karácsony;Erdély;Kolozsvár;

2019-12-23 16:16:00

Szabó T. Anna: Karácsony hava

Ezerkilencszáznyolcvanhat, Kolozsvár.

Csikorgó télben lefele botorkál

a fűtetlen, a sötét lépcsőházban

hetvennyolc éves nagyanyám.

Tél tél után telt velem hóban-lázban:

ő ezt az elszántságot hagyta rám.

Négy emelet, a nehéz elemlámpa

húzza a karját, „elvették a villanyt”,

de ő felkészült erre is, csak lépked

a jeges utcán, hátra sose pillant,

hótorlaszok közt szólítja parancsa,

amit nem lehet nem hallania.

Ismeri célját: megint hazatart,

nem eshet el, mert védi új bakancsa,

külföldről küldte emigrált fia,

jó vastag bőr és recés gumitalp.

Ez adja vissza méltóságát végre,

a biztos léptek szilaj örömét,

és nem gondol a végső vereségre,

hogy be ne nyelje végleg a sötét,

megy nagymama a nagy nehéz bakancsban,

és nem fog rajta sem félsz, sem idő,

ez segít élni, túlélni, bokáját

ez fogja, ez a tavalyi karácsonyt

idéző, becses, beszerezhetetlen,

okos ajándék: a téli cipő.

A rendszer foglya így jár szabadon,

határok közé beszorított sorsát

így tágítja ki félvárosnyira,

mert tudja, hogy túl a határokon

rá gondol most is, rá vár a fia.

Egy üveg mézet végig így cipelhet,

így vihet át az éhes unokáknak

ünnep előtt a jeges utakon,

így menetel át, háborúk neveltje,

a hallgatásba fulladt városon.

Megy nagymama, átvág a hóesésen,

amíg talál egy kínlódó trolit,

masírozik a katonabakancsban,

mert ki menni tud, az gondoskodik.

Az elsötétült házsorok között

a nagy hidegben végül hazaért,

egy élethossznyi házasság után

rohant férjéhez, mélyen tudta, mért.

Én azóta is ott megyek vele,

a vacsorához leülök velük,

és hallgatom halk, féltő szavait:

sejthette már: ez utolsó telük.

Megy nagymama, a nemsokára özvegy,

megy-megy a hóban és Párizsra gondol,

tél van ott is, de minden csupa fény,

csupa reményből van és izgalomból,

csupa ünnepből egész Európa,

csak ez a kelet sáros és sötét –

és nem jutott el fényes városokba,

szűk térben élte egész életét,

de pár év múlva a halálos ágyán

még mindig három nyelven olvasott,

és most is átnéz álmaimban hozzám,

és mézet hoz, hogy lássa: jól vagyok.