Itt az idő, most vagy soha!

Az új főpolgármester most van népszerűsége csúcsán. Még viszonylag keveset amortizált a támogatók közül, még sokan reménykednek, hogy a feladatot, amelyre választottuk – Orbánék budapesti hatalmának megtörését – legalább megpróbálja majd megoldani. Ezen a bizonyos nagy gondon kívül ugyanakkor van két olyan elrendezendő probléma, amely sajnálatosan megosztja a budapestieket, és a legokosabb, legempatikusabb megoldás is azzal a nem kívánt mellékhatással fenyeget, hogy csökkenti a városvezetés iránti szimpátiát. Viszont, ha Karácsonyék nem kínálnak megoldást, az már rövid távon is amortizálni fogja a támogatói hátországot. Arról nem is beszélve, hogy a Fidesz a potenciális ellenfelek egyikét a lehető leggyorsabban magához kötheti és radikalizálja.

Az egyik veszélyes ügy a városi állattartás, elsősorban a kutyatartás kérdése; a másik a különféle kétkerekű járművek használati feltételeinek megteremtése. Mindkét téma feszültséget, nem ritkán konfliktust okoz és állandósít. Véleményem szerint a megoldás csak a háborús felek területi elválasztása lehet. Nem képzelek el semmilyen lehetőséget a békés egymás mellett élés megteremtéséhez.

Javaslataim ésszerűségét megpróbálom a végcél bemutatásával igazolni. A kutyák esetében azt javaslom, hogy a kutyatartók számára úgymond külön lakónegyedeket kell kijelölni, illetve létrehozni. Az udvarral rendelkező családi házakban a kutyatartásnak természetesen nincsen közösségi szempontból akadálya. Ha azonban soklakásos, udvar nélküli házakat is kutyás negyedbe valónak gondolunk, akkor az ott lakó kutyatartónak gondoskodnia kell lakásán belül az állat számára szükséges WC kialakításáról. A cél ugyanis szerintem csak az lehet, hogy a város központja kutyamentes legyen. Nem érdemes részletezni a kellemetlenségeket és a gusztustalanságokat, amelyekkel ma még lépten nyomon találkoznunk kell, mindössze azt említem meg, hogy a legkulturáltabb kutyatartó is visszataszító, amint szedegeti és zacskóba gyűjti a kis (vagy pláne a nagy!) kedvenc végtermékeit a nyílt utcán. Az összeszedhetetlen maradék és a vizelet pedig bűzlik – a szennycsatorna nélküli középkort idézi -, és járványveszélyt tart fenn. A célhoz vezető út pedig a kutyák nyilvántartásba vétele és a gazdik jelentős mértékű megadóztatása. A befolyó pénzből újjá kellene alakítani a kutyahatóságokat (gyepmesteri hivatalokat).

A kétkerekűek esetén is a nyilvántartással és az adóztatással kell kezdeni. A nyilvántartásra és a kötelező szavatossági biztosításra az okozott károk miatt van szükség, az adóból pedig kerékpárutak és parkolók építése valósítható meg. A végső cél az lehetne, hogy Pesten, a nagykörúton belüli régióba egyéni közlekedési eszköz ne hajthasson be. Első lépésben – mondjuk reggel 8 óra és este 8 óra között - a gépjárműveket kellene kitiltani és az úttestet átadni a kétkerekűeknek, a járdát a gyalogosoknak. Ez az intézkedés jelentősen csökkentené a belváros felé (és kifelé) irányuló gépkocsiforgalmat a főutakon, így lehetővé válna egy-egy sávból biztonságos kerékpárút építése.

A szerző orvos