Hetvenötezer magyar már úgy döntött, hogy ha törik, ha szakad tartósan Nagy-Britanniában marad. De minden bizonnyal ennek a többszöröse lesz azoknak a száma, akik testközelből kívánják megízlelni a kétségkívül bekövetkező Brexit kedvezőtlen hatásait.
Arról nincs és nem is lehet vita, hogy a szigetország távozása az Európai Unióból csaknem kizárólag negatív hatásokkal járhat. Hacsak nem csatlakozik valaki ahhoz a nem elhanyagolható létszámú táborhoz, ahol abban hisznek, hogy a nemzeti identitás felülírja az integráció nyújtotta előnyöket. Ez a fajta gondolkodás azzal is dacol, hogy a brit gazdaság ma még nehezen felmérhető nagyságú problémákkal néz majd szembe, és az uniós tagállamok mindegyike is kisebb-nagyobb mértékben vesztesnek érezheti magát. Köztük Magyarország is.
A brit gazdasággal kapcsolatban álló vállalkozóink azonban mintha nem számolnának ezzel. A szakmai szövetségek érdeklődést tapasztalnak ugyan a változások iránt, de felkészülést kevésbé. Az üzletemberek pont úgy viselkednek, mint a magyar kormány, amely nem merte Brexit-ügyi miniszteri biztosnak nevezni a szakértőjét: lám, mennyivel szemben hangzik az, hogy az "Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésének Magyarországot érintő külpolitikai és külgazdasági hatásai kezelésének összehangolásáért" felelős ember. (S mindennek egy névjegyre rá is kell férnie!)
Tilalmak és korlátozások várhatók, a vámmentességet felválthatja a vámellenőrzés, még akkor is, ha sikerül szabadkereskedelmi vagy kétoldalú megállapodást kötni. A kontinens, illetve a szigetország partjainál kamionok újabb százai és ezrei várakoznak majd a bebocsátásra, a megnövekedő bürokrácia miatt. Az egységes uniós szabványok Nagy-Britanniában érvényüket vesztik. S az "új műsorhoz új férfi kell", az adminisztrációs terhek bővülése munkahelyeket is teremthet, elkerülhetetlenül.
Manapság közel hatmilliárd eurónyi áru kezeléséről van szó. Az érdekeltek azonban még kivárnak, az előzmények érthető bizonytalanságot szültek. Mégsem kéne zsebre tett kézzel ülni.