Egyelőre csillapodnak a kedélyek, de Irán igazi bosszúja még hátra van

Publikálás dátuma
2020.01.09. 20:41

Fotó: ATTA KENARE / AFP
Bár csillapodtak a kedélyek, minden arra mutat, hogy az iráni rezsim addig nem nyugszik, amíg ki nem űzte az amerikai csapatokat a térségből.
Bár a stabil béke továbbra is elérhetetlennek látszik, a nemzetközi közösség fellélegzett, mert úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok és Irán - rövid távon legalábbis - elkerüli a katonai konfrontációt. A Kászim Szulejmáni iráni kémfőnök likvidálása óta érzékelhető feszültséget optimizmus váltotta fel a piacokon: emelkedett az értéktőzsdék árfolyama, az olaj ára pedig a korábbi szintre süllyedt. Irakban is mutatkoznak a válság enyhülésének jelei, jóllehet, ez részben annak is köszönhető, hogy bizonytalan az Egyesült Államok vezette nemzetközi koalíció helyzete. Noha a bagdadi kormány hivatalosan nem kezdeményezte a külföldi csapatok hazaküldését, Ádil Abdel Mahdi ügyvezető iraki miniszterelnök eddig minden lépésével igyekezett azt bizonyítani, hogy érvényt akar szerezni a parlament erről szóló - nem kötelező érvényű - határozatának. A kormányfőnek ezzel átmenetileg sikerült lecsillapítani a Szulejmánival és az Abu Mahdi al-Muhandisz iraki síita milícia vezérrel végző amerikai dróncsapás óta forrongó indulatokat. A fegyveres csoportok már nem az Egyesült Államokkal szembeni bosszúra mozgósítanak, hanem türelemre és megfontoltságra szólítják fel támogatóikat. Muktada asz-Szadr, a legnagyobb iraki parlamenti blokk és az egyik jelentős síita milícia vezére például azt üzente a helyi fegyveres csoportoknak: ne támadják a külföldi erőket, hanem várják meg a politikai folyamat lezárását. Még Muhandisz milíciája, a mostani adok-kapok-ot kirobbantó Kataíb Hezbollah is visszafogottságra kérte harcosait. A nyilatkozatok ellenére szerda este ismeretlen fegyveresek ismét két rakétát lőttek ki az amerikai nagykövetségnek otthont adó bagdadi "Zöld Zónára" - igaz, a támadás nem követelt egyetlen áldozatot vagy sérültet sem. A washingtoni kormányzat értelmezése szerint mindezek azt bizonyítják, hogy Szulejmáni kiiktatása sikeres válasz volt a nagykövetség ostromára. Mark Esper védelmi miniszter úgy vélekedett: helyreállították az "elrettentés egy bizonyos szintjét", vagyis az Irán által támogatott Kataíb Hezbollah a megtorlástól tartva kétszer is meggondolja, hogy támadást indítson az amerikai érdekeltségek ellen. Mike Pence alelnök pedig a CBS-nek úgy nyilatkozott: a hírszerzési információk arra utalnak, a perzsa állam kérte meg "milíciáit", hogy tartózkodjanak az amerikai célpontok elleni akcióktól. Utóbbi látszólag igazolja Donald Trump azon feltételezését, hogy Teherán - a nyílt háborúval szembesülve - "meghátrált". Irán szerdán ugyan amerikai csapatok iraki állomáshelyeire mért csapást, de a támadásnak egyetlen áldozata vagy sérültje nem volt. A rezsim azonban nyilvánvalóvá tette, amit eddig is lehetett sejteni: nem ez volt az ígért megtorlás, az igazi bosszú még várat magára. A forradalmi gárda két parancsnoka is arról beszélt: Szulejmáni megöléséért csak az jelenthet elégtételt, ha kiűzik az amerikai csapatokat az egész Közel-Keletről. A válság tehát korántsem ért véget, és mind az Egyesült Államok, mind pedig Irán a saját oldalára szeretné állítani az Európai Uniót. Az EU leginkább közvetítő szerepre törekszik, azonban a perzsa állam lépéskényszerbe hozta az Uniót azzal, hogy múlt vasárnap felmondta a 2015-ös atomalkuban tett szinte összes vállalását. A vezető európai hatalmak jelezték: választ kell adniuk az egyezmény ilyen szintű megsértésre, ami könnyen lehet, hogy az úgynevezett vitarendezési mechanizmus beindítását jelenti. Teherán azonban korábban azzal fenyegetett, hogy ez esetben további kötelezettségeit mondja vissza. A tagállamok külügyminiszterei ma rendkívüli tanácskozáson tárgyalják meg, hogy milyen lépéseket tegyen az Unió. 

Rögös úton, de célba ér az orosz gáz

Publikálás dátuma
2020.01.09. 20:37

Fotó: Alexei Druzhinin / Sputnik
Öt év elég volt Oroszországnak ahhoz, hogy megvalósítsa a 2014 decemberében végleg veszni hagyott Déli Áramlat gázvezeték helyett a Török Áramlatot.
A Fekete-tengeren keresztül vezető gázhálózat Törökország, illetve a délkelet és közép-európai országok számára szállít majd Ukrajna megkerülésével, tervek szerint évente több mint 30 milliárd köbméter orosz földgázt. Miután egy orosz vadászgépet Szíriai fölött lelőtt a török hadsereg, úgy tűnt dugába dől a Törökországon át vezető orosz gázszállítás terve is, de a projekt jelentőségének is köszönhetően a két ország látványosan kibékült és 2016 októberében megkötötte a megállapodást a Török Áramlat gázvezeték megépítéséről. A kivitelezés és az utóbbi időben bejelentett projektek tervei azt is jelzik, hogy Moszkva nem tett le végképp a Déli Áramlat tervéről. A Török Áramlat vezetéknek két leágazása van, egyik Törökországot látja el – ezt helyezték üzembe szerdán Isztambulban –, a másik pedig Törökországon keresztül Délkelet- és Közép-Európa országait, köztük Magyarországot látja majd el orosz földgázzal. Mindkét ág egyenként évi 15,75 milliárd köbméteres kapacitású lesz. A szerbiai és a bulgáriai gázvezetékek összekötésére még várni kell, de tervek szerint májusban ez is megtörténhet. A déli Áramlat eredetileg évente 63 milliárd köbméter gázt szállított volna A Déli Áramlat gázvezeték éves kapacitása 63 milliárd köbméter lett volna, a töröké ennek fele. Ám a tavaly bejelentett „fapados” Déli Áramlat terv, a South Stream Lite ha tényleg megvalósul, akkor szinte teljesen helyettesíti majd az eredeti hálózatot. Bulgária és Szerbia már idén becsatlakozik, Magyarország vélhetően 2021-től, de 2022 végére Szlovákiába és Ausztriába is eljut a fapados megoldás.  A 2014 decembere óta eltelt időben az orosz gázóriás, a Gazprom megtalálta a Déli Áramlatot megbuktató akadályok megkerülését is. Amint azt Moszkva előszeretettel hangsúlyozta, az Európai Unió Washington és az Obama adminisztráció nyomásra akadályozta meg az Ukrajnát elkerülő Európát célzó orosz vezeték megépítését. Az Európai Bizottság szerint a projekt uniós szabályokba ütközött volna, hiszen a Gazprom nemcsak a vezeték üzemeltetője lett volna, hanem a kizárólagos szállítási jogot is birtokolni akart a Déli Áramlatra vonatkozóan. Putyin akkor még úgy nyilatkozott, hogy ha „Európa nem akarja megvalósítani, akkor nem lesz megvalósítva. … Energiahordozóinkat a világ más régióiba irányítjuk át, és meggyorsítjuk a cseppfolyós földgázra vonatkozó projektjeink valóra váltását”. Csakhogy Európa és az európai piac ennél sokkal fontosabb Oroszország és az orosz gazdaság számára, inkább megtalálták azt a megoldást, amely biztosítja az Ukrajnát elkerülő utat Délkelet-Európán át Közép-Európába. Mivel az EU-ban 2009-től rendelet írja elő, hogy csak olyan vállalkozás építhet gázvezetéket, amely az EU-ban van bejegyezve és rendelkezik uniós tranzitálási engedéllyel, a Gazprom a helyi és szállítmányozókra építve lép tovább. Az átkeresztelve és némiképp módosítva megvalósuló Déli Áramlat arra enged következtetni, hogy vélhetően karácsony előtt megszavazott amerikai szankciók hatására leállított Északi Áramlat-2 földgázvezeték is meg fog épülni. Az ugyancsak Ukrajnán megkerülésével Észak-és Nyugat-Európába orosz földgázt szállító hálózat gyakorlatilag szinte kész, 93,5 százalékban megvalósult, már csak 160 km csővezeték lefektetése maradt. Az amerikai kongresszus azonban szankciókat szavazott meg az építésben részt vevő európai cégek és azok csúcsvezetői ellen. (A szankciók a Török Áramlat építőire is alkalmazhatók.) Az Északi Áramlatot érintő kongresszusi határozat nagymértékben tovább terhelte az utóbbi időben egyre több sebből vérző amerikai-európai stratégiai szövetséget, azon belül mindenekelőtt az amerikai-német kétoldalú kapcsolatokat. A berlini kormány azonnal jelezte, hogy elutasítja Washington "területen kívüli" szankcióit és belügyekbe való beavatkozásnak tekinti azokat. Hasonlóképpen reagált az Európai Unió is, a Kreml pedig jelezte, a szankciók ellenére kitart a vezeték megépítése mellett. Az Északi Áramlat-2 elsősorban Németország és az északi államok projektje, amelynek megvalósításában az unió öt legnagyobb energiacége – az Engie, OMV, Shell, Uniper, és a Wintershall – vesz részt. Az Ukrajnát a Balti-tengeren megkerülő vezeték kérdése azonban az uniós tagországokat is megosztja, egyesek szerint súlyosan sérti a közép-kelet-európai érdekeket és növeli az orosz befolyást az unióban. 
Szerző

Nehéz, de nem reménytelen a soros elnök Zágráb feladata

Publikálás dátuma
2020.01.09. 19:40
Andrej Plenkovic és Charles Michel
Fotó: DENIS LOVROVIC / AFP or licensors
Európai Unió Brexit, bővítés, büdzsé. Ezzel a három kihívással kell megbirkóznia az Európai Unió januárban hivatalba lépett új soros elnökének, Horvátországnak. Amint a zágrábi beszélgetésekből és horvát politikusok sajtónyilatkozataiból kiderült csütörtökön, a célok teljesítése kitartást és következetességet igényel, de a helyzet nem reménytelen.
A britek január 31-én esedékes kilépését követően kezdődnek a tárgyalások a szigetország és a huszonhetek között a kapcsolatok szabályrendszeréről. Boris Johnson brit kormányfő az év végéig tető alá akarja hozni a kereskedelmi megállapodást, amit minden EU-s megnyilatkozó túl rövid időnek tart. Andrej Plenković horvát kormányfő példátlannak nevezte a felek előtt álló feladatot, de korainak tartotta a találgatást arról, hogy szükség lehet-e a tárgyalásokra kimért átmeneti időszak meghosszabbítására. A miniszterelnök és kormányának tagjai is visszafogott derűlátással nyilatkoztak a bővítésről, amelyet Horvátország EU-elnöksége egyik legfontosabb prioritásának tekint. Zágráb bízik benne, hogy a május 7-ére tervezett EU-Nyugat-Balkán csúcstalálkozó előtt sikerül nyélbe ütni a megállapodást arról, hogy Albánia és Észak-Macedónia megkezdje a csatlakozási tárgyalásokat. Többször elhangzott, hogy Várhelyi Olivér bővítésért és szomszédságpolitikáért felelős biztos várhatóan január végére készíti el az Unió bővítési politikájának átalakításáról szóló európai bizottsági előterjesztést. A reformot Emmanuel Macron francia elnök sürgeti. A horvát EU elnökség számára a közösség 2021 utáni többéves költségvetéséről szóló vita levezénylése lesz a legnehezebb feladat. A politikai szintű egyeztetéseket Charles Michel, az állam- és kormányfőkből álló Európai Tanács elnök végzi, míg az alacsonyabb szintű, technikai egyeztetések a soros elnökséget ellátó horvátokra maradnak. A csütörtökön Zágrábban tárgyaló Michel az újságíróknak nem tudta megerősíteni, hogy a jövő hónapban valóban sor kerül-e egy rendkívüli csúcstalálkozóra, amelyen a vezetők a büdzsére vonatkozó javaslataikat és elképzeléseiket vitatnák meg.