Ma a zsidók helyett a menekültek ellen szít gyűlöletet a szélsőjobb - interjú Mirjam Zadoff müncheni történésszel

Mirjam Zadoff, a müncheni Nemzetiszocialista Dokumentációs Központ igazgatója szerint közös érdek a háború elkerülése, ami csak összefogással, a szélsőjobboldali erők visszaszorításával lehetséges. Úgy véli, a tények a leghatásosabb érvek.

Miért fontos, hogy bemutassák a fasizmus szörnyűségeit az embereknek, mi a Dokumentációs Központ célja?

Kötelességünk harcolni a rasszizmus, az antiszemitizmus, a gyűlöletkeltés, a kirekesztés, emberek megkülönböztetése ellen származás, bőrszín vagy testi fogyatékosság alapján. A mi filozófiánk középpontjában az ember áll. A bonyolult gazdasági folyamatok, pénzügyi nehézségek sajnos jó táptalajt jelentenek a hangulatkeltésnek, emberek egymás ellen fordításának, amit a szélsőjobboldal ki is használ. Ez azonban nagyon rossz irány, Hitler is így kezdte, láttuk, mi lett a következménye.

Mit tudnak tenni a szélsőjobboldal ellen?

Az ő kommunikációjuk erőszakos, agresszív, verbálisan és fizikálisan is. Erre mi a leghatásosabban tényekkel tudunk válaszolni. Bemutatjuk, hova vezetett a szélsőjobboldali erők előretörése, hogyan jutott el a hatalomig Hitler. Egy jól felépített terv szerint állította a saját oldalára a tömegeket, hergelte őket az ellenségképként bemutatott zsidók ellen. Nem lehet nem észrevenni, hogy napjainkban ugyanezek a folyamatok zajlanak, csak most a zsidók helyett a menekültek ellen próbálja fordítani a szélsőjobboldal az embereket. Már a migráns elnevezés is egy bélyeg, azokat nevezik így, akik otthonaikat elveszítve kényszerülnek menekülésre, ez nem korrekt.

Így kommunikál a magyar kormány is.

Sajnos igen, de Lengyelországban is hasonlóan vélekednek erről a kérdésről. Bár ebbe nem szeretnék nagyon belemenni, de egy megjegyzésem lenne: 1956-ban Magyarországról is sokan menekültek külföldre, többek között Ausztriába, Németországba, de az Egyesült Államokba, Kanadába vagy Ausztráliába is. Ezeket az embereket befogadták, nem utasították el, így tett a többi ország is, lehetőséget kaptak arra, hogy újra felépítsék az életüket, ezért nehezen érthető számomra a magyar kormány hozzáállása a menekültek kérdéséhez, amikor tőle kérnek segítséget. Erről viszont tényleg nem szeretnék többet beszélni, mert ez nem rám tartozik.

Mekkora teher Münchennek, hogy innen indult Hitler, itt alapította meg a Nemzetiszocialista Német Munkáspártot (NSDAP)?

Sok idő kellett, amíg ezzel igazán szembe tudott nézni a város, hiszen a mi központunk létrehozására is nagyon régóta volt igény, de csak 2015-ben nyitottunk meg. A helyszínt tudatosan választottuk, a mi épületünk helyén állt az NSDAP központja. A múlttal szembenézni nehéz és fájdalmas dolog, de elkerülhetetlen. Orvosilag bizonyított tény, hogy az emlékezetkiesésben szenvedő emberek azért nem találják meg a helyüket a társadalomban, mert az emlékeik nélkül nincs jövőképük. Nem tudnak hova visszanyúlni, nincs kapaszkodójuk. Ugyanez igaz egy országra is, amíg valahol nem dolgozzák fel a múltat, addig ott nincs jövőkép sem.

Magyarországon az ügynökakták megnyitását nem sikerül elérni, pedig ez nagyon fontos lépés lenne a múlt megismeréséhez és feldolgozásához.

A félelem érthető és jogos, ahogy az előbb mondtam, nálunk is sok időre volt szükség, amíg sikerült szembenéznünk azzal, ami történt. Az a kérdés, hogyan kezeljük a múltból származó információkat. El lehet-e ítélni valakit azért, amit a szülei vagy nagyszülei tettek? Szerintem nem, egy gyermek nem tehet arról, amit a szülei elkövetnek, nem is beszélve további felmenőkről, akiket nem is ismertünk, mert nem éltek, amikor megszülettünk. A saját tetteinkért viszont természetesen vállalni kell a felelősséget.

A múlt megismerése, a saját családfa elkészítése visszamenőleg több generációra egyéb meglepetéseket is tartogathat.

Ez így van, kiderülhet például zsidók ellen hangoló emberekről, hogy a felmenőik között voltak zsidók, Önöknél is volt erre példa. Ez teljesen normális, a sok népvándorlás során kultúrák, emberek keveredtek egymással. Sokan ezért is félnek ennyire a szélsőjobboldalon a múlt feltárásától, és igyekeznek minden eszközzel megakadályozni ezt.

Ha már szó esett a gyermekekről, velük hogyan kell megismertetni a fasizmus szörnyűségeit?

Óvatosan és fokozatosan haladva, az életkoruknak megfelelő szinten. Óvodásokkal már lehet beszélgetni a csoportjukban arról, hogy nem teszünk megjegyzést arra, akinek más a külseje, nem csúfoljuk ki azt, akinek bőrszíne nem olyan, mint a miénk. Kisiskolásoknál lehet az a téma, milyen rossz bárkit is kiközösíteni és, hogy közösen együttműködve sokkal erősebb egy közösség, mintha különálló csoportokban működne. A fasizmusról, a háborúról, arról, hogy voltak halálos áldozatok is 11-12 éves korúakkal lehet elkezdeni beszélni, a haláltáborok szörnyűségeiről pedig a középiskolásokkal. Hozzánk gyakran jönnek iskolás csoportok különböző életkorú gyerekekkel, ilyenkor az életkorhoz igazodva állítjuk össze a programot. Azt szoktuk javasolni, hogy tizenegy éves kortól hozzák hozzánk a gyerekeket.

Külföldről is jönnek diákcsoportok?

Igen, Ausztriából, Olaszországból, Franciaországból több iskolai osztály járt már nálunk.

És Magyarországról?

Amióta én vagyok az igazgató, tehát 2018 óta Önöktől még nem volt nálunk iskolai osztály, de természetesen nagyon szívesen látjuk őket is.

A Dokumentációs Központban vannak állandó kiállítások és folyamatosan változó kiállítás is.

A fasizmus kialakulását, illetve a második világháború szörnyűségeit bemutató tárlatunk állandó, de nem lehet itt megállni. A rasszizmus, antiszemitizmus a mai napig létezik, a háború után is meg kellett ezzel küzdenünk. A 90-es években rengeteg támadás érte a Németországban dolgozó, tanuló külföldieket. Országos összefogás eredményeként sikerült akkor a támadásokat visszaszorítani, amiben mindenki részt vett, a szélsőjobboldallal szemben. A mostani kiállításunk mottója: Tell me about yesterday tomorrow (Beszélj nekem a tegnapról holnap). Összesen 46 német és külföldi művész alkotásai láthatók, könyvek, videók mutatják be a múltat és a jövőt, Németországban és külföldön. Idén november 28-tól jövő nyár végéig, augusztus 28-ig lehet ezt a kiállítást megtekinteni, illetve meghatározott napokon találkozni a művészekkel. A művek foglalkoznak az ember erőszakos kizsákmányolásával, kihasználásával, az átélt traumák feldolgozásával, illetve elfojtásával. Bemutatják, hogyan mozgósítanak csoportokat az érzelmeiket és félelmeiket felhasználva mások ellen.

Ki dönti el, mely művek kerülhetnek be a kiállításra, hogyan zajlik a kiválasztás?

Ez a mi feladatunk, illetve munkatársaim nézik át a beérkező anyagokat.

Mennyire tudják függetleníteni magukat érzelmileg a rengeteg szörnyűséget is tartalmazó dokumentumtól?

Egy kutatónak, szakértőnek ilyenkor ki kell zárnia az érzelmeit, mert csak így tud objektíven dönteni. Viszont az is érthető és emberi, ha ez nem mindig sikerül egy-egy nagyon felkavaró vagy megrázó történet esetén.

Hogyan fogadták a szélsőjobboldali erők a dokumentációs központ megnyitását?

Nem örültek neki, hiszen az érzelmekkel manipulálók legádázabb ellenségei a tények. A megnyitónkat ellentüntetéssel próbálták megzavarni, azóta szerencsére a komolyabb atrocitások elkerültek minket. Néha van egy-egy hangoskodó, hőbörgő látogatónk, de a helyzet kezelhető. Van Facebook-oldalunk, ott több a gyalázkodó komment, de a rengeteg pozitív visszajelzéshez képest ezek száma is elenyésző.

Az interjú a budapesti Goethe Intézet támogatásával készült.