Az elűzetés melankóliája - A Hegedűs a háztetőn Miskolcon

A hegedűs a háztetőn Miskolcon aktuális kérdésekre keresi a választ. Miért válhat időről időre egy népcsoport, vagy közösség célponttá? Béres Attila rendezése nagyvonalú és lényegre törő.

Horesnyi Balázs Anatevkája önmagában egy költemény. A díszlettervező fából készült monumentális művébe a Miskolci Nemzeti Színház színpadán azonnal beleképzelhetjük a lakókat, az egymásba olvadó házak egyszerre jelentenek erőt, közösséget és hitet. Béres Attila rendező, a miskolci teátrum direktora sűrű zenés őszbe kezdett. Tatabányán a Cabaret, Kecskeméten a Chicago és most Miskolcon a Hegedűs a háztetőn került be a repertoárba, mint általa jegyzett produkció. Ez utóbbi talán a leglátványosabb, sok szereplőt mozgat, zenekart, tánckart.

Ennél a musicalnél fő kérdés, hogy kiosztható-e a társulatban Tevje, a tejesember figurája. Görög Lászlóról, aki formátumos alakítást nyújtott az elmúlt évadban A velencei kalmárban, elsőre nem biztos, hogy ez a szerep jutna egy rendező eszébe. Béres viszont, aki sokszor dolgozott már Göröggel és jól ismeri, bízott a színészben és jól tette. Görög László képes megjeleníteni Tevjét, akit pillanatok alatt a saját alkatára, képére formál. Az ő tejesembere nem a testi erejéből merít, ezt a feladatot is megoldja ugyan, elhúzza azt a bizonyos tejesedényeket tartalmazó kocsit, de leginkább a figura lényét teremti meg. Egy falubélit, akit kedvelnek, adnak a szavára, a hitére, a döntéseire. Ő pedig igyekszik ezeknek az elvárásoknak megfelelni, a magán és közéletben is. Miközben kizökken az idő, más szokások jönnek a családon belül és kívül is.

Görög László Tevjéje egyszerre esendő és törékeny, ugyanakkor életben akar maradni és életben szeretne tartani másokat. Az állandóságot, a nyugalmat, a hagyományt képviseli, miközben népe bajba kerül, de ő nem roppan össze, sőt a maga eszközeivel harcol közössége jogaiért. Megérti, hogy minden változik. Közben perlekedik az Istennel. Az előadás egyik legizgalmasabb jelenetei ezek. Görög, ahogy felnéz, vagy inkább előre és párbeszédbe kezd az Ismeretlennel. Aki nem is annyira ismeretlen, sőt barát, jótevő, Valaki, aki segít, ha hiszünk benne.

Nádasy Erika Goldeként nagyhangú, de mégis fontos társa Tevjének. A lányaik közül a legmarkánsabb, a legidősebb Cejtel, Mészöly Anna meggyőző alakításában. Persze nehéz kiemelni bárkit a csapatból, mert a feladat közös, megteremteni a játék ritmusát és lendületét. Ez nagyrészt sikerül is! Lényeges rendezői gesztus a Budapest Klezmer Band szerepeltetése. Ők már túl vannak komoly Hegedűs a háztetőn szériákon, és most is az újra nyitottan álltak be a produkcióba. Arról nem beszélve, hogy felsőfokon játsszák a klezmert. Gazda Bence pedig színésszé érett, mint hegedűs.

A darabban elhangzik, hogy olykor kell egy kis feszültséget, mozgolódást teremteni. Senki sem tudja, még az sem, aki teszi, hogy miért is van erre szükség feltétlenül, de a történelem azt bizonyítja, hogy időről időre ez megismétlődik. Valakit mindig kell üldözni, célponttá tenni! Háborúskodás nélkül nincs meg a hatalom!

Egészen megrázó a produkció záró része. El kell menni, ott kell hagyni az otthont! Olyan nagy a baj, hogy nem csodálkoznánk azon sem, ha egyszer csak Horesnyi Balázs díszlete összeomlana és Anatevka hirtelen eltűnne. De nem omlik össze, a menekülők sorában végül Tevje és a hegedűs maradt utoljára. Némán kisétálnak a semmibe! Kérdés, ki fogadja be őket? Találhatnak-e újra otthonra? Vagy valami végképp elveszett.