Rögös úton, de célba ér az orosz gáz

Öt év elég volt Oroszországnak ahhoz, hogy megvalósítsa a 2014 decemberében végleg veszni hagyott Déli Áramlat gázvezeték helyett a Török Áramlatot.

A Fekete-tengeren keresztül vezető gázhálózat Törökország, illetve a délkelet és közép-európai országok számára szállít majd Ukrajna megkerülésével, tervek szerint évente több mint 30 milliárd köbméter orosz földgázt.

Miután egy orosz vadászgépet Szíriai fölött lelőtt a török hadsereg, úgy tűnt dugába dől a Törökországon át vezető orosz gázszállítás terve is, de a projekt jelentőségének is köszönhetően a két ország látványosan kibékült és 2016 októberében megkötötte a megállapodást a Török Áramlat gázvezeték megépítéséről. A kivitelezés és az utóbbi időben bejelentett projektek tervei azt is jelzik, hogy Moszkva nem tett le végképp a Déli Áramlat tervéről. A Török Áramlat vezetéknek két leágazása van, egyik Törökországot látja el – ezt helyezték üzembe szerdán Isztambulban –, a másik pedig Törökországon keresztül Délkelet- és Közép-Európa országait, köztük Magyarországot látja majd el orosz földgázzal. Mindkét ág egyenként évi 15,75 milliárd köbméteres kapacitású lesz. A szerbiai és a bulgáriai gázvezetékek összekötésére még várni kell, de tervek szerint májusban ez is megtörténhet. A déli Áramlat eredetileg évente 63 milliárd köbméter gázt szállított volna A Déli Áramlat gázvezeték éves kapacitása 63 milliárd köbméter lett volna, a töröké ennek fele. Ám a tavaly bejelentett „fapados” Déli Áramlat terv, a South Stream Lite ha tényleg megvalósul, akkor szinte teljesen helyettesíti majd az eredeti hálózatot. Bulgária és Szerbia már idén becsatlakozik, Magyarország vélhetően 2021-től, de 2022 végére Szlovákiába és Ausztriába is eljut a fapados megoldás.

A 2014 decembere óta eltelt időben az orosz gázóriás, a Gazprom megtalálta a Déli Áramlatot megbuktató akadályok megkerülését is. Amint azt Moszkva előszeretettel hangsúlyozta, az Európai Unió Washington és az Obama adminisztráció nyomásra akadályozta meg az Ukrajnát elkerülő Európát célzó orosz vezeték megépítését. Az Európai Bizottság szerint a projekt uniós szabályokba ütközött volna, hiszen a Gazprom nemcsak a vezeték üzemeltetője lett volna, hanem a kizárólagos szállítási jogot is birtokolni akart a Déli Áramlatra vonatkozóan. Putyin akkor még úgy nyilatkozott, hogy ha „Európa nem akarja megvalósítani, akkor nem lesz megvalósítva. … Energiahordozóinkat a világ más régióiba irányítjuk át, és meggyorsítjuk a cseppfolyós földgázra vonatkozó projektjeink valóra váltását”.

Csakhogy Európa és az európai piac ennél sokkal fontosabb Oroszország és az orosz gazdaság számára, inkább megtalálták azt a megoldást, amely biztosítja az Ukrajnát elkerülő utat Délkelet-Európán át Közép-Európába. Mivel az EU-ban 2009-től rendelet írja elő, hogy csak olyan vállalkozás építhet gázvezetéket, amely az EU-ban van bejegyezve és rendelkezik uniós tranzitálási engedéllyel, a Gazprom a helyi és szállítmányozókra építve lép tovább.

Az átkeresztelve és némiképp módosítva megvalósuló Déli Áramlat arra enged következtetni, hogy vélhetően karácsony előtt megszavazott amerikai szankciók hatására leállított Északi Áramlat-2 földgázvezeték is meg fog épülni. Az ugyancsak Ukrajnán megkerülésével Észak-és Nyugat-Európába orosz földgázt szállító hálózat gyakorlatilag szinte kész, 93,5 százalékban megvalósult, már csak 160 km csővezeték lefektetése maradt. Az amerikai kongresszus azonban szankciókat szavazott meg az építésben részt vevő európai cégek és azok csúcsvezetői ellen. (A szankciók a Török Áramlat építőire is alkalmazhatók.) Az Északi Áramlatot érintő kongresszusi határozat nagymértékben tovább terhelte az utóbbi időben egyre több sebből vérző amerikai-európai stratégiai szövetséget, azon belül mindenekelőtt az amerikai-német kétoldalú kapcsolatokat. A berlini kormány azonnal jelezte, hogy elutasítja Washington "területen kívüli" szankcióit és belügyekbe való beavatkozásnak tekinti azokat. Hasonlóképpen reagált az Európai Unió is, a Kreml pedig jelezte, a szankciók ellenére kitart a vezeték megépítése mellett.

Az Északi Áramlat-2 elsősorban Németország és az északi államok projektje, amelynek megvalósításában az unió öt legnagyobb energiacége – az Engie, OMV, Shell, Uniper, és a Wintershall – vesz részt. Az Ukrajnát a Balti-tengeren megkerülő vezeték kérdése azonban az uniós tagországokat is megosztja, egyesek szerint súlyosan sérti a közép-kelet-európai érdekeket és növeli az orosz befolyást az unióban.