Éles bírálatoknak tette ki magát a brit miniszterelnök egyik választási tanácsadója, amiért nemrégiben, a budapesti Duna Intézet konferenciáján dicsérte Orbán Viktor politikáját. Tim Montgomerie, aki szociális ügyekben segítette Johnsont a kampány során, egészen pontosan azzal vívta ki a Munkáspárt haragját, hogy azt közölte: a Downing Street különleges kapcsolatokat akar kialakítani a tekintélyelvű magyar vezetővel és dicsérte, hogy a Fidesz meglehetősen korán elgondolkodott a liberalizmus korlátain. Úgy értékelte, hogy mindkét politikus (Orbán és Johnson) populista programot követ. A lap emlékeztet arra, hogy uniós tagállamok bírálják Orbánt, amiért aláássa a bíróságok és a sajtó függetlenségét, továbbá fellép több kisebbség ellen is.
Montgomerie szerint azonban a magyar miniszterelnök csupán ugyanarra a közhangulatra épít, mint Johnson, Trump és Farage. Mint mondta, amit a politikus csinál, az még belefér a hagyományos konzervativizmusba. Merthogy a nemzet az egyént tartja fontosnak, és nem, mondjuk, a bevándorlókat. Arra is kitért, hogy a globalizáció sokszor fenyegetést jelent a nemzet számára, ezt is jól látja a magyar kormánypárt. A populizmus pedig hosszú távú gazdasági és kulturális irányzatokról szól, amelyek befolyásolják, miként szerveződnek meg az emberek. Johnson szóvivője nem kívánta kommentálni a megjegyzéseket, csupán annyit közölt, hogy a szakértő már nem dolgozik a politikusnak. Bár nem zárta ki, hogy kap valamilyen megbízatást.
A Munkáspárt viszont úgy foglalt állást, hogy a vélemény alávaló, és a tanácsadó egy olyan hatalomhoz dörgölődzött, amely antiszemita és iszlámellenes retorikával házal, menekülteket támad és korlátozza a bíróságok, valamint a média önállóságát.
A szegénység sújtotta magyarok - főleg a romák - könnyen esnek áldozatul az emberkereskedőknek a világhálón. A bűnözők általában a jobb élet ígéretével csalják csapdába áldozataikat. Helyszíni, így Miskolcon és Bagon szerzett tapasztalatai alapján a szerző úgy látja, hogy nálunk a cigányság javarésze a társadalom peremén él, a többség kerüli és potenciális bűnözőkként bélyegzi meg őket. Ezért sokan elvándoroltak, nem egyszer beugorva bűnbandák jól hangzó hirdetéseinek a Facebookon. Általában tisztában vannak a kockázatokkal, mégis belevágnak, de gyakorta modern rabszolgaként végzik. A Baptista Szeretetszolgálat illetékese szerint főként a fiatal nőkre csapnak le előszeretettel a kufárok. Prostitúcióra kényszerítik őket, kihasználva, hogy senkit és semmit nem ismernek az új környezetben, a nyelvet sem. Egy isten háta mögötti faluból elszármazva pedig azt sem tudják, hogy volna más, jobb út is.
Sok ezer magyarnak ez a sorsa Európában. Magyarországon pedig az uzsorások zsarolják a nincstelen családokat. És ha azok egy idő után nem tudnak fizetni, akkor jön a kérdés, hogy nincs-e a rokonok között egy fiatal lány. Mert akkor megszabadulhatnak az adósságtól. A kiszemelt hozzátartozó ezek után kimegy, mondjuk, Angliába, ám ott azt közlik vele, hogy tartozik az útért. Erőszakkal fenyegetik, elveszik a megkeresett pénzét. Másokat viszont futtatnak. Az ENSZ és a Bizottság szerint a magyarok fő célpontja mind inkább Nagy-Britannia, és az emberkereskedők legtöbbször szexmunkásnak viszik a lányokat, asszonyokat. De akkor is kizsákmányolják őket, ha normális tevékenységet végeznek. És teljesen mindegy, hogy romák-e vagy sem. Egy magyar szakértő szerint sorsukat a szegénység, az alacsony iskolázottság és a nagy munkanélküliség határozza meg.
A miskolci roma önkormányzat vezetője azt mondja, sokak számára még így a kiutat jelenti a szegénységből, ha a testüket árulják külföldön. A családot ugyan némi sajnálat övezi, amiért a gyerekük ilyesmire kényszerül, de ez az utolsó szalmaszál. És hát a lányok egy hónap alatt annyit keresnek, mint amennyit a tisztségviselő fél év alatt. Hát, akkor hogyan mondhatná nekik, hogy ne csinálják?
Az eltelt évtized a szélsőjobb időszaka volt, ez az évszázad első 10 évének gyászos öröksége, írja Cas Mudde, aki a szélsőséges mozgalmak elismert kutatója a Georgiai Egyetemen. Igazolásul megemlíti, hogy jelenleg szélsőjobbos vezető áll a világ 3 legnagyobb demokráciájának élén, az USÁ-ban, Indiában és Brazíliában. Európában megtizedelődtek a középbal pártok. A hagyományos jobboldalnak leginkább csak az segített, hogy átvette a radikális jobb politikáját, leszámítva Németországot, de lehet, hogy ott is hamar megváltoznak a dolgok e tekintetben.
A gondok fő okát abban látja, hogy a pénzügyi válság elültével a hangsúly a bevándorlásra és a biztonságra tevődött át. Ebben kulcsszerepe volt a migránsválságnak. És bár a tavalyi EP-választás nem hozta meg a várt áttörést a szélsőjobbnak, ám annak eredménye minden korábbinál jobb lett. De az egész évtizedben jóval nagyobb volt a befolyása, mint tényleges politikai súlya, köszönhetően a liberális demokratikus pártok ideológiai gyengeségének. Azonban a szakember nem gondolja, hogy folytatódni fog az erősödés. Hiszen a szélsőjobb valójában a hangos kisebbséget alkotja és a fő áramlat balos erői közül már több is hozzálátott, hogy kialakítsa új ideológiáját a gazdasági egyenlőtlenségek, illetve a növekedés alapján.
A jobboldal idáig sikeresnek bizonyult a radikális politika felvizezett változatával, de a továbbiakban csak akkor szerepelhet jól a választásokon, ha teljesen átalakul radikális irányzattá, ahogyan az Magyarországon, Izraelben és az Egyesült Államokban történt. Az egyetlen más utat viszont az jelenti számára, ha visszatér a konzervatív, kereszténydemokrata vonalhoz, vigyáz a liberális demokrácia rendszerére és értékeire. Az Európai Néppártban is egyre többen kezdenek rájönni, hogy nem ők játszanak a szélsőjobbal, hanem az játszik velük. Hogy ez ne így legyen, ahhoz az kell, hogy a liberális demokrácia védelmét állítsák a harc középpontjába.
A szerkesztőségi kommentár szerint az európai külpolitika megint csak teljes kudarcot vallott, Líbiától Iránig, a politika durva világában. Hiszen képtelen volt megvédeni a saját érdekeit. Ezért itt volna az ideje, hogy megszabaduljon minden illúziótól a hatalmat illetően. Hogy Erdogan csapatokat küld a líbiai viszályba, közvetve az is arra emlékezteti az EU-t, hogy az mennyire impotens a nemzetközi színtéren. Hiszen Brüsszelnek kellett volna közbeavatkoznia diplomáciai eszközökkel a válságban, ehelyett a jelek szerint Moszkva és Ankara alakít ki érdekövezetet a térségben. Az iráni helyzet szintén az európai naivitás, gyengekezűség bizonyítékának tűnik.
Pedig az EU a gazdaságban képes önálló hatalomként fellépni. Ám a kül- és védelmi politika továbbra is a tagállamok nemzeti ügyének számít. A külpolitikában azonban nincs egység, mert ahhoz egyhangú döntés kellene. Így akár egyetlen tagállam is vétót emelhet, amire példa, hogy Magyarország és Lengyelország megakadályozta a nyitást az arab világ felé a migráció ügyében. Természetesen a nagyhatalmak kihasználják ezt a helyzetet. Kína pl. egy sor, feltételekhez kötött infrastruktúra fejlesztési beruházást finanszíroz a többi közt a portugáloknál, görögöknél, magyaroknál, így ezek a kormányok meghiúsítottak több nyilatkozatot is Peking ellen.
Van persze javaslat, hogy a jövőben minősített többséggel hozzák a határozatokat, ám borúlátók arra hivatkoznak, hogy a nagy tagok majd átlépnek a kisebbek érdekein, ez pedig az euroszkeptikus populizmusnak dolgozik. A támogatók ezzel szemben azt állítják, hogy ily módon meg lehetne óvni a kisebb országokat a kínai és orosz nyomástól. De ha születik is döntés a többségi szavazás bevezetéséről, a kormányok sorra hagyják figyelmen kívül a közös elhatározást, ha az nem tetszik nekik. Lásd amit a németek művelnek az Északi Áramlat 2 gázvezeték kapcsán. A gondok másik fele abból adódik, hogy az unió nem kapható az erőpolitikára, noha a világban minden afelé mutat. Így azonban az EU erősen halad afelé, hogy igen fontos nemzetközi kérdésekben teljesen jelentéktelen legyen.
A lap úgy ítéli meg, hogy a horvát elnökválasztáson a két jelölt közül a „normális” kerekedett felül, aki nem győzte hangsúlyozni a kampányban, hogy normális viszonyokat szeretne a politikában, és ez újabb jelzés a populizmus ellen, mind Horvátországban, mind Európában. Ám kérdéses, hogy Milanovics képes lesz-e egyesíteni megosztott országát. A volt szociáldemokrata kormányfő a 2. fordulóban utasította maga mögé a hivatalban lévő, jobboldali-nemzeti Grabar-Kitarovicsot. A győzelemnek nagy a szimbolikus jelentősége, mert arra utal, hogy a populisták nem nyomulnak akadálytalanul az EU keleti fertályán. Ezt bizonyítja Caputová államfői tiszte Szlovákiában, a magyar ellenzék előretörése a helyi választáson, valamint az, hogy a románoknál újrázni tudott a liberális Johannis elnök.
Ezzel együtt Milanovics csupán a viszonylagos többséget képviseli. Azon kívül szociáldemokratának is csupán némi fenntartással lehet nevezni. Annak idején kemény, megszorító politikát folytatott a kabinet élén, ami igencsak hátrányosan érintette a rászoruló rétegeket. A külpolitikában nem riadt vissza az ütközéstől, főleg Szerbia és Szlovénia ellenében. Nem lehet tőle várni, hogy felderíti a horvát háborús bűnöket. Ami személyes vonásait illeti, hűvösnek, távolságtartónak, időként kifejezetten érdesnek tartják. Viszont sok ígéretét aligha tudja majd betartani, mert a kormányt a vele szemben álló HDZ adja. Igaz, ősszel választások lesznek. De az még teljesen bizonytalan, hogy annak mi lesz a kimenetele.
New York Times/Washington Post/Yahoo/AP
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság el akarja kérni a német köztévétől a bizonyítékokat, amelyek alátámasztják a gyanút a súlyemelőknél kirobbant dopping-, illetve pénzügyi botrány ügyében. A közlemény szerint a vádak igen komolyak és aggasztóak az Aján Tamás vezette nemzetközi szövetség ellen. A testület emlékeztet arra, hogy a magyar elnök ellen10 éve már felmerült hasonló gyanú, de akkor a vizsgálat nem talált semmi terhelőt ellene. A NOB azt is jelezte, hogy kapcsolatban lép a Nemzetköz Doppingellenes Ügynökséggel, mert nem szeretné, ha bárki közreműködne az idei tokiói olimpián azok közül, akik belekeveredtek az állítólagos visszaélésekbe.
A WADA maga is nyomozást indít. A Nemzetközi Súlyemelő Szövetség szintén szeretné látni a dokumentumokat, amelyek alátámasztják a vádakat. Egyben cáfolta, hogy bármiféle pénzek eltűntek volna. Ugyanakkor azt ígérte, hogy felveszi a kapcsolatot a nemzetközi doppingellenőrökkel, mert a német műsorban az derült ki az egyik neves thaiföldi súlyemelő rejtett kamerával rögzített elmondásából, hogy náluk nagyüzemben folyik a kokszolás.
Az újság úgy látja az ARD legújabb leleplezése után, hogy az olimpia évében ismét nyilvánvaló lett: módszeresen megy a doppingolás a világ élsportjában. Most éppen a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség került fókuszba, mivel úgy néz ki, hogy Aján Tamás alatt jó két évtizede zajlik a visszaélések eltussolása, és a korrupció. Az elnököt úgy mutatja be, hogy annak pályafutása képeskönyvbe illik. Jó 80-as, csaknem 20 éve ül a trónon és újra akarja választatni magát. Több mint félévszázada sportfunkcionárius, de már évtizedek óta gyanú övezi személyét. Ettől azonban még a NOB tagja lehet, pedig vezetése idején idáig 700 esetben bizonyították be ajzószer használatát. Ám több éven át így is a WADA, a Doppingellenes Ügynökség tanácsában ülhetett. Ennélfogva a kokszolás elleni küzdelem inkább bohózatnak tűnik, célja leginkább a gazdaságpolitikai károk mérséklése, nem pedig a hatékony nyomozás.
Egy svájci szakértő most azt követeli, hogy lépjen fel az igazságszolgáltatás Aján ellen, hiszen az nem tud elszámolni a NOB 5,5 millió dollárjával. De eltűntek olyan pénzek is, amelyeket a nemzeti szövetségek a doppingesetek után büntetésként voltak kénytelenek befizetni.
A kommentár úgy véli, ennél képtelenebb már nem is lehetne a súlyemelőknél kipattant dopping ügy. A vezetők körében nyilvánvalóan a kéz kezet most elve érvényesül, pedig a visszaélések miatt korlátozni kellene a sport autonómiáját. Ami Aján Tamást illeti, ő az ominózus houstoni VB előtt azt követelte, hogy ne amerikai, hanem magyar ellenőröket alkalmazzanak, ám közbenjárása hiábavalónak bizonyult. Úgy hogy nem hiába gyötörte már előre lidércnyomás a sportvezetőt: a versenyen 24 sportolót csíptek fülön. Amikor a magyarok végezték a vizsgálatokat, valahogy sosem jött össze ilyen fogás. Ez pedig arra utal, hogy az is igaz lehet, ami szintén szerepelt az ARD összeállításában, hogy ti. a magyar orvosok pénz ellenében becsukták a szemüket.
A vádakat mindenképpen ki kell vizsgálni, de ki az illetékes? A NOB vagy a WADA? Ez vicces volna, amikor mind a kettő térdig gázol a mocsárban, noha már eddig is bőven kideríthette volna a kérdéses ügyeket. Aján esetében pl. már megpróbáltak utánajárni, hová lettek bizonyos pénzek, ám a Nemzetköz Sportbíróság azt közölte, hogy nem tekinthet bele más szövetségek számláiba. Innen már nincs lejjebb. Természetesen a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak van lehetősége tisztázni, mi lett az általa adott összegekkel, nyomást gyakorolhat mind a sportági szövetségekre, mind azok vezetőire. Ám csak akkor lép, ha nagyon muszáj, vagyis ha már napvilágra került a suskus. Ugyanakkor a svájci igazságszolgáltatás a jelek szerint nagyon is kesztyűs kézzel bánik a tettesekkel. Ennél fogva más hatóságokat is be kell vonni az ilyen ügyek felgöngyölítésébe. Ahogy az a FIFÁ-val történt az USÁ-ban. Az Egyesült Államok egyébként olyan rendeletet készít elő, amely lehetővé tenné a világméretű nyomozást doppingolás esetén – az orvosok, funkcik ellen. Az érintett sportolók csak tanúk lennének. A WADA és a NOB kézzel-lábbal tiltakozik ellene. Ám az Aján-féle botrányok elkerülhetetlenné teszik az áttörést.
