Az elűzetés melankóliája - A Hegedűs a háztetőn Miskolcon

Publikálás dátuma
2019.12.21. 11:00

Fotó: Éder Vera
A hegedűs a háztetőn Miskolcon aktuális kérdésekre keresi a választ. Miért válhat időről időre egy népcsoport, vagy közösség célponttá? Béres Attila rendezése nagyvonalú és lényegre törő.
Horesnyi Balázs Anatevkája önmagában egy költemény. A díszlettervező fából készült monumentális művébe a Miskolci Nemzeti Színház színpadán azonnal beleképzelhetjük a lakókat, az egymásba olvadó házak egyszerre jelentenek erőt, közösséget és hitet. Béres Attila rendező, a miskolci teátrum direktora sűrű zenés őszbe kezdett. Tatabányán a Cabaret, Kecskeméten a Chicago és most Miskolcon a Hegedűs a háztetőn került be a repertoárba, mint általa jegyzett produkció. Ez utóbbi talán a leglátványosabb, sok szereplőt mozgat, zenekart, tánckart.
Ennél a musicalnél fő kérdés, hogy kiosztható-e a társulatban Tevje, a tejesember figurája. Görög Lászlóról, aki formátumos alakítást nyújtott az elmúlt évadban A velencei kalmárban, elsőre nem biztos, hogy ez a szerep jutna egy rendező eszébe. Béres viszont, aki sokszor dolgozott már Göröggel és jól ismeri, bízott a színészben és jól tette. Görög László képes megjeleníteni Tevjét, akit pillanatok alatt a saját alkatára, képére formál. Az ő tejesembere nem a testi erejéből merít, ezt a feladatot is megoldja ugyan, elhúzza azt a bizonyos tejesedényeket tartalmazó kocsit, de leginkább a figura lényét teremti meg. Egy falubélit, akit kedvelnek, adnak a szavára, a hitére, a döntéseire. Ő pedig igyekszik ezeknek az elvárásoknak megfelelni, a magán és közéletben is. Miközben kizökken az idő, más szokások jönnek a családon belül és kívül is.
Görög László Tevjéje egyszerre esendő és törékeny, ugyanakkor életben akar maradni és életben szeretne tartani másokat. Az állandóságot, a nyugalmat, a hagyományt képviseli, miközben népe bajba kerül, de ő nem roppan össze, sőt a maga eszközeivel harcol közössége jogaiért. Megérti, hogy minden változik. Közben perlekedik az Istennel. Az előadás egyik legizgalmasabb jelenetei ezek. Görög, ahogy felnéz, vagy inkább előre és párbeszédbe kezd az Ismeretlennel. Aki nem is annyira ismeretlen, sőt barát, jótevő, Valaki, aki segít, ha hiszünk benne.
Nádasy Erika Goldeként nagyhangú, de mégis fontos társa Tevjének. A lányaik közül a legmarkánsabb, a legidősebb Cejtel, Mészöly Anna meggyőző alakításában. Persze nehéz kiemelni bárkit a csapatból, mert a feladat közös, megteremteni a játék ritmusát és lendületét. Ez nagyrészt sikerül is! Lényeges rendezői gesztus a Budapest Klezmer Band szerepeltetése. Ők már túl vannak komoly Hegedűs a háztetőn szériákon, és most is az újra nyitottan álltak be a produkcióba. Arról nem beszélve, hogy felsőfokon játsszák a klezmert. Gazda Bence pedig színésszé érett, mint hegedűs.
A darabban elhangzik, hogy olykor kell egy kis feszültséget, mozgolódást teremteni. Senki sem tudja, még az sem, aki teszi, hogy miért is van erre szükség feltétlenül, de a történelem azt bizonyítja, hogy időről időre ez megismétlődik. Valakit mindig kell üldözni, célponttá tenni! Háborúskodás nélkül nincs meg a hatalom!
Egészen megrázó a produkció záró része. El kell menni, ott kell hagyni az otthont! Olyan nagy a baj, hogy nem csodálkoznánk azon sem, ha egyszer csak Horesnyi Balázs díszlete összeomlana és Anatevka hirtelen eltűnne. De nem omlik össze, a menekülők sorában végül Tevje és a hegedűs maradt utoljára. Némán kisétálnak a semmibe! Kérdés, ki fogadja be őket? Találhatnak-e újra otthonra? Vagy valami végképp elveszett. 
Görög László
Fotó: Éder Vera

Info:

Hegedűs a háztetőn Miskolci Nemzeti Színház Rendező: Béres Attila

Szerző

A bariton feltámadása – Most a Müpában bizonyított Bryn Terfel

Publikálás dátuma
2019.12.20. 11:00

Fotó: Nagy Attila / MÜPA
Az utóbbi évtizedekben sok jó énekes mellett két sztár is jött Walesből, az egyik Tom Jones, a másik Bryn Terfel.
Egyrészt persze jó, hogy láthatunk, hallhatunk, jó vagy akár nagyon nagy külhoni énekeseket, ha másképp nem áriaeseteken. A másik lehetőség – amiben nem nagyon van részünk –, hogy egész operaszerepeket jönnek énekelni, néhány évente akár többet is repertoárjukból, amiből a válogatásműsorokban csak perceket villantanak fel, mint ez a bassz-bariton Terfel esetében történt. Másrészt meg, nem csak a zenéknek nem tesz igazán jót a feldarabolás, a kis részletek kiragadása a nagy egészből, nem járnak jól az előadók sem, hiszen művészetük lényegét, egy figura felépítését a maga teljességében nem tudják bemutatni. Ennek ellenére sok mindent megmutatott Terfel Wagner szerepeiből az első részben, amikor csak az ő művei szerepeltek. Volt Hans Sachs a Bodzamonológgal, Wotan, amint bevezeti Frickát az éppen elkészült Walhallába, és Hollandi az ő nagy monológjával. Nem véletlen, hogy Terfel a korai Hollandiban tudta leginkább felmutatni képességeit, itt a tízperces áriában sok minden feltárul a főszereplő tragédiájából, volt ideje neki is, nekünk is elmerülnünk a zenei folyamatokban, nem véletlenül ez után kapta az elő igazán nagy bravózásokat. A zenekar nem mondhatni, hogy valódi segítségére volt az énekesnek, bizony kiderült, milyen értéket képvisel és milyen segítséget jelent a szereplőknek egy olyan háttér, mint amit Fischer Ádám és a Rádiózenekar ad a Budapesti Wagner Napokon. Milyen jó is lenne, ha ott üdvözölhetnénk Wotanként Terfelt. Sokat mókázott, még anekdotázott is az énekes a számok között, éneklés közben pedig igyekezett úgy viselkedni, mintha jelmezben, díszletek között lenne: a Sachs-jelenetben még a cipőjét is levette, és kaparászta a talpát valami eszközzel. De ekkor és a Mozart számok alatt is valahogy mintha távol lett volna az egésztől, és mi sem kerülhettünk közelebb a figurákhoz, hiszen csak kisebb ablakocskák nyíltak az operákra amelyekből énekelt. Azok az énekes megoldások, operai mozdulatok, amelyeket alkalmazott, az önmagukban álló számokban, a kopár színpadon némileg idegenül hatottak, még ha nagyon is ismertük a szituációkat, amikben eredetileg felhangoznak az áriák. A Borisz-monológban azonban valami megváltozott. Jó felvezetés volt hozzá a Hovanscsina zenekari előjátéka, azután Muszorgszkij zenéje pillanatok alatt szinte felmérhetetlen mélységekbe ragadta magával Terefelt és minket is. Nem voltak itt már fontosak manírjai, csak az, ahogyan énekelt, ahogyan bemutatta nekünk a valóban mélyen szenvedő embert: a nagy énekes itt olyat nyújtott, amire azt mondhattuk, ezért volt érdemes eljönni. Levezetésképp musical részletek jöttek, talán túl hirtelen, átmenet nélkül, de ezt már ezek után meg lehetett bocsájtani.

A műsor

Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok - nyitány és Bodzamonológ; A Rajna kincse - Wotan monológja; A walkür - A walkürök lovaglása; A bolygó hollandi - A hollandi monológja; Csajkovszkij: Anyegin – Polonéz; Mozart: Figaro házassága - Non più andrai; Mozart: „Io ti lascio, o cara, addio” – hangversenyária; Muszorgszkij: Hovanscsina – előjáték; Borisz Godunov - Borisz búcsúja és halála; Rodgers-Hammerstein: Szerelem és háború - nyitány és Emile dala; Bock: Hegedűs a háztetőn - If I were a rich man 

Infó:

Bryn Terfel ének, a Magyar Állami Operaház Zenekara, karmester Gareth Jones Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2019. december 18. 

Szerző
Témák
Bryn Terfel MÜPA

A szexuális zaklatással megvádolt Mihályi Győző egy darabig nem akar főszerepet vinni az Újszínházban

Publikálás dátuma
2019.12.20. 10:32
Mihályi Győző
Fotó: Kelemen Zoltán Gergely / MTI
Egészségi okokra hivatkozva döntött így a színész, miután az ügyben lezárták a vizsgálatot.
Nem talált bizonyítékot az Újszínház etikai bizottsága arra vonatkozóan, hogy Mihályi Győző szexuális zaklatást követett volna el, a Blikk viszont azt írja, hogy a színész visszaadja a főszerepeit. Mihályihoz egyébként múlt pénteken mentőt kellett hívni, vasárnap azonban már színpadra állt. „Belefáradtam, belerokkantam ebbe az ügybe... Az egészségi állapotom miatt kértem a színház vezetőségét, mentsenek fel a nagyobb szerepeimből. Nyugtatókkal teletömve múlt vasárnap még eljátszottam egy egyáltalán nem könnyű főszerepet, de alig tudtam a játékra koncentrálni” – mondta a színész a Blikknek. Mihályi Győző A Kőszívű ember fiaiban és a Kék rókában játszik nagyobb szerepet, ezeknek intett búcsút.
Szerző