Szabad szemmel: addig dicsérte Orbánt, míg belebukott

Publikálás dátuma
2020.01.07. 06:26

Nemzetközi sajtószemle, 2020. január 7.
Financial Times Éles bírálatoknak tette ki magát a brit miniszterelnök egyik választási tanácsadója, amiért nemrégiben, a budapesti Duna Intézet konferenciáján dicsérte Orbán Viktor politikáját. Tim Montgomerie, aki szociális ügyekben segítette Johnsont a kampány során, egészen pontosan azzal vívta ki a Munkáspárt haragját, hogy azt közölte: a Downing Street különleges kapcsolatokat akar kialakítani a tekintélyelvű magyar vezetővel és dicsérte, hogy a Fidesz meglehetősen korán elgondolkodott a liberalizmus korlátain. Úgy értékelte, hogy mindkét politikus (Orbán és Johnson) populista programot követ. A lap emlékeztet arra, hogy uniós tagállamok bírálják Orbánt, amiért aláássa a bíróságok és a sajtó függetlenségét, továbbá fellép több kisebbség ellen is. Montgomerie szerint azonban a magyar miniszterelnök csupán ugyanarra a közhangulatra épít, mint Johnson, Trump és Farage. Mint mondta, amit a politikus csinál, az még belefér a hagyományos konzervativizmusba. Merthogy a nemzet az egyént tartja fontosnak, és nem, mondjuk, a bevándorlókat. Arra is kitért, hogy a globalizáció sokszor fenyegetést jelent a nemzet számára, ezt is jól látja a magyar kormánypárt. A populizmus pedig hosszú távú gazdasági és kulturális irányzatokról szól, amelyek befolyásolják, miként szerveződnek meg az emberek. Johnson szóvivője nem kívánta kommentálni a megjegyzéseket, csupán annyit közölt, hogy a szakértő már nem dolgozik a politikusnak. Bár nem zárta ki, hogy kap valamilyen megbízatást. A Munkáspárt viszont úgy foglalt állást, hogy a vélemény alávaló, és a tanácsadó egy olyan hatalomhoz dörgölődzött, amely antiszemita és iszlámellenes retorikával házal, menekülteket támad és korlátozza a bíróságok, valamint a média önállóságát.  
Guardian A szegénység sújtotta magyarok - főleg a romák - könnyen esnek áldozatul az emberkereskedőknek a világhálón. A bűnözők általában a jobb élet ígéretével csalják csapdába áldozataikat. Helyszíni, így Miskolcon és Bagon szerzett tapasztalatai alapján a szerző úgy látja, hogy nálunk a cigányság javarésze a társadalom peremén él, a többség kerüli és potenciális bűnözőkként bélyegzi meg őket. Ezért sokan elvándoroltak, nem egyszer beugorva bűnbandák jól hangzó hirdetéseinek a Facebookon. Általában tisztában vannak a kockázatokkal, mégis belevágnak, de gyakorta modern rabszolgaként végzik. A Baptista Szeretetszolgálat illetékese szerint főként a fiatal nőkre csapnak le előszeretettel a kufárok. Prostitúcióra kényszerítik őket, kihasználva, hogy senkit és semmit nem ismernek az új környezetben, a nyelvet sem. Egy isten háta mögötti faluból elszármazva pedig azt sem tudják, hogy volna más, jobb út is. Sok ezer magyarnak ez a sorsa Európában. Magyarországon pedig az uzsorások zsarolják a nincstelen családokat. És ha azok egy idő után nem tudnak fizetni, akkor jön a kérdés, hogy nincs-e a rokonok között egy fiatal lány. Mert akkor megszabadulhatnak az adósságtól. A kiszemelt hozzátartozó ezek után kimegy, mondjuk, Angliába, ám ott azt közlik vele, hogy tartozik az útért. Erőszakkal fenyegetik, elveszik a megkeresett pénzét. Másokat viszont futtatnak. Az ENSZ és a Bizottság szerint a magyarok fő célpontja mind inkább Nagy-Britannia, és az emberkereskedők legtöbbször szexmunkásnak viszik a lányokat, asszonyokat. De akkor is kizsákmányolják őket, ha normális tevékenységet végeznek. És teljesen mindegy, hogy romák-e vagy sem. Egy magyar szakértő szerint sorsukat a szegénység, az alacsony iskolázottság és a nagy munkanélküliség határozza meg. A miskolci roma önkormányzat vezetője azt mondja, sokak számára még így a kiutat jelenti a szegénységből, ha a testüket árulják külföldön. A családot ugyan némi sajnálat övezi, amiért a gyerekük ilyesmire kényszerül, de ez az utolsó szalmaszál. És hát a lányok egy hónap alatt annyit keresnek, mint amennyit a tisztségviselő fél év alatt. Hát, akkor hogyan mondhatná nekik, hogy ne csinálják?  
Yahoo/Guardian Az eltelt évtized a szélsőjobb időszaka volt, ez az évszázad első 10 évének gyászos öröksége, írja Cas Mudde, aki a szélsőséges mozgalmak elismert kutatója a Georgiai Egyetemen. Igazolásul megemlíti, hogy jelenleg szélsőjobbos vezető áll a világ 3 legnagyobb demokráciájának élén, az USÁ-ban, Indiában és Brazíliában. Európában megtizedelődtek a középbal pártok. A hagyományos jobboldalnak leginkább csak az segített, hogy átvette a radikális jobb politikáját, leszámítva Németországot, de lehet, hogy ott is hamar megváltoznak a dolgok e tekintetben. A gondok fő okát abban látja, hogy a pénzügyi válság elültével a hangsúly a bevándorlásra és a biztonságra tevődött át. Ebben kulcsszerepe volt a migránsválságnak. És bár a tavalyi EP-választás nem hozta meg a várt áttörést a szélsőjobbnak, ám annak eredménye minden korábbinál jobb lett. De az egész évtizedben jóval nagyobb volt a befolyása, mint tényleges politikai súlya, köszönhetően a liberális demokratikus pártok ideológiai gyengeségének. Azonban a szakember nem gondolja, hogy folytatódni fog az erősödés. Hiszen a szélsőjobb valójában a hangos kisebbséget alkotja és a fő áramlat balos erői közül már több is hozzálátott, hogy kialakítsa új ideológiáját a gazdasági egyenlőtlenségek, illetve a növekedés alapján. A jobboldal idáig sikeresnek bizonyult a radikális politika felvizezett változatával, de a továbbiakban csak akkor szerepelhet jól a választásokon, ha teljesen átalakul radikális irányzattá, ahogyan az Magyarországon, Izraelben és az Egyesült Államokban történt. Az egyetlen más utat viszont az jelenti számára, ha visszatér a konzervatív, kereszténydemokrata vonalhoz, vigyáz a liberális demokrácia rendszerére és értékeire. Az Európai Néppártban is egyre többen kezdenek rájönni, hogy nem ők játszanak a szélsőjobbal, hanem az játszik velük. Hogy ez ne így legyen, ahhoz az kell, hogy a liberális demokrácia védelmét állítsák a harc középpontjába. 
Bloomberg A szerkesztőségi kommentár szerint az európai külpolitika megint csak teljes kudarcot vallott, Líbiától Iránig, a politika durva világában. Hiszen képtelen volt megvédeni a saját érdekeit. Ezért itt volna az ideje, hogy megszabaduljon minden illúziótól a hatalmat illetően. Hogy Erdogan csapatokat küld a líbiai viszályba, közvetve az is arra emlékezteti az EU-t, hogy az mennyire impotens a nemzetközi színtéren. Hiszen Brüsszelnek kellett volna közbeavatkoznia diplomáciai eszközökkel a válságban, ehelyett a jelek szerint Moszkva és Ankara alakít ki érdekövezetet a térségben. Az iráni helyzet szintén az európai naivitás, gyengekezűség bizonyítékának tűnik. Pedig az EU a gazdaságban képes önálló hatalomként fellépni. Ám a kül- és védelmi politika továbbra is a tagállamok nemzeti ügyének számít. A külpolitikában azonban nincs egység, mert ahhoz egyhangú döntés kellene. Így akár egyetlen tagállam is vétót emelhet, amire példa, hogy Magyarország és Lengyelország megakadályozta a nyitást az arab világ felé a migráció ügyében. Természetesen a nagyhatalmak kihasználják ezt a helyzetet. Kína pl. egy sor, feltételekhez kötött infrastruktúra fejlesztési beruházást finanszíroz a többi közt a portugáloknál, görögöknél, magyaroknál, így ezek a kormányok meghiúsítottak több nyilatkozatot is Peking ellen. Van persze javaslat, hogy a jövőben minősített többséggel hozzák a határozatokat, ám borúlátók arra hivatkoznak, hogy a nagy tagok majd átlépnek a kisebbek érdekein, ez pedig az euroszkeptikus populizmusnak dolgozik. A támogatók ezzel szemben azt állítják, hogy ily módon meg lehetne óvni a kisebb országokat a kínai és orosz nyomástól. De ha születik is döntés a többségi szavazás bevezetéséről, a kormányok sorra hagyják figyelmen kívül a közös elhatározást, ha az nem tetszik nekik. Lásd amit a németek művelnek az Északi Áramlat 2 gázvezeték kapcsán. A gondok másik fele abból adódik, hogy az unió nem kapható az erőpolitikára, noha a világban minden afelé mutat. Így azonban az EU erősen halad afelé, hogy igen fontos nemzetközi kérdésekben teljesen jelentéktelen legyen.  
Spiegel A lap úgy ítéli meg, hogy a horvát elnökválasztáson a két jelölt közül a „normális” kerekedett felül, aki nem győzte hangsúlyozni a kampányban, hogy normális viszonyokat szeretne a politikában, és ez újabb jelzés a populizmus ellen, mind Horvátországban, mind Európában. Ám kérdéses, hogy Milanovics képes lesz-e egyesíteni megosztott országát. A volt szociáldemokrata kormányfő a 2. fordulóban utasította maga mögé a hivatalban lévő, jobboldali-nemzeti Grabar-Kitarovicsot. A győzelemnek nagy a szimbolikus jelentősége, mert arra utal, hogy a populisták nem nyomulnak akadálytalanul az EU keleti fertályán. Ezt bizonyítja Caputová államfői tiszte Szlovákiában, a magyar ellenzék előretörése a helyi választáson, valamint az, hogy a románoknál újrázni tudott a liberális Johannis elnök. Ezzel együtt Milanovics csupán a viszonylagos többséget képviseli. Azon kívül szociáldemokratának is csupán némi fenntartással lehet nevezni. Annak idején kemény, megszorító politikát folytatott a kabinet élén, ami igencsak hátrányosan érintette a rászoruló rétegeket. A külpolitikában nem riadt vissza az ütközéstől, főleg Szerbia és Szlovénia ellenében. Nem lehet tőle várni, hogy felderíti a horvát háborús bűnöket. Ami személyes vonásait illeti, hűvösnek, távolságtartónak, időként kifejezetten érdesnek tartják. Viszont sok ígéretét aligha tudja majd betartani, mert a kormányt a vele szemben álló HDZ adja. Igaz, ősszel választások lesznek. De az még teljesen bizonytalan, hogy annak mi lesz a kimenetele.    
New York Times/Washington Post/Yahoo/AP A Nemzetközi Olimpiai Bizottság el akarja kérni a német köztévétől a bizonyítékokat, amelyek alátámasztják a gyanút a súlyemelőknél kirobbant dopping-, illetve pénzügyi botrány ügyében. A közlemény szerint a vádak igen komolyak és aggasztóak az Aján Tamás vezette nemzetközi szövetség ellen. A testület emlékeztet arra, hogy a magyar elnök ellen10 éve már felmerült hasonló gyanú, de akkor a vizsgálat nem talált semmi terhelőt ellene. A NOB azt is jelezte, hogy kapcsolatban lép a Nemzetköz Doppingellenes Ügynökséggel, mert nem szeretné, ha bárki közreműködne az idei tokiói olimpián azok közül, akik belekeveredtek az állítólagos visszaélésekbe. A WADA maga is nyomozást indít. A Nemzetközi Súlyemelő Szövetség szintén szeretné látni a dokumentumokat, amelyek alátámasztják a vádakat. Egyben cáfolta, hogy bármiféle pénzek eltűntek volna. Ugyanakkor azt ígérte, hogy felveszi a kapcsolatot a nemzetközi doppingellenőrökkel, mert a német műsorban az derült ki az egyik neves thaiföldi súlyemelő rejtett kamerával rögzített elmondásából, hogy náluk nagyüzemben folyik a kokszolás.  
Süddeutsche Zeitung Az újság úgy látja az ARD legújabb leleplezése után, hogy az olimpia évében ismét nyilvánvaló lett: módszeresen megy a doppingolás a világ élsportjában. Most éppen a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség került fókuszba, mivel úgy néz ki, hogy Aján Tamás alatt jó két évtizede zajlik a visszaélések eltussolása, és a korrupció. Az elnököt úgy mutatja be, hogy annak pályafutása képeskönyvbe illik. Jó 80-as, csaknem 20 éve ül a trónon és újra akarja választatni magát. Több mint félévszázada sportfunkcionárius, de már évtizedek óta gyanú övezi személyét. Ettől azonban még a NOB tagja lehet, pedig vezetése idején idáig 700 esetben bizonyították be ajzószer használatát. Ám több éven át így is a WADA, a Doppingellenes Ügynökség tanácsában ülhetett. Ennélfogva a kokszolás elleni küzdelem inkább bohózatnak tűnik, célja leginkább a gazdaságpolitikai károk mérséklése, nem pedig a hatékony nyomozás. Egy svájci szakértő most azt követeli, hogy lépjen fel az igazságszolgáltatás Aján ellen, hiszen az nem tud elszámolni a NOB 5,5 millió dollárjával. De eltűntek olyan pénzek is, amelyeket a nemzeti szövetségek a doppingesetek után büntetésként voltak kénytelenek befizetni.  
Süddeutsche Zeitung A kommentár úgy véli, ennél képtelenebb már nem is lehetne a súlyemelőknél kipattant dopping ügy. A vezetők körében nyilvánvalóan a kéz kezet most elve érvényesül, pedig a visszaélések miatt korlátozni kellene a sport autonómiáját. Ami Aján Tamást illeti, ő az ominózus houstoni VB előtt azt követelte, hogy ne amerikai, hanem magyar ellenőröket alkalmazzanak, ám közbenjárása hiábavalónak bizonyult. Úgy hogy nem hiába gyötörte már előre lidércnyomás a sportvezetőt: a versenyen 24 sportolót csíptek fülön. Amikor a magyarok végezték a vizsgálatokat, valahogy sosem jött össze ilyen fogás. Ez pedig arra utal, hogy az is igaz lehet, ami szintén szerepelt az ARD összeállításában, hogy ti. a magyar orvosok pénz ellenében becsukták a szemüket. A vádakat mindenképpen ki kell vizsgálni, de ki az illetékes? A NOB vagy a WADA? Ez vicces volna, amikor mind a kettő térdig gázol a mocsárban, noha már eddig is bőven kideríthette volna a kérdéses ügyeket. Aján esetében pl. már megpróbáltak utánajárni, hová lettek bizonyos pénzek, ám a Nemzetköz Sportbíróság azt közölte, hogy nem tekinthet bele más szövetségek számláiba. Innen már nincs lejjebb. Természetesen a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak van lehetősége tisztázni, mi lett az általa adott összegekkel, nyomást gyakorolhat mind a sportági szövetségekre, mind azok vezetőire. Ám csak akkor lép, ha nagyon muszáj, vagyis ha már napvilágra került a suskus. Ugyanakkor a svájci igazságszolgáltatás a jelek szerint nagyon is kesztyűs kézzel bánik a tettesekkel. Ennél fogva más hatóságokat is be kell vonni az ilyen ügyek felgöngyölítésébe. Ahogy az a FIFÁ-val történt az USÁ-ban. Az Egyesült Államok egyébként olyan rendeletet készít elő, amely lehetővé tenné a világméretű nyomozást doppingolás esetén – az orvosok, funkcik ellen. Az érintett sportolók csak tanúk lennének. A WADA és a NOB kézzel-lábbal tiltakozik ellene. Ám az Aján-féle botrányok elkerülhetetlenné teszik az áttörést.
Szerző

Irán elszabadult

Publikálás dátuma
2020.01.06. 19:41

Fotó: Iranian Leader Press Office / Ha / AFP
A perzsa állam felmondta a nukleáris programja korlátozására tett vállalásait, ezzel szembekerült az atomalku megmentésén fáradozó európai hatalmakkal is.
Húsz éve nem látott méretű tömeg árasztotta el Teherán utcáit: utoljára 1989-ben Ruholláh Homeini ajatollahot, az iráni forradalom legendás vezéralakját és az ország legfelsőbb vezetőjét gyászolták annyian, mint most Kászim Szulejmánit. Az amerikai dróncsapás során likvidált kémfőnök halála láthatóan egységbe kovácsolta az ország lakosságát. A novemberi titalkozások és az azok elleni véres, több mint 300 tüntető halálát követelő, hatósági fellépés mára halvány emlék: az irániak most egy emberként sorakoztak fel a rezsim szokásos jelszava mögé: “Halál Amerikára! Halál Izraelre!” A befolyásos és népszerű hadvezér meggyilkolása miatt érzett gyász és harag közepette Iránban csak sokadlagos hírnek számított, hogy a kormány felmondja a 2015-ös atomalkuban tett szinte összes kötelezettségét, és nem korlátozza többé nukleáris programját. A megállapodás mindeddig garantálta, hogy a rezsim nem fejleszt ki atombombát - a mostani döntés értelmében azonban az iráni tudósok akár fegyvertisztaságú, 90%-os dúsítású uránt is előállíthatnak. Valószínűtlen azonban, hogy Teherán erre készülne, hiszen a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel (IAEA) vállalt együttműködést mégis fenntartják, a hivatal megfigyelői továbbra is ellenőrizhető, mi történik az ország nukleáris létesítményeiben. Az összeomlás szélére került atomalkut eredetileg hat ország (az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Kína és Oroszország) valamint a perzsa állam kötötte. A megállapodás egyszerű képleten alapult: Irán - az IAEA szigorú felügyelete alatt - korlátozza nukleáris tevékenységét, cserébe feloldják a nemzetközi szankciókat. Donald Trump azonban alapjaiban rengette meg az elődje, Barack Obama által megkötött egyezményt. 2018 májusában egyoldalúan kiléptette az Egyesült Államokat az atomalkuból, többek között arra hivatkozva, hogy egy szélesebb körű egyezményre van szükség, amely a perzsa állam közel-keleti befolyását is visszaszorítja. A washingtoni kormányzat szigorú szankciós politikával próbálta tárgyalóasztalhoz kényszeríteni a teheráni vezetést - mind ez idáig sikertelenül. A nyomás hatására az európai cégek egytől-egyig visszamondták Iránba tervezett beruházásaikat és befektetéseiket, mivel az amerikai büntetőintézkedések a perzsa állammal kereskedő külföldi cégekre is vonatkoznak. Az atomalku európai aláírói kitartottak az egyezmény mellett, és fogadkoztak Teheránnak, hogy biztosítani fogják az egyezménnyel várt gazdasági hasznot. Az Európai Unió azonban hiába hozott létre mechanizmust az amerikai szankciók megkerülésére, az európai cégek továbbra is távol maradnak a perzsa államtól. Irán erre hivatkozva tavaly május óta fokozatosan mondja fel a 2015-ös megállapodásban tett vállalásait. Elképzelhető, hogy Szulejmáni likvidálása miatt Teherán a tervezettnél drasztikusabb lépésre szánta el magát, de a vasárnap tett bejelentés amúgy is esedékes volt, hiszen lejárt az európai hatalmaknak adott újabb 60 napos ultimátum. Dzsavád Zárif külügyminiszter ezúttal is kiemelte, hogy az intézkedések visszafordíthatóak - ha az iráni elvárások teljesülnek. A brit, a francia, illetve a német kormány nyilatkozatai azonban nem sok jóval kecsegtetnek. A három ország közös közleményben arra szólította fel Iránt, hogy tartsa magát az atomalkuban vállalt kötelezettségeihez. Heiko Maas német külügyminiszter a Deutschlandfunknak adott nyilatkozatában egyértelműsítette: továbbra is a nukleáris megállapodás megmentésére törekszenek, de nem hagyhatják szó nélkül az egyezmény ilyen szintű megsértését. Az európai hatalmak a tervek szerint még a héten bejelentik, hogy milyen válaszlépéseket tesznek. 

Kongresszusi határozattal próbálják megfékezni Trumpot

Nancy Pelosi bejelentette, hogy még a héten az elnök háborús jogkörét korlátozó határozatot terjesztenek az amerikai képviselőház elé. A házelnök szerint a Kászim Szulejmáni tábornok elleni "provokatív és aránytalan" dróntámadás veszélyezteti a térségben lévő amerikai katonákat és diplomatákat. A határozat értelmében Donald Trump elnök 30 nap elteltével csak külön kongresszusi felhatalmazással folytathatná az Irán elleni katonai cselekményeket. Chuck Schumer a szenátus kisebbségi vezetője közben a dróntámadással kapcsolatos dokumentumok titkosításának feloldását követelte.  

Kétszer kettő: teljes káosz Venezuelában

Publikálás dátuma
2020.01.06. 19:22

Fotó: FEDERICO PARRA / AFP
A caracasi parlament épülete előtt azonban tumultuózus jelenetek játszódtak le. A rohamrendőrség megpróbálta megakadályozni az ellenzéki szenátorok bejutását a parlamentbe.
Kaotikus jelenetekkel indult az év a súlyos gazdasági és politikai válságban tengődő Venezuelában. Nicolás Maduro államfő pedig ismételten bizonyította, hogy bármilyen eszközt képes bevetni hatalma megtartásáért. Az ellenzék a hétvégén puccsal vádolta meg az államfőt, aki megpróbálta trükkel elmozdítani hivatalából a parlament elnökét, a tavaly januárban magát az alkotmányra hivatkozva államfőnek kikiáltó Juan Guaidót. Utóbbi vasárnapra tűzött ki szavazást arról, hogy újabb egy évre a törvényhozás élén maradhasson. A caracasi parlament épülete előtt azonban tumultuózus jelenetek játszódtak le. A rohamrendőrség megpróbálta megakadályozni az ellenzéki szenátorok bejutását a parlamentbe. Guaidó a kerítésen átmászva próbálta megkerülni a blokádot, de öltönye elszakadt, és az őt kísérő politikusokkal együtt kiszorították az épületből. Közben a kormánypárti, Maduróhoz hű képviselők a parlamentben a törvényhozás elnökévé választották Luis Parrát, aki a decemberig a Guaidó által fémjelzett, „Első az Igazság” szövetség tagja volt. Ő papíron ugyan ellenzéki, de már többször illették azzal a váddal, hogy összejátszik a hatalommal. A rá adott voksokat nem is számolták össze, Maduró támogatói puszta kézfelemeléssel választották meg, így a szavazás elvileg érvénytelen. Ettől függetlenül a parlament elnökének minősítette magát és Maduro elnök is őt ismerte el a pozícióban. Ezután azonban az ellenzéki jelölt hívei az El Nacional nevű ellenzéki lap szerkesztőségében gyűltek össze és a parlament 164 képviselőjéből állítólag 100 szavazatával ismét Guaidót választották meg a törvényhozás elnökének és ezzel szerintük ideiglenes államfőnek. Venezuelában a törvényhozásban az ellenzék van többségben. Maduro ezért létrehozta az alkotmányozó gyűlést, amely egy sor jogkört vett ki a parlament kezéből. Az utóbbi időben azonban az elnökhöz hű képviselők is részt vettek a parlament ülésein, ami már annak volt az előjele, hogy Maduro puccsot akar végrehajtani a törvényhozásban. Venezuelának így elvileg két államfője, valamint két parlamenti elnöke is van, ami híven kifejezi azt, milyen kaotikus viszonyok alakultak ki a latin-amerikai országban. Guaidó a maga megválasztását követően úgy fogalmazott, ismételten vereséget mértek a diktatúrára. Az Egyesült Államok élesen bírálta Nicolás Maduro újabb húzását. A washingtoni külügyminisztérium közölte, nem fogadja el parlamenti elnöknek Parrát, akinek megválasztása  „szembement az emberek akaratával”. Szintén elfogadhatatlannak nevezte a fejleményeket az Európai Unió is, a közlemény szerint még inkább elmélyül a venezuelai válság. Az új fejlemények nyomán meggyengülhet Guaidó eddig sem acélos helyzete, bár Christopher Sabatini, a Chatham House szakértője a brit Guardianban úgy vélte, Maduro újabb ügyeskedése visszaüthet, mert sokan mártírként tekintenek a fiatal ellenzéki politikusra.