Nincs olyan témafelvetés vagy kérdés, amire ne érkeznének perceken belül adekvát válaszok – nem csak gyerekneveléssel vagy anyasággal kapcsolatban. Ha hajnali 2-kor beírja valaki, hogy ébren forgolódik, biztos, hogy szinte azonnal több sorstárstól jön a biztatás és együttérző emoji. De ha egy jó könyv vagy hétvégi program iránt érdeklődik valaki, netán lelki problémája van, arra is mindig akad értő hallgatóság a Szívöntöde nevű zárt csoportban. Tucatnyi közösséget találni, amelyekben anyukák osztják meg tapasztalataikat, számos adásvételre és csevegésre szakosodott anya-baba csoport is létezik. Ám van, amelyikben csak szakértő (gyerekorvos, védőnő, szoptatási és hordozási tanácsadó, pszichológus, fejlesztő pedagógus, logopédus stb.) adhat választ az anyák (apák) kérdéseire, a beszélgetés, tapasztalatcsere nem megengedett. Máshol jelölni kell, hogy a válaszadó „csak anya” vagy netán bír orvosi vagy egyéb szakértői kompetenciával.
A Mommynity blogként született öt éve, „belső igényből”, mára több mint 11 ezres rajongótábora van a Facebookon. Ócsai Dorka és Szabó Anna Eszter a Színház- és Filmművészeti Egyetemen voltak osztálytársak, s amikor anyák lettek, az új élethelyzetek, a sok bizonytalanság és kérdés hozta az ötletet, hogy mindezekről blogot írjanak. Nem nagy csoport volt a tervük, hanem egy kisközösség építése és a közvélemény formálása.
„Az anyák sokszor elítélőek, gonoszak egymással a Facebookon és a játszótéren is. A kioktató, lekezelő stíluson akartunk változtatni és létrehozni egy elfogadó közösséget, amiben a kommunikáció őszinte, nyitott és segítő. Társult hozzánk három barátnőnk (Pollák Vica, Kis-Várday Juli és Somlai Dudi Juli), és így öten – öt teljesen különböző típusú anyaként – felvetettünk mindenféle témát, amikre mi magunk írtunk válaszokat, vitatkozva is egymással. Őszintén felvállaltuk, milyenek vagyunk, hogyan gondolkodunk, mik a hibáink, a kételyeink. Három év után úgy éreztük: kiírtunk magunkból mindent. Ekkor jött a Szívöntöde ötlete: írjanak most mások, legyen ebből egy közösség. Ma már izoláltabb társadalomban élünk, de az érzelmeink és kételyeink megosztása másokkal ma is alapvető igényünk, míg régebben a fonó volt a nők, anyák közössége, ma a Facebook és a Szívöntöde csoport” – meséli Ócsai Dorka producer, dokumentumfilm- és tévés rendező.
A központi agy ereje
A Mommynity blog fóruma, a Szívöntöde két és fél éve működik, jelenleg majdnem 1500 tagja van, lehetne kétszer ennyi is, de az adminok csak ritkán engednek be új tagokat, mert nem akarják, hogy elvesszen a csoport intimitása. Kezdetben ritkán előfordult, hogy „túl őszinte” stílus miatt egyesek – akaratuk ellenére – megbántottak másokat, amiből hamar „szélvihar” lett, de Ócsai Dorka két kezén meg tudja számolni, hány tagot kellett kitenni a csoportból. Nehezen hozták meg ezeket a döntéseket, mert az elveikkel ellentétes, hiszen pont az az erősségük, hogy tudják, mindenki különböző egyéniség.
„Legtöbbször a becsmérlés, a kéretlen tanács oka a kisebbségi komplexus. Az anyák bizonytalanok, hogy jól csinálják-e, megerősítésre mindenkinek szüksége van, még három gyerek után is” – mondja Dorka, aki munkája és családja mellett szinte egész nap foglalkozik a Szívöntödével. De nem munkának, fontos elhivatottságnak tartja. „Olyan közösség alakult ki, ahol bármilyen probléma felmerül, a tagok idefordulnak és valóban szívből jövő segítséget kapnak és adnak – erkölcsit és anyagit is.”
Az alapító szerint a legmeghatóbb, amikor például kisgyerekek műtétekor együtt drukkolnak a családnak és várják, hogy jöjjön a hír az anyukától. A központi agy – ahogy a csoportot maguk a tagok nevezik – ereje fantasztikus: többször volt, hogy fedelet, védelmet ajánlottak egymásnak. Persze a segítésnek is van határa: irányítottak már szakemberhez édesanyát. „Volt, aki a csoportból tudta meg, hogy bántalmazó kapcsolatban él. Volt, akinek én kerestem megfelelő szakembert, de nem lehet mindenkit megmenteni, nem is ez a feladatunk. A felelősségünk így is nagy” – meséli Ócsai Dorka.
Van egy kemény mag, akiknek a csoportból ismerhetjük szinte az egész életét, de sokan „csak” válaszolnak a feltett kérdésekre, tapasztalataikkal segítik a kérdezőket és olyan tag is bőven akad, aki kizárólag olvassa, legfeljebb lájkolja a bejegyzéseket. A világ számos pontjáról és az ország minden régiójából vannak mommy-tagok, a többség ugyan még sosem találkozott egymással, mégis egymás legbelsőbb titkait ismerik. Dorka azt mondja, voltak már személyes összejövetelek, úgy beszélgettek, mintha ezer éve ismernék egymást, pedig akkor találkoztak először. Őt is meglepte, amikor felmerült, hogy a csoporttagok szeretnének kitűzőt, karkötőt vagy közös pólót – ennyire erős az összetartozás iránti vágy. Az önszerveződés fontos: anonim karácsonyi ajándékozást is tartottak, nagyjából 40 anyuka véletlenszerű párosításban küldött egymásnak kis meglepetést, amit ugyanabban az időben nyitottak ki.
„A bizalom elsődleges. Vigyázni kell, hogy ne jussanak ki az infók, meg kell bízni egymásban és mindenkinek be kell tartania a csoportszabályzatot: aki információt kivisz, azt azonnal kizárjuk, szerencsére ez nagyon ritka. Adminisztrátorként ügyes kézzel próbálunk új csoporttagokat beengedni” – teszi hozzá Ócsai Dorka. A Mommynityből lehetne akár üzlet is. Voltak már cégek, amelyek hirdetni akartak a felületeiken, de eddig nagyon kevés olyan volt, akivel mind az öt alapító tudott volna azonosulni. Ráadásul a függetlenségük a legfontosabb és a csoport intimitását sem akarják beáldozni. Ugyan van leírt üzleti tervük, de polgári szakmáik és családjaik mellett csak lassan halad a szervezés. A csoport részéről megvan az igény a bővülésre, közös programokra, találkozókra.
Nem csak az enyém hisztizik a közértben
„Már egy ideje szerettünk volna a lányomnak kistestvért, mégis teljesen leforrázott, amikor megtudtam: ikreim lesznek. Senki nem emlékszik, hogy ez valaha előfordult volna a családban, először fogalmam sem volt, mire készüljek. Az ember ilyenkor elkezdi az internetet bújni, amitől csak még jobban kétségbe esetem. Rengeteg cikket találni arról, hogy milyen problémák fordulhatnak elő egy ikerterhességnél, hányféle fejlődési rendellenesség, betegség fordulhat elő a babáknál, milyen következményei lehetnek a koraszülésnek” – meséli Judit, aki december elején hozta világra teljesen egészséges ikreit, 37 hetes, problémamentes terhesség után. Ő egy ikres Facebook-csoportban találta meg azt a sok ezer sorstársát, akiknek a „kollektív tudása” továbblendítette a kezdeti kétségbeesésből. Végül kérdeznie sem kellett, mivel a csoportban mindennap újabb és újabb témák vetődtek fel attól kezdve, hogy kórházanként, orvosonként mik a különböző protokollok az ikerterhességeknél, egészen odáig, hogy vajon melyik babakocsival lehet felférni a villamosra.
Bár Judit elégedett volt az orvosával, aki igyekezett minden kérdésre válaszolni, az információk egy jelentős részét innen szerezte, és még a megosztó témák esetében is az itt zajló csevegések győzték meg, hogy mi lesz az ő útja. „Az például, hogy valaki ugyanolyan vagy különböző ruhákba öltözteti a babákat, ízlés és elhatározás kérdése. De az biztos, hogy az erről szóló beszélgetések során minden pró és kontra érv felmerült, így én már ezek tudatában hoztam meg a döntést, hogy nekünk hogy lesz a legjobb” – mondja Judit, aki a szülés óta is napi szinten olvasgat a csoportban, ahol az etetéstől az altatásig mindenről talál információt, szeretetteljes, biztató hangnemben.
Réz Anna, az Üvegplafon blog alapítója úgy véli, a segítő, anya-baba Facebook-csoportok életmentőek lehetnek a frissen anyává vált nők számára, hiszen a teljesen új élethelyzetben rengeteg elvárással, tanácstalansággal kénytelenek megbirkózni, miközben sokszor teljes izolációban, támogató közeg híján egyedül kell szembenézniük az embert próbáló feladatokkal. „Minden olyan online és persze offline közösség hasznos, ahol megerősítést kaphatnak, beszélgethetnek hasonló élethelyzetben lévőkkel, már az is segítség, ha látják, nincsenek egyedül a gondjaikkal, kérdéseikkel. Anyaként roppant nehéz szelektálni az egymásnak sokszor teljesen ellentmondó információk között, és sokaknak sem megbízható mintái, sem tényleges mindennapi segítsége nincs. Ekkor jöhetnek jól az átmeneti támogatást nyújtó segítőcsoportok, amelyek alkalmi érdekszövetséget hoznak létre az anyák között. Ha ezek biztonságos, megerősítést adó terek, és az adminok kellő időt és figyelmet fordítanak a csoportra, akkor mind a tapasztalat-, mind az információmegosztással sokat segíthetnek” – magyarázza Réz Anna.
Ezt támasztja alá a kétgyerekes marketingspecialista, Somlai Dudi Júlia is, a Szívöntöde csoport egyik alapítója. „Jó érzés tudni, hogy nem vagyok egyedül, hogy nem csak az én gyerekeim hisztiznek a közértben, nem csak én akarnék néha elbújni az ágy alá egy tábla csokival, nem csak az én gyerekeim vacsoráznak néha pattogatott kukoricát, mert lusta és fáradt vagyok, és jó ezeket néha leírni másoknak úgy, hogy tudom, nem leszek megkövezve.”
Juli azt mondja, nemcsak a rózsaszín, csillámporos, szivárványos oldalát akarták megmutatni az anyaságnak, hanem őszintén beszélni mindenről, arról is, ami még most is sokszor tabu, hogy az anyaság igenis sokszor iszonyat nehéz és fárasztó, és attól, hogy ezt kimondjuk, ugyanúgy szeretjük a gyerekeinket. Juli szerint azért hiánypótló a Szívöntöde, mert ez a közösség valóban az elfogadásra épít: együtt vannak császárosok és természetesen szülők, szoptatók és tápszerezők, hordozók és babakocsisok, egygyerekesek és sokgyerekesek és nagyon színvonalas, vádaskodásmentes beszélgetések szoktak kialakulni. Egyre több az alcsoport – például öltözködős, főzős, lakberendezős, szexelős, kertészkedős, olvasós –, amikbe csak olyanok léphetnek be, akik már Szívöntöde-tagok.
„Olyan kollektív anyatudás van a csoportban, hogy bármilyen kérdést bedobhatsz, biztosan lesz rá válasz. Ugyan sok az anyukás tartalom a Facebookon, ilyen elfogadó közösség szerintem nincs másik” – magyarázza Juli, aki sokszor sír egy-egy szomorú vagy happy enddel végződő történeten. Legutóbb például egy anyuka fogsorának az árát titokban dobták össze. „Ennek a csupaszív lánynak egy betegség miatt kihúzták a fogait, ezért csak takarítói állást kapott, abból viszont nem tudott új fogakat csináltatni, ördögi körbe került. A kálváriája karácsony előtt ért véget, a fa alatt már hatalmas mosollyal ülhetett a gyerekeivel. Sokat bőgtem ezen a sztorin, borzasztóan megható a közösség ereje” – teszi hozzá.
Ha nem elég jók, elbuknak
Réz Anna szerint az a vallomásos, személyes, érzelemkifejező stílus, amely a facebookos kommunikációt egyre inkább jellemzi, a nőknek könnyebben megy. „Beszélni magunkról, a gyengeségeinkről, a fájdalmainkról, netán kérdéseket feltenni, tanácsot kérni, ezek a nőkre inkább jellemzőek; úgy szocializálódunk, hogy a férfiaknak presztízsveszteség vagy gyengeség beismerni, ha valamit nem tudnak. Ezért is lehet, hogy a Facebookon ezek a segítőcsoportok, szülői közösségek inkább a nőket érik el. Ráadásul a nők okkal érzik úgy, hogy ha valamilyen mérce szerint nem elég jó anyák, akkor a társadalom szemében elbuknak, és őket teszik majd felelőssé a gyerekük minden későbbi problémájáért. Az apák számára nem ilyen komoly a tét, őket nem nyomasztják ilyen elvárások, nagyjából már az elég, ha jelen vannak.”
Hasonló a véleménye dr. Guld Ádámnak is: „A nők általában aktívabbak a verbális kommunikációban, így erősebb a jelenlétük a közösségi médiában is, ezért létezhet több olyan tematikus csoport, ami inkább nekik szól.”
A médiakutató, kommunikációs szakember úgy véli, azért is lehetnek népszerűek ezek a segítőcsoportok, mert nagyon megváltozott a szakértők hitelessége, megbízhatósága. „10-20 éve hiteles szakértőnek azt az értelmiségi körbe tartozót fogadtuk el (bármely témában), akinek megvolt a témához szükséges előképzettsége, állt mögötte egy nagyobb intézmény, illetve nyilvánosság előtt már többször szerepelt. Ezen szakértők többsége olyan nyelven, olyan kódrendszerrel kommunikált, amit egy átlagember nem is mindig értett. Ma már olyan influencerek és véleményvezérek váltak „szakértővé”, akiknek adott esetben semmilyen többlettudásuk, tapasztalatuk nincs, ám hétköznapi módon és nyelven kommunikálnak, meggyőzőek és akár azonnal reagálnak a feltett kérdésekre. Ez lehet félrevezető, sőt akár veszélyes is, ha például egészségügyi kérdésekben hallgatunk nem kompetens személyekre, csak azért, mert a számunkra fontos és hiteles csoportban őt szakértőként tartják számon. Ezért is nagyon fontos a tudatos médiafogyasztás és a kritikai gondolkodás” – magyarázza dr. Guld Ádám.
