A szlovákiai Eperjesen történt, több halálos áldozatot követelő gázrobbanás helyszínére, vagy a borzalmas ausztráliai bozóttűz által sújtott területre a helyi katasztrófa elhárítók siettek. Magyarországon viszont nem elhárítják, hanem védik a katasztrófát. Ha én katasztrófa lennék, nyugodtan aludnék, hiszen az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) teljes szervezete őrizné az álmomat.
Ez a névadás vagy a magyar nyelv felületes ismeretére utal, vagy a hivatali bikkfanyelv egyik leleménye. De van benne ráció: az elmúlt 10 év átszervezéseinek következményeképp a tűzoltástól a kéményseprésig egy gigaszervezet alakult ki, amely nem feltétlenül vált a korábbiaknál hatékonyabbá. A tűzoltók emellett joggal sérelmezik, hogy több mint száz éves szervezetüket nemcsak beolvasztották egy konglomerátumba, de még a nevüket is elvették. Más kérdés, hogy nekik, illetve a kéményseprőknek mi a véleményük a szervezet vezetőinek szakmai alkalmasságáról.
A szavak, fogalmak értelmének kifacsarása, akár a jelentésük ellentétbe fordítása szerintem legalábbis részben az Orbán rezsim tudatos nyelvbutító buzgalmának eredménye. Bár ez sem előzmények nélküli. Az előző diktatúra a „szocialista” szó értelmét tette fosztóképzővé. Az érettebb korúak emlékezhetnek a „szocialista demokrácia”, vagy a „szocialista kultúra”, a „ szocialista embertípus” kifejezésekre, amelyek azt jelentették, hogy ezeknek a fogalmaknak még az ellenkezője sem igaz.
Ugyanez történt a „nemzeti”, és ebben az esetben a „védelem” szóval. Elég, ha csak a „nemzeti dohányboltra”, a „nyugdíjvédelemre”, „családvédelemre”, „gazdaságvédelemre” gondolunk. A legrosszabbra készülhetünk, ha Orbán kormánya meg akar minket védeni! Az viszont igaz, Orbán Viktor a saját, illetve szotyipartnerei családját, gazdaságát, gazdagságát tűzön-vízen át is megvédi.