négy órát, és még akkor is nehezen szakad el a kicsiktől. „Nagyon fontos, hogy mi nem kórházba megyünk, hanem gyerekhez. A találkozókon nem egy felnőtt látogat egy beteget, hanem egy fiatal játszik egy gyerekkel, és ezt a különbséget ők is érzik.”

Ideje nagyot álmodni!

Forgács-Fábián Sára, a Corvinus pénzügy–számvitel szakon végzett hallgatója öt évvel ezelőtt álmodta meg az Amigost, mára főfoglalkozása, hogy irányítsa a szervezetet, melynek 149 önkéntese van szerte az országban. „Álomszerű, hogy öt éve 11-en kezdtük a barátaimmal ezt a dolgot. Akkor éreztem, hogy megtaláltam a helyem, és ezzel szeretnék foglalkozni, de nem gondoltam, hogy végül ez lesz a teljes állásom. A rövid távú cél most az, hogy két éven belül minden gyermek onkológiai központban jelen legyünk, ezt követően pedig minden magyarországi gyerekkórházban. Szeretnénk úgy növekedni, hogy ha eljön az idő, akár külföldi csoportok is lehessenek” – mondja Sára. Az Amigos híre egyébként szájról szájra terjed, minden tag hozza a barátait, így egyre többen és többen lesznek. „Nem egyedül vezetem az Amigost, hanem Pripula Péterrel, aki a fenntarthatóságért és Ferencz Fannival, aki a boldogságért felelős Amigo. Nagyon nagy élmény volt a nemrégiben ünnepelt ötödik szülinapunk, és hamarosan remélhetőleg csatlakozik hozzánk az első olyan önkéntes, aki betegként ismerkedett meg az Amigosszal” – újságolja Sára.

Előlép az Árnyékkirály

Bártfai Gergely
Publikálás dátuma
2019.12.08. 15:25
775416689
Fotó: VICTORIA JONES / AFP
Túléli-e a brit monarchia II. Erzsébetet? Nem új a kérdés, de egyre időszerűbb. András herceg szexbotránya, a brexit, a skót függetlenségi törekvések – csupa bizonytalansági tényező. A szigetországban arra számítanak, hogy a 93 éves királynő rövidesen lemond a trónról legidősebb fia, Károly walesi herceg javára.
Nem telik el nap kínos hírek nélkül, ahogy újabb és újabb nők vallanak András yorki herceg viselt dolgairól. A királynő „kedvenc fia” – rendre így emlegetik Andrást a brit sajtóban – szoros barátságot ápolt a pedofíliáért elítélt Jeffrey Epstein amerikai milliomossal. A tetejébe pr-katasztrófával felérő interjút adott a BBC-nek a múlt hónapban, úgy mentegette magát, hogy közben az együttérzés legcsekélyebb jelét sem mutatta a tizenéves áldozatok iránt. Epstein, amikor öngyilkos lett börtöncellájában, sötét titkokat vitt magával. Sok részlet már aligha tisztázható évtizedek távolából, csak egy biztos: a botrány súlyos kárt okoz a brit monarchiának.  

Károly hercegből VII. György

Hogy mentse a menthetőt, a Bu­ckingham-palota szigorú lépésre szánta el magát. A gyanúba keveredett herceget felmentették hivatalos kötelezettségei alól, és az ezért járó apanázst is megvonták tőle – lényegében kidobták a családból. A Times of London értesülése szerint Károly trónörökös, András bátyja kezdeményezte az intézkedést. Hivatalos új-zélandi látogatásáról telefonon hívta fel a királynőt, és figyelmeztette, ha nem cselekszenek határozottan, akkor a továbbgyűrűző ügy válságba sodorhatja az egész Windsor-házat. Sokan úgy értelmezik, ez volt az a pillanat, amikor a 71 éves walesi herceg de facto átvette az irányítást a családban – ahogy bennfentesek nevezik, „a Cégben”. Károly, a brit történelem leghosszabban várakozó trónörököse előtérbe lép. Saját botrányait lezárta és a múlt században hagyta. Másfél évtizede kiegyensúlyozott házasságban él ifjúkori szerelmével, Kamillával, aki Cornwall hercegnőjeként a dinasztia szerény, normális, szerethető tagjává vált. A trónörökös fokozatosan átveszi idős édesanyja kötelezettségeit. E héten közösen fogadták a londoni NATO-csúcsra érkező magas rangú külföldi vendégeket, de egyre gyakoribb, hogy a walesi herceg egymaga képviseli hazáját. A szigetországban a Daily Express hétfői értesülése nyomán arról beszélnek, hogy az uralkodó hamarosan visszavonul. Károly új becenevet kapott: az Árnyékkirály. A Guardian már azt is tudni véli, hogy a leendő uralkodó VII. György néven lép trónra. Nincs ebben semmi meglepő, a régi idők királyai is tetszés szerint választottak maguknak uralkodói nevet: inkább az a szokatlan, hogy Erzsébet megtartotta a sajátját. VI. György (1936–52) „civilben” Albert volt, VIII. Eduárd (1936) pedig David. Hagyomány az is, hogy nem választanak „balszerencsés” nevet, márpedig a Károly ezek közé tartozik: I. Károlyt (1625–49) lefejezték, fia, II. Károly (1660–85) regnálása a londoni tűzvészről emlékezetes. Következésképp a III. Károly éppoly valószínűtlen választás, mint például a IV. Richárd vagy a IX. Henrik. A György viszont már csak azért is esélyes, mert szerepel a trónörökös négy keresztneve között (Károly Fülöp Artúr György). 

Búcsú Mrs. Robinsontól

Azelőtt szabály volt, hogy egy uralkodó élete végéig uralkodó marad, ma már inkább kivétel. Az utóbbi években világszerte sorra döntöttek úgy öregedő koronás fők, hogy nyugdíjba menjenek, és megszabaduljanak fárasztó protokolláris kötelezettségeiktől. Lemondott Beatrix holland királynő, János Károly spanyol és Albert belga király, XVI. Benedek pápa (a katolikus egyház feje is monarchia, habár választott). Sőt legutóbb a hagyománytisztelő Japán császára, Akihito vonult vissza romló egészsége miatt, és már életében a fiára hagyta a trónt. Hamarosan követheti e példákat a földkerekség legismertebb uralkodója, II. Erzsébet, aki jövő áprilisban tölti be 94. életévét. Ám a szigetország diszkréten arra az esetre is felkészült, ha a királynő hirtelen meghal. Nem nyilvános, de igen aprólékos protokoll rendelkezik arról, mi a teendő ebben az esetben. A gyászhírt csak aztán teszik közzé az interneten, hogy egy feketébe öltözött lakáj papíron kifüggeszti a Buckingham-palota kapujára. A terv választ ad a legkülönfélébb kérdésekre. Milyen sorrendben értesítsék azt a másik 15 országot, ahol II. Erzsébet az államfő, Ausztráliától Kanadáig? Mikor, hol, milyen ruhában jelenjen meg a trónörökös az alattvalók előtt? Mi történjék a koronával? Hol helyezzék el a temetésre érkező külföldi vendégek seregét? Újra megkondítják majd a híres Szevasztopol-harangot, amelyet a krími háborúban zsákmányoltak az angolok, és azóta csakis a mindenkori uralkodó halálát jelezte. A logisztikai feladat léptékéről árulkodik, hogy a ceremónia terveit a 2012-es londoni olimpia tapasztalataira alapozták. Polgármesterek, köztisztviselők már évekkel ezelőtt részletes útmutatót kaptak, hogyan járjanak el „egy rangidős állami személyiség” elhunytakor. A Sky News hírcsatornánál stúdiópróbát is tartottak a várható monstre élő televíziós közvetítésre, ahol a műsorvezetők, riporterek és szakértők tapintatosan „Mrs. Robinson” sajnálatos haláláról beszéltek.

Köztársaság a láthatáron?

Nagy kérdés, hogy II. Erzsébettel együtt eltemetik-e a monarchiát is. Felmérések szerint a britek nagy többsége, úgy kétharmada ragaszkodik az államformához. Ám a közhangulat gyorsan változhat, hiszen a királyság lassan három emberöltő óta egyet jelent a királynővel: személyes népszerűség sugárzik át az intézményre. A Republic elnevezésű mozgalom előre közölte: nyomban a temetés után népszavazást kezdeményez a köztársaság kikiáltásáról, még mielőtt megkoronáznák a walesi herceget. „Álljunk csak meg egy pillanatra, ez a XXI. század! Ha új államfőre lesz szükségünk, inkább szavazzunk róla”, javasolta Graham Smith kampánymenedzser. Bonyolíthatja a helyzetet, ha a skótok időközben a függetlenséget választják – ez esetben az utódnak talán már csak az angol korona jut. A politikai elit megosztott. A jövő csütörtöki választások előtt a tévévitában Boris Johnson miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy a monarchia kifogástalanul működik. Ellenzéki kihívója, Jeremy Corbyn viszont azt mondta, ráférne egy „kis javítás”. Radikálisabb köztársaságpárti hangok is hallatszanak a Munkáspártból. Sokak szemében az öröklött előjogokat, a társadalmi egyenlőtlenségeket jelképezi a monarchia, amelyet közrendűek adójából tartanak fenn. Seumas Milne straté­giai igazgató ironikusan nyilatkozott a Windsorok kiváltságairól: „Had­urak, rablólovagok, megszállók és német hercegecskék leszármazottai, hacsak nem katolikusok, automatikusan helyet kapnak a büszke brit alkotmányos rend csúcsán.” Mások homlokegyenest ellenkező véleményen vannak, szerintük a brexit közepette égető szükség van a hagyományos intézmény nyújtotta biztonságérzetre és folytonosságra. „A politika pillanatnyilag piszkosnak, becstelennek, zavarosnak tűnik. A monarchia a stabilitás sziklájaként régóta jól szolgálja az országot válságos időkben” – fogalmaz Penny Junor történész. A királyság elkötelezett híve a szigetország közkedvelt gondolkodója, Stephen Fry író-színész-komikus is. Nemrég az Egyesült Államokban, félreérthetetlenül Donald Trumpra célozva, arról értekezett: a brit alkotmányos rendszerben kevesebb esélye lenne egy zsarnoknak, hogy magához ragadja a hatalmat, mint Washingtonban. Az államfő személye, mint írja, emlékezteti a politikusokat, hogy „nagyobb eszmét szolgálnak, mint a hatalom, nemesebb entitást, mint egy párt vagy egy divatos ideológia. A csatározások felett áll, megszemélyesíti és képviseli nemzetünket és történelmét.” Persze a britek azt is tudják, Fry a walesi herceg bizalmas barátja.

Változások kora

A walesi herceg közelgő trónra lépésével megváltozik a brit himnusz, God Save the Queen helyett God Save the King lesz a szövege (Isten óvd a királynőt/királyt). Azontúl Károly arcképét nyomtatják majd a bankjegyekre és a postabélyegekre. Mélyrehatóbb reformok is várhatók. A trónörökös modern monarchiát szeretne, „áramvonalasabbat”, kisebbet és olcsóbbat. Példaként szolgálhat XVI. Károly Gusztáv svéd király, aki októberben radikálisan csökkentette a Bernadotte-ház hivatalos létszámát. Bejelentette, hét unokája közül öten a továbbiakban nem jogosultak az adófizetők pénzéből finanszírozott ellátásra, viszont magánszemélyként szabadon vállalhatnak állást vagy indíthatnak vállalkozást, ami a királyi család tagjainak tilos a svéd törvények értelmében.

Koronás szappanopera

A királyi család sajátos lélektani igényt elégít ki a tömegmédiában. Pompás külsőségei drámákat rejtenek. Születés és halál, szerelem és hűtlenség, titkok és leleplezések – mindez azt sugallja az alattvalóknak, hogy a Windsorok is csak ugyanolyan gyarló emberek, mint bármelyikük. Ragyogóan érzett rá erre a Netflix szuperprodukciója, A korona (The Crown). A tévésorozat eddigi három évada elképesztő közönségsiker. A folytatásos történet középpontjában II. Erzsébet élete áll, miközben megelevenedik a múlt század megannyi híres históriája és szereplője, Churchilltől a Kennedyekig, a szuezi válságtól hírhedt bányaszerencsétlenségekig. A legutóbbi szezonban nemzeti kincsként ünnepelt színésznő, Olivia Colman alakítja a királynőt. Wallis Simpson szerepében Geraldine Chaplin, a legendás komikus 75 esztendős lánya is felbukkan. Egy látványos, a náci Németországban játszódó temetési jelenetet Sopron belvárosában forgattak. Csupán néhány történész méltatlankodik, amiért egyik-másik epizód nem eléggé hiteles, de ez aligha zavarja a rajongókat: ők türelmetlenül várják a negyedik évadot, amelyben végre színre lép Lady Diana.

A trónöröklés sorrendje

Károly walesi herceg, a királynő legidősebb fia (71 éves) Vilmos, Cambridge hercege, Károly és a néhai Diana idősebbik fia (37 éves) György herceg, Vilmos fia (6 éves) Sarolta hercegnő, Vilmos lánya (4 éves) Lajos herceg, Vilmos kisebbik fia (19 hónapos) Harry, Sussex hercege, Károly és Diana kisebbik fia (35 éves) Archie, Harry fia (7 hónapos) András yorki herceg, a királynő középső fia (59 éves) Beatrix yorki hercegnő, András lánya (31 éves) Eugénia yorki hercegnő, András kisebbik lánya (29 éves) Eduárd herceg, a királynő legkisebb fia (55 éves) Jakab gróf, Eduárd fia (12 éves)

67 éve uralkodik II. Erzsébet 1952-es megkoronázása óta. Ez rekord a brit történelemben: hosszabb idő, mint ameddig legendás őse, Viktória királynő ült a trónon (1837–1901).