Egyelőre csillapodnak a kedélyek, de Irán igazi bosszúja még hátra van

Bár csillapodtak a kedélyek, minden arra mutat, hogy az iráni rezsim addig nem nyugszik, amíg ki nem űzte az amerikai csapatokat a térségből.

Bár a stabil béke továbbra is elérhetetlennek látszik, a nemzetközi közösség fellélegzett, mert úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok és Irán - rövid távon legalábbis - elkerüli a katonai konfrontációt. A Kászim Szulejmáni iráni kémfőnök likvidálása óta érzékelhető feszültséget optimizmus váltotta fel a piacokon: emelkedett az értéktőzsdék árfolyama, az olaj ára pedig a korábbi szintre süllyedt.

Irakban is mutatkoznak a válság enyhülésének jelei, jóllehet, ez részben annak is köszönhető, hogy bizonytalan az Egyesült Államok vezette nemzetközi koalíció helyzete. Noha a bagdadi kormány hivatalosan nem kezdeményezte a külföldi csapatok hazaküldését, Ádil Abdel Mahdi ügyvezető iraki miniszterelnök eddig minden lépésével igyekezett azt bizonyítani, hogy érvényt akar szerezni a parlament erről szóló - nem kötelező érvényű - határozatának.

A kormányfőnek ezzel átmenetileg sikerült lecsillapítani a Szulejmánival és az Abu Mahdi al-Muhandisz iraki síita milícia vezérrel végző amerikai dróncsapás óta forrongó indulatokat. A fegyveres csoportok már nem az Egyesült Államokkal szembeni bosszúra mozgósítanak, hanem türelemre és megfontoltságra szólítják fel támogatóikat. Muktada asz-Szadr, a legnagyobb iraki parlamenti blokk és az egyik jelentős síita milícia vezére például azt üzente a helyi fegyveres csoportoknak: ne támadják a külföldi erőket, hanem várják meg a politikai folyamat lezárását. Még Muhandisz milíciája, a mostani adok-kapok-ot kirobbantó Kataíb Hezbollah is visszafogottságra kérte harcosait. A nyilatkozatok ellenére szerda este ismeretlen fegyveresek ismét két rakétát lőttek ki az amerikai nagykövetségnek otthont adó bagdadi "Zöld Zónára" - igaz, a támadás nem követelt egyetlen áldozatot vagy sérültet sem.

A washingtoni kormányzat értelmezése szerint mindezek azt bizonyítják, hogy Szulejmáni kiiktatása sikeres válasz volt a nagykövetség ostromára. Mark Esper védelmi miniszter úgy vélekedett: helyreállították az "elrettentés egy bizonyos szintjét", vagyis az Irán által támogatott Kataíb Hezbollah a megtorlástól tartva kétszer is meggondolja, hogy támadást indítson az amerikai érdekeltségek ellen. Mike Pence alelnök pedig a CBS-nek úgy nyilatkozott: a hírszerzési információk arra utalnak, a perzsa állam kérte meg "milíciáit", hogy tartózkodjanak az amerikai célpontok elleni akcióktól. Utóbbi látszólag igazolja Donald Trump azon feltételezését, hogy Teherán - a nyílt háborúval szembesülve - "meghátrált".

Irán szerdán ugyan amerikai csapatok iraki állomáshelyeire mért csapást, de a támadásnak egyetlen áldozata vagy sérültje nem volt. A rezsim azonban nyilvánvalóvá tette, amit eddig is lehetett sejteni: nem ez volt az ígért megtorlás, az igazi bosszú még várat magára. A forradalmi gárda két parancsnoka is arról beszélt: Szulejmáni megöléséért csak az jelenthet elégtételt, ha kiűzik az amerikai csapatokat az egész Közel-Keletről.

A válság tehát korántsem ért véget, és mind az Egyesült Államok, mind pedig Irán a saját oldalára szeretné állítani az Európai Uniót. Az EU leginkább közvetítő szerepre törekszik, azonban a perzsa állam lépéskényszerbe hozta az Uniót azzal, hogy múlt vasárnap felmondta a 2015-ös atomalkuban tett szinte összes vállalását. A vezető európai hatalmak jelezték: választ kell adniuk az egyezmény ilyen szintű megsértésre, ami könnyen lehet, hogy az úgynevezett vitarendezési mechanizmus beindítását jelenti. Teherán azonban korábban azzal fenyegetett, hogy ez esetben további kötelezettségeit mondja vissza. A tagállamok külügyminiszterei ma rendkívüli tanácskozáson tárgyalják meg, hogy milyen lépéseket tegyen az Unió.