Kövér László a kazánházban

Publikálás dátuma
2020.01.04. 10:16
1960. Magyarország, Budapest V. Játszótér a Kossuth Lajos tér északi oldalán, jobbra a Balassi Bálint utca
Fotó: Métneki János Dr. / Fortepan - Adományozó
Korábban a nemzet nem kedveskedett rezidenciával a képviselőház elnökének.
Hogy ki volt Tisza Lajos? Tisza Kálmán öccse, aki az 1879-ben pusztító nagy szegedi árvíz után a város helyreállítását irányította, pályája alkonyán pedig a király személye körüli miniszter posztján szolgált. Esetleg ha önök tudják, hogy ezen tulajdonságai közül melyik kvalifikálta őt arra, hogy róla nevezzék el a magyar Országgyűlés elnökének rezidenciáját, kérem, feltétlenül írják meg nekem. Az mindenesetre tény, hogy meglehetős csendben ugyan, de 2019 végén átadták a majd’ hárommilliárdért felújított Tisza Lajos Irodaházat a Balassi Bálint utcában. Az épület tulajdonképpen az Országház része, még akkor is, ha több mint kétszáz méterre fekszik tőle. Steindl Imre úgy tervezte meg a Parlamentet, hogy fenséges látványát ne rontsák holmi kémények – fűtésre azonban így is szükség volt, így a gőzfűtés kazánjainak felépítettek egy önálló, de ugyancsak neogót stílben fogant épületet az akkori Személynök utcában, a gőzt pedig egy földalatti alagúton keresztül vezették be a törvényhozás palotájába.
Az 1899-re elkészült ház pincéjében húsz vagon szén fért el, földszintjén volt a kazánház (egy 1934-es leírás szerint „rendkívül tiszta helyiség, melyet akár hófehér ruhában, a beszennyeződés legkisebb veszélye nélkül bejárhat az ember”), ugyanitt kapott helyet a tűzbiztonsági berendezés, az emeleteken pedig az Országház tisztviselői laktak. A háború után viszont az emeleteken és a visszabontott tető helyén kialakított plusz szinten is bérlakásokat alakítottak ki. A Tisza Lajos Irodaház megalkotásakor először is ki kellett vásárolni a lakókat – ez 300 millióba került. További 2,5 milliárd volt az eredeti tető és homlokzat rekonstruálása, a gépészeti felújítás és a 450 fős parlamenti őrség öltözőinek, irodáinak kialakítása. No meg a házelnöki rezidenciáé: Kövér László és családja kényelmét mostantól egy négy hálószobás, két fürdőszobás, konyhát, étkezőt és nappalit is tartalmazó lakás szolgálja, miközben a házelnök reprezentációs térsora egy 12 személyes tárgyalóból, egy könyvtárból és egy dolgozószobából áll. Ami egyébként közjogi újításként is felfogható, hiszen korábban a nemzet nem kedveskedett rezidenciával a képviselőház elnökének. Kövér két elődjére kerestem rá találomra: Justh Gyula 1906-ben a Reviczky utca 4-ben, Zsitvay Tibor 1928-ban a Liszt Ferenc tér 10. alatt lakott.
Szerző

Elinflálja a kormány a budapesti egészségügy pluszpénzét

Publikálás dátuma
2020.01.03. 13:00

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Hiába alkudott ki 50 milliárd forintnyi pótlólagos forrást a főváros az Orbán-kabinetnél a járóbeteg-ellátás fejlesztésére, a támogatást elviheti a már korábban betervezett fejlesztések árának emelkedése. Szinte minden tételnél 30-40 százalékos drágulás várható.
Áremelések vihetik el a főváros ötven milliárdos egészségügyi extrapénzének egy részét – tudta meg a Népszava. Amint arról lapunkban már beszámoltunk, öt év alatt 50 milliárd forintot kapnak a fővárosi kerületek a járóbeteg-ellátás fejlesztésére a kormánytól annak az alkufolyamatnak a részeként, amelyben Budapest hozzájárult az atlétikai világbajnokság megrendezése. Az említett összeg papíron valóban pluszpénznek számít: az Egészséges Budapest Program (EBP) keretein belül 2021-ig mintegy 55 milliárd forintot költene a kormány a saját tervei szerint a fővárosi és a Pest megyei járóbeteg-ellátó helyek fejlesztésére, a főváros pedig a meglévő a keretre emelt rá körülbelül még egyszer ennyit. A plusz 50 milliárd felhasználásáról még nem tudni konkrétumokat, de Gulyás Gergely ígérete szerint még az idén megjelenik az a rendelet, amelyből kiderül, hogy a kormány az egyes kerületek rendelőfejlesztései közül mihez ad többlet forrást. Hogy az egyes kerületekben milyen projekteket terveznek, arról december elején Fürjes Balázs Budapestért és a fővárosi agglomerációért felelős államtitkár maga kérte be a polgármesterektől az információkat. Valószínűleg az általa begyűjtött adatokra épít majd a kormány a miniszter által ígért kormányhatározatban is.
A kormány eredeti tervei szerint a fővárosban és Pest megyében 32 járóbeteg-szakrendelő újul meg 2021-ig, ennek a tervezett költsége jelenleg 55,5 milliárd forint. Ugyanakkor, ahogyan azt lapunknak Gilly Gyula egészségpolitikai szakértő elmondta, a régebben megtervezett projektek építési költségei a tervezettnél biztosan magasabbak lesznek majd. Példaként a hegyvidéki szakrendelőt említette, amelyről 2016-ban készült az előterjesztés: az akkori adatok szerint 9,3 milliárd forintra lett volna szükség az építkezéshez. Ez lényegében a Kútvölgyi úti szakrendelő részben már elindított felújítását jelenti, ami még további néhány éves program. Itt látják majd el a Szent János kórház felnőtt járóbetegeit és az ütemezhető ellátások pácienseit. Idén nyáron azonban a kórházfenntartó újraszámolta a költségeket, és az összeg 11 milliárd forintra nőtt, amelyben még nincs benne a műszerek és a szükséges egyéb felszerelések ára, utóbbiakhoz további 3-4 milliárdra van szükség. Hasonló költségnövekedés várható a második kerületi Frankel Leó úton zöldmezős beruházásként épülő több emeletes integrált szakrendelőnél is. Összességében legalább tucatnyi szakrendelő fejlesztés drágulhat az építési költségek legalább 30 százalékos növekedése miatt. Ez pedig elviheti a főváros által kért többlet, vagyis az 50 milliárd forint jelentős részét – mondta a Gilly Gyula. Megjegyezte: jó, hogy megjelent ez az igény, mert az elfogadott projekteknek költségnövekedésére így van fedezet (vagyis nem állnak le, illetve nem maradnak el a korábban eltervezett fejlesztések). Hogy mely kerület milyen arányban részesülhet az összegből azon is múlik majd, hogy hol mennyivel nőnek majd a tervezett projektek költségei. A főváros információink szerint egyelőre azzal számol, hogy elsősorban eszközökre és a szakemberekre költené a megmaradó többletpénzt.
Szerző

Kristálycsodák a felszín alatt

Publikálás dátuma
2019.12.29. 11:11

Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
A budaiaknak még saját, külön bejáratú barlangjaik is vannak, mondhatnák némi élccel a pestiek, hiszen csak a Rózsadombon 55 kilométernyi járat kanyarog zabolátlanul, és meglehet, hogy még legalább ennyi vár felfedezésre. E páratlan kincsek lenyűgözőek, de a többségüket az átlagember nem láthatja barlangász vizsga nélkül. Nem véletlenül.
Titokzatosak, félelmetesek, veszélyesek – így látja a laikus a föld alatti világot, amely csupa rejtély, legendák sora kötődik hozzá. Olykor előemberek élőhelye, máskor világháborús búvóhely, időnként kalandos románcok nyomait őrzi, de a hírekbe legtöbbször balesetek miatt kerül. A századelőn megtalált Pál-völgyi-barlang pedig akár a demokratikus ellenállás jelképe is lehetne, hiszen 1975-ben éppen egy szovjet delegáció látogatásakor omlott be a bejárati és a Lóczy-terme. A nem hivatalos krónikák szerint még koncepciós per is kerekedett a merényletre utaló skandalumból, amit talán csak azért nem örökítenek meg cáfolhatatlan források, mert a szóbeszéd szerint haja szála sem görbült a már távolabb járó muszkáknak. Mindebből csak az omlás ténye igazolható, a többi barlangi bulvár, ami legalábbis érzékletesen mutatja, mennyire élénk fantázia övezi egyes gigantikus üregek történetét. – A Pál-völgyiben ilyen omlás ma már nem történhetne, az évi 40 ezer turista által bejárt 500 méteres szakaszt minden évben gondosan megvizsgálják – tudjuk meg barlangász vezetőnktől, miközben Damoklész kardja függ fölöttünk. A repedésbe szorult több tonnás mészkőtömb ijesztő látvány, és mivel az ember szeret rettegni, van is egy anekdota, miszerint ha sokat hűtlenkedő, füllentő látogató megy el alatta, megmozdul a monstrum. Bármi igazságalappal gyakran volna riadalom. Kalauzunk később megmutatja azokat a fémpálcákat is, amelyek különálló kőzettagokba fúrva jeleznék a milliméteres elmozdulást is, de nem teszik: a barlang mozdulatlan, biztonságos. Akár tűzijátékot is lehetne rendezni benne, ami nem volna példa nélküli: az 1904-es feltárás után az odalátogató Lóczy Lajos földrajztudós tiszteletére robbantak töltetek a Színház-teremben. A gyönyörű akusztikájú üreg egy ideig előadásoknak is otthont adott, de az állandó 11 fokos hőmérséklet nem volt elég nézőbarát a megszilárduló hagyományokhoz. A látogató egy dolgot bizonyosan megtapasztal a monumentális kőzetek között: a természet iránti tisztelet érzését. A 35-40 millió éves, megkövült tengerisünt vagy fésűkagylót látva olyan idők tárulnak föl, amikor még forró hévíz szobrászkodott a szerves anyagokból összetömörödött mészköveken. „A Budai-hegység és a környező mészköves, dolomitos kőzetek repedésein át a csapadékvíz lejut a mély karsztba, akár 1500 méter mélyre is. A Pesti-síkság alatt megfordul, és a Duna melletti törésvonalak forrásainál hévízként tör a felszínre”, magyarázza Leél-Őssy Szabolcs geológus-barlangász, az ELTE docense. „A különféle mélységet megjáró és ezért más-más hőmérsékletű és iontartalmú vizek keverednek a forrásjáratokban, miáltal megnő az oldóképességük. A mészkőben lévő, akár csak ujjnyi széles repedéseket oldják-tágítják, és végül elérik a barlangméretet, amikor már ember is elfér bennük.”
Az elmúlt év-százezredekben – mint az 56 éve barlangjáró kutató elmondja – a Budai-hegység folyamatosan emelkedett, és ma is nő, még ha csak egy milliméternyit is tízévente. Eközben a Duna egyre mélyebb medret vágott magának, a vizek egyre mélyebbre szállnak, és a kioldott forrásjáratok szárazzá váltak. Megindult a borsókő kiválás, megjelentek az ásványok, kialakult a járatok páratlan, meleg vizes díszítése. Az azonosított ásványok száma az elmúlt 25 évben megkétszereződött, mintegy 30-féle látható a budai barlangokban. „A Szemlő-hegyi-barlangban is vannak dús kiválások, de messze a legszebb a József-hegyi kristálybarlang, ahol fehérek a borsókövek és a gipszkristályok, különböző formákban jelenik meg a kalcit, a barit. Ezek az értékek azonban annyira érzékenyek, és olyan mélyen vannak, hogy a széles körű bemutatásuk nem lehetséges”, mondja a barlangász. A föld alá ereszkedve érezhető: a barlangokat nem arra találta ki a földtörténet, hogy az ember uralma alá hajtsa őket. Miközben, ha a részvényeseknek is meggyőző érdekük fűződne hozzá, a földlakók tán még a Himaláját is szétlapátolnák. De a barlangok olyanok, mint év-százezredekkel ezelőtt voltak. Egy cseppkő tizenötezer év alatt tán méteresre sem hízik meg, és az első mészköves, üledékes csepp lepottyanását már a Homo sapiens sapiens is láthatta, ha arra vitte a dolga. Ilyen komótos cseppkőcsodát akár a Pál-völgyi-barlang Meseország-termében is láthat a turista, Hófehérke ugyanis legalább ennyi ideig cseperedett, mire ekkora lett. A Bagoly, a Víziló és persze a hét törpe is megtalálható itt. Az üregek különös képződményeinek mesés elnevezése a felfedező barlangászokhoz kötődik, és nem véletlen: a különös formákba hamar belelátható egy-egy állat, alakzat képe. A főváros nyüzsgő felszíne alatti világ roppant sérülékeny. A feltárásokat segítik az építkezések, hiszen sok barlangnak máig így akadnak a nyomára, de egyben veszélyeztetik is őket. Mielőtt Leél-Őssy Szabolcs és Adamkó Péter a József-hegyi-barlangot 1984-ben a csapatával feltárta, a helyszínen 130 lakásos lakótelepet tervezett a Belügyminisztérium. „A11-es ház alapozógödrét mélyítették, amikor méternyi átmérőjű gömbfülkét, az üreg tetejét jelző oldott formát nyitottak meg, amiből páraoszlop tört elő. Két hónapos, folyamatos munkával jártuk be a barlangrendszert, és a lakótelep megépítését is sikerült megakadályoznunk, csak a szerkezetkész házakat fejezték be”, meséli. A barlangok kommunikálnak a felszínnel. Egy kísérletük során azt látták, hogy a majdhogynem vízzáró, agyagos márgában is óránként egy métert szivárog le a víz, és ahol nagyobb repedések vannak, ott egy felhőszakadás után akár órák alatt lejut 60 méterre. Ha lebetonoznak egy felületet, megszűnik a víz leszivárgása. Ezt érhette el az az illegálisan épített úszómedence is, amit légifotón azonosítottak a Rózsadombon. Amikor csőtörés van vagy csatorna-szivárgás, akkor különböző minőségű vizek jutnak a mélybe, szennyezést okozatnak, és akár a kristálykiválásokat is visszaoldhatják. – Ami nekünk, embereknek fantasztikus adottság Budapestben, az a barlangok számára tragédia. Óvatosnak kell lennünk, mert ez egy olyan természeti kincs, amely már nem fejlődik, és nem is jön létre újra, mert a víz alatt keletkezett, és már a víz fölött van. Bármit tönkre teszünk benne, örökre úgy marad – mondja Leél-Őssy Szabolcs. Néhány éve már nem kell engedélyeztetni barlangvédelmi szempontból sem a 300 négyzetméternél kisebb építményt, de a nemrég ismét módosított természetvédelmi törvény előírja, hogy az előkerült barlangüregszerű jelenségeket be kell jelenteni a természetvédelmi hatóságnak. „Ezt laikus építtető nem feltétlenül tudja megítélni, és nem is feltétlenül érdeke: nagyon sok esetben betemetik a nyomokat, de sokszor nem. Ez utóbbi volna a megnyugtató megoldás”, mondja a kutató. A mintegy száz rózsadombi barlang vagyongazdája a Duna-Ipoly Nemzeti Park, amely gondoskodik a nem látogathatók lezárásáról, szigorú szabályok alapján engedélyez kutatásokat. A meglévő járatok feltérképezését finanszírozzák, a tudományos vizsgálatokra pályázni lehet, de új barlangok feltárására nincs állami forrás. Az összes barlangrendszert társadalmi munkában tárták föl a barlangkutató egyesületek, áldozatvállaló tevékenységük hiánya másfajta űrt hagyna maga után.

Gyógyhatású üregek

A Pál-völgyi- és a Szemlő-hegyi-barlang egyes szakaszai kiépítettek, a turisták utcai ruhában, villanyvilágítás mellett nézhetik meg őket. Kalandtúrákat a Mátyás-hegyi-barlangban szerveznek, ahol sisakban, overallban, fejlámpával élhető át a testi-lelki erőpróbát ígérő élmény. A barlangoknak gyógyhatásuk is van, a Szemlő-hegyiben reggel és délután, a turistaforgalom előtt és után légzőszervi megbetegedésekben szenvedőknek nyújtanak gyógyulási esélyt jó hatásfokkal, és a Ferenc-hegyi-barlangban is túráztatnak asztmás gyerekeket. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat vakokat és mozgássérülteket is visz túrára a Mátyás-hegyi-barlangban.

Szerző
Témák
barlang