Visszanyesett béremelések: behúzták a féket a cégek 2020-ra

Publikálás dátuma
2020.01.13. 07:00

Fotó: Népszava
A korábbinál jóval alacsonyabb ajánlatokkal rukkoltak elő idén a cégek, a szakszervezetek küzdelmes időszak elé néznek. A dolgozók a százalékok helyett inkább fix emelést kérnek.
Beindultak a bértárgyalások a versenyszférában, miután a tavalyi év utolsó előtti napján kiderült: mégsem nőnek az eredetileg tervezett 8 százaléknál nagyobb mértékben a legkisebb bérek. Most viszont már nincs olyan nap, hogy ne egyeztetnének a fizetések ügyében. Az érdekvédők beszámolóiból azonban már most látszik: az idén várhatóan nem érnek majd el olyan fényes sikereket, mint tavaly. A 2019-es évet a győri audisok egyhetesre nyúlt sztrájkja alapozta meg, amellyel végül 18 százalékos, de minimum 75 ezer forintos béremelést harcoltak ki a dolgozók. Az ezen és a rabszolgatörvény elleni megmozdulások sikerén erőre kapott szakszervezeteknek a munkaerőhiány kicsúcsosodása közepette másutt is jelentős, 15-20 százalékos béremeléseket sikerült kicsikarniuk, de akadt példa 34 százalékos bérfejlesztésre is. Idén viszont úgy tűnik, a dolgozók már annak is örülhetnek, ha elérik 10 százalékos, vagy azt valamivel meghaladó fizetésemelést. A munkáltatói ajánlatok ugyanis a romló gazdasági környezetre, a kereslet csökkenésére hivatkozva jóval alacsonyabbak, mint tavaly.    A kereskedelem területén legutóbb a Spar jelentette be, hogy sikerült megállapodnia a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetével (KASZ). Ennek köszönhetően „az elérhető legalacsonyabb bruttó alapbér a legnagyobb létszámot kitevő áruházi munkakörökben a próbaidő alatt 235 ezer forint, próbaidő után 245 ezer forint” az idén – fogalmaz kissé ködösen közleményében az élelmiszerlánc. Hiszen az nem derül ki ebből, mindez hány százalékos béremelést jelent pontosan. A cég által korábban közölt bérstatisztikákból azonban ki lehet következtetni, hogy átlagosan 10 százalékot meghaladó bérnövekedésről van szó. Persze nem mindenki esetében, ezért is nem szeretne a cég konkrét százalékokat közölni, nehogy utána a dolgozók számon kérjék – magyarázza Karsai Zoltán, a KASZ elnöke. Az alkalmazottak egyébként is jobban szeretik bérigényüket forintosítva megfogalmazni: a legtöbb cégnél minimum 20 ezer forintos emelést szeretnének a munkavállalók, a garantált bérminimum 15 600 forintos emelkedésénél kisebb pluszösszeget pedig senki nem szeretne kapni. A munkaadók viszont tavalyhoz képest feleakkora ajánlatokkal állnak elő, mondván, a kiskereskedelem fellendülése kezd ellaposodni. Míg tavaly a boltosok többsége legalább 10 százalékos forgalomnövekedéssel számolt, az idén már csak 6,5-9 százalékos bővülést várnak. Ehhez igazítják a bérajánlatokat is: míg tavaly 8-10 százalékról indultak a tárgyalások, az idén van olyan munkáltató, aki csak 4,7 százalékot adott volna. A KASZ szeretne ugyan mindenütt minimum 10 százalékot elérni, ám reális az esélye annak, hogy néhány helyen csupán 8-9 százalékos lesz az emelés a korábbi évek dinamikus növekedése után – fogalmazott Karsai Zoltán. A kereskedelemben egyébként eddig ez a második megállapodás – az OBI-val még tavaly sikerült megegyezni -, a többi nagy áruházlánccal a héten kezdődnek, illetve folytatódnak a tárgyalások. A Vasas Szakszervezeti Szövetség működési területén eddig 9 megállapodást kötöttek, ezen cégeknél 9,3-13,5 százalékkal nőnek az idén a bérek – tudtuk meg László Zoltántól, a Vasas alelnökétől. A minimálbér 8 százalékos emelése többnyire igazodási pontnak számít a cégek részéről is, ám volt olyan munkáltató, amely csupán 4 százalékot akart adni. Ezek a bérfejlesztések azonban nem csupán elmaradnak a tavalyi 15-20 százalékos emelésektől, hanem jóval kisebb létszámmal is számolnak. Azok a 400-1800 fős cégek, amelyeknél eddig létrejött bérmegállapodás, rendre 150-300 fővel kevesebb dolgozóval működnek tavaly év elejéhez képest. A szektorban a gépgyártástól kezdve a szerszámgyártáson át az autóiparig ugyanis óriási a bizonytalanság. Még mindig nem lehet tisztán látni, hogy komoly visszaesés jön-e, vagy csak átmeneti megtorpanásról van szó. A cégek ezért - az Elektrolux és a Dunaferr kivételével - csoportos létszámleépítést ugyan nem terveznek, ám gyakorlatilag hagyják elmenni a munkaerőt: a megüresedett helyeket nem töltik fel, a lejárt szerződéseket nem hosszabbítják meg – magyarázza László Zoltán. Megjegyezte: van ugyanakkor olyan cég is, amely a várható gazdasági visszaesésre hivatkozva tesz nevetségesen alacsony ajánlatot, miközben nyilvánvaló, hogy az ő területüket nem fenyegeti válság. A Vasas viszont ragaszkodik a kétszámjegyű béremeléshez, hiszen például az élelmiszerárak is 15 százalékkal magasabbak lettek. Székely Tamás, a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének (VDSZ) elnöke úgy fogalmazott érdeklődésünkre: nagyon veszélyes az a kormányzati propaganda, amely 9 százalékos bérnövekedést jósol az idei évre. A munkaadók ugyanis erőteljesen behúzták a féket, és a romló gazdasági környezetre reagálva infláció alatti, 3-3,5 százalékos béremelési javaslatokkal indítanak a tárgyalásokon, és mereven ragaszkodnak hozzá. Tavaly még 6-7 százalékról indultak az egyeztetések, végül a VDSZ-nek átlagosan átlagosan 10,5 százalékos bérnövekedést sikerült elérnie annál a mintegy 250 cégnél, ahol jelen van. Székely Tamás az idén is elégedett lenne egy ilyen eredménnyel, ám most nem lát nagy esélyt rá, hogy a területek többségében teljesül a kétszámjegyű keresetemelkedés, legföljebb ott, ahol alacsonyak a bérek és még mindig nagy a munkaerőhiány. A VDSZ eddig alig két tucat vállalatnál állapodott meg az idei bérekről – igaz, több helyen már tavaly kétéves bérmegállapodást kötöttek. A múlt héten épp egy kelet-magyarországi cégnél egyeztek meg: minden dolgozónak legalább 20 ezer forinttal nő a fizetése, további 5 százalékot pedig differenciáltan kapnak meg. Ez összességében 14 százalékos emelést jelent, de a vállalatnál nagyon keveset keresnek a dolgozók. Az alacsonyabb kategóriákban így a 20 ezer forint százalékosan jóval nagyobb emelést jelent, mint a jobban keresőknél; a szakszervezet épp a bérfeszültség elkerülése érdekében állapodott így meg. Ennél kisebb mértékű emeléssel az idén 210 600 forintra emelt garantált bérminimum miatt az alsóbb kategóriákban ugyanis  már alig lenne különbség a fizetésekben.   

Félmilliót is kaphatnak a kezdő programozók

A 2020-as előzetes tárgyalások alapján valószínűsíthető, hogy a foglalkoztatói oldal kezdi elfogadni a junior fejlesztők 500 ezer forintos bruttó bérigényét, noha ez sokáig egyfajta lélektani határként működött – közölte a Codecool Programozóiskola, amely nyomon követi, hogy a kurzusait elvégző 22-40 év közötti tanulói milyen kezdő bérrel kapnak munkát a gyakornoki időszak után. Két évvel ezelőtt egyébként még 450 ezer forint alatti ajánlatokkal találkozhattak a fejlesztők, tavaly már efölötti fizetéseket kaptak.  

Szerző

9 hónapja nem fizetik ki a gyömrői szemétszállítást, az állami kukaholding tartozása lehet az ok

Publikálás dátuma
2020.01.12. 14:07
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
Az önkormányzati cég hamarosan csődeljárást kezdeményezhet a közszolgáltató ellen.
9 hónapja nem fizeti ki a gyömrői szemétszállítást a regionális hulladékkezelő vállalat, 2019 decemberének végén már közel 70 millió forinttal tartozott a közszolgáltató a Gyömrői Városüzemeltetésnek - derül ki a helyi Signal TV riportjából. Gyömrő a kecskeméti székhelyű DTKH Duna-Tisza Közi Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft-vel áll szerződésben. Ez a közszolgáltató összesen 99 településen lát el hulladékgazdálkodási feladatokat. Az ő alvállalkozójuk a gyömrői városüzemeltető cég, a Gyömrői TÜF Kft. is. Ennek ügyvezetője, Agócs Zoltán azt nyilatkozta, ebben a 9 hónapban is elvégezték a feladatot, minden dolgozót és költséget kifizetett, de likviditásuk végére értek:
az ügyvezető szerint a helyzet nem tartható tovább, mivel a cég működését veszélyezteti a hatalmas tartozás.

"Év végén hangnemet váltottunk, és a rengeteg kérés, könyörgés után már ügyvédi levélben követeltük a tartozás kifizetését" – mondta Agócs. Ezt követően a DTKH kérésére megállapodtak abban, hogy 2020 május végéig több részletben kifizetik a tartozásukat. Az első részlet december 31-ig volt esedékes, de már ezt sem fizették ki – tette hozzá az ügyvezető. 
A DTKH arra hivatkozik, hogy őket sem fizeti ki az állami kukaholding, az NHKV Zrt., ezért nem tudnak fizetni az alvállalkozóknak

- értesült a Signal TV. Az ügyben többször keresték a DTKH vezetőjét, de nem álltak szóba velük.
Agócs szerint az önkormányzati cég még vár pár napot, de ha a DTKH nem kezdi meg a felhalmozott tartozás törlesztését, csődeljárást fognak kezdeményezni a közszolgáltató ellen.

Szemét-krízis, mint politikai fegyver

Hasonló eseménysorozat játszódott le Észak-Kelet-Pest és Nógrád megyében, a Zöld Híd BIGG NKft. ellehetetlenítésekor: az állami NHKV kivéreztette a térségi hulladékszállítót, a Fidesz pedig "az ellenzéket" tette felelőssé az utcán felgyűlő szemétért, mielőtt annak elszállítását átvette a Zöld Híd eszközeivel dolgozó katasztrófavédelem. Gödöllőn ezt az ellenzékinek mondott polgármester, Gémesi György távozása követte. De hasonló látszik kibontakozni a fővárosban is, csak nagyobb léptékben: a budapestiek által szemétdíjként befizetett évi 30 milliárd forint mintegy harmadát, 7-11 milliárdot egyszerűen elvenne az állami kukaholding, érdemben veszélyeztetve ezzel a Fővárosi Közterület-fenntartó (FKF) működését. Karácsony Gergely szerint a kukaholding vezetője a miniszterelnök ígérete ellenére megsérti Orbán Viktor és Tarlós István exfőpolgármester 2018-as, FKF-re vonatkozó kifizetésekről szóló megállapodását is.
Györőben is lehet miért politikai szálat keresni a szemétszállítás ellehetetlenítésében: a városban tavaly októberben több mint kétszer annyi szavazatot szerzett a polgármesterként újrázó Gyenes Levente, mint a fideszes jelölt - hiába, hogy a városvezetőt korábban adócsalás és magánokirat-hamisítás miatt felfüggesztett börtönre ítélték - és a képviselő-testületbe is csupán egyetlen fideszes jelölt jutott be.

Szerző
Frissítve: 2020.01.12. 18:00

Finomságok a vegykonyháról

Publikálás dátuma
2020.01.11. 09:00

Fotó: Oláh Tibor / MTI
Alig akad olyan feldolgozott élelmiszer, amelyben ne lennének a gyártást könnyítő összetevők. Az engedélyezés nem jelent kockázatmentességet.
Az E-vitamin acetát szinte az összes öko-bio boltban kapható: az erős antioxidáns a bőrtápláló krémek és más biokozmetikumok fontosa alapanyaga. Mondhatni, az örök fiatalság elixírje – vagy legalábbis annak egyik összetevője –, egy speciális alkalmazási területen (az E-cigaretták ízesítő patronjaiban) történő felhasználását most mégis betiltják az USA-ban tapasztalt sorozatos halálesetek miatt. A tudományos közleményekből nem egyértelmű, hogy mit keresett eddig az E-cigikben, bár ahhoz képest, hogy bizonyos emberek pénzt adnak azért, hogy füstöt és más égéstermékeket juttathassanak a tüdejükbe, az elvben akár ártalomcsökkentőként is felfogható antioxidáns (lásd még: C-vitaminos füstszűrő) legfeljebb csak járulékos ostobaságnak tűnik. A tudomány korlátait jelzi ugyanakkor, hogy az elvégzett vizsgálatok sora ellenére egyáltalán nem egyértelmű, valóban az E-vitamin acetát okozta-e a tragédiákat. Számos olyan elhunyt tüdejében megtalálták, akinek a halálát összefüggésbe hozták az E-cigarettával (nem mindenkiében) – mint ahogyan az is ismert, hogy sok kutatás a kender és a dohány termesztése illetve fermentálása során felhasznált vegyszerek körében kereste a halálokot. Az FDA, vagyis az amerikai élelmiszer- és gyógyszerengedélyezési hatóság a tavalyi második félévben egymás után adta ki azokat a jelentéseket, amely szerint nincs egyetlen ok, és a növényekben lévő peszticidek illetve más mérgek mindenképpen ott vannak a potenciális felelősök mögött.  Mint tudjuk, azóta megtalálták a bűnöst az E-vitamin acetát „személyében”: egy olyan adalékot, amely mögött nem áll ott sem a dohány-, sem a kenderipar, sem a szintén nagy lobbierejű peszticidgyártás. (A fejlett világban mindenütt defenzívában lévő dohánygyárak számára létfontosságú, hogy az E-cigaretta túlélje a botrányt, a különösebb erőfeszítés és technológiamódosítás nélkül kihagyható E-vitamin acetát pedig ideális bűnbak.) Amúgy pedig érdemes emlékeztetni rá, hogy a finomított fehér répacukor egészségügyi kártételeiről már a 70-es években is mindent lehetett tudni, a cukorfogyasztással szembeni első komoly kampányok mégis csak akkor indultak el Európában, amikor az uniós támogatási rendszer változása nyomán a cukorrépa-termelők befolyása és a cukoripar lobbiereje is összezuhant.
Az élelmiszer-előállításban – talán meglepő, de a dohányszektor is a tágabban vett élelmiszeriparhoz tartozik – az íz, az állag, a szín(élmény) javítására, illetve a tartósítás érdekében alkalmaznak adalékanyagokat. Az ember a tartósítószerek közül elsőként a sót használta, a kristályos (és a természetben is előforduló) nátrium-kloridot csak az elmúlt évszázadban szorította ki a cukor, illetve számos más mesterséges összetevő. (A fehér kristálycukor a mikroorganizmusok számára ugyanúgy nem megfelelő táplálék, mint ahogy az embernek sem az, ezért soha nem romlik meg, és emiatt áll el sokkal tovább például az erősen cukrozott lekvár.) Eredendően tehát emberi, fogyasztói igényről van szó, az iparszerű élelmiszer-előállításban használt adalékok azonban a döntően a gyártók érdekeit szolgálják, sokszor a fogyasztói érdekekkel szemben. A fogyasztónak ugyanis nem az az érdeke, hogy a silány alkotóelemekből összeállított élelmiszeripari termék fizikai és kémiai tulajdonságait hozzákevert adalékokkal „feljavítsák”, hanem az, hogy jó minőségű élelmiszert kapjon a pénzéért. Hasonló a helyzet az eltarthatósággal is: a végtelen ideig elálló étel inkább a gyártás, a logisztika, a kereskedelem számára jelent hozzáadott értéket (bár tény, hogy a háztartásban is kényelmes). Végső soron ezt mondja ki a vonatkozó uniós szabályozás is, amely szerint „Az élelmiszer-adalékok olyan anyagok, amelyeket a technológiai megvalósítás érdekében az élelemhez adnak”. Az EU területén azon adalékok használata megengedett, amelyeket a European Regulation (EC – Európai Szabályozás) 1333/2008 számú listája tartalmaz, beleértve a színezékeket, édesítőszereket, tartósítószereket, emulgeálószereket, antioxidánsokat és mázakat.” A felhasználás előtt minden adalékot engedélyeztetni kell – az engedélyezett státuszról tanúskodik az adalékok E-száma -, ami azonban még a viszonylag szigorú uniós rendszerben sem garantálja, hogy ha egy összetevő engedéllyel rendelkezik, akkor nem ártalmas az egészségre.
Fogyasztóként elsősorban az lenne az érdekünk, hogy mindig jó minőségű élelmiszert kapjunk a pénzünkért
Fotó: MOHD RASFAN / AFP
Emlékezetes példája az ipari érdekek felülkerekedésének a közelmúltból a kebabhoz adott foszfáttartalmú adalékanyagok engedélyezése, amelyekről pár éve az Európai Parlament is szavazott: bár köztudottan növelik például a csontritkulás és az érelmeszesedés kockázatát, a környezetvédelmi bizottság tiltó javaslatát kis többséggel elutasító voksolás nyomán a Bizottság végül lehetővé tette bizonyos di-, tri-, és polifoszfátok alkalmazását (meg sem várva az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság, vagyis az EFSA állásfoglalását), annak érdekében, hogy „a különféle típusú húsokat egységesen lehessen sütni és fagyasztani”. Miközben mind több kutatás támasztja alá, hogy – legalább részben – némelyik adalék felelős lehet az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) kialakulásáért, az uniós intézmények a további vizsgálatok és esetleges tiltások/korlátozások helyett egyelőre csak a vásárlói tudatosság fontosságára hívták föl a figyelmet (vagyis arra, hogy együnk, olyasmit, amiben kevesebb az adalék; az adalékhiányos diéta már a bevett terápiák közé tartozik). Az EFSA kommunikációjából az derül ki, hogy tudottan veszélyes anyagok is átcsúsznak a szűrőjükön. „Az élelmiszer-adalékanyagok biztonsági értékelésének részeként az EFSA megállapítja, ahol lehetséges (azaz, ha elegendő információ áll rendelkezésre) az elfogadható napi bevitel (ADI – Acceptable Daily Intake) mennyiségét minden anyagra. Az ADI-t úgy határozzák meg, mint az az anyagmennyiség, amelyet az emberek naponta fogyaszthatnak egész életük során anélkül, hogy jelentős kockázatot jelentene az egészségükre.” Ez azonban nem egy kőbe vésett érték, amit az is mutat, hogy rendszeresen újraszámolják.
Az egészségügyi kockázatot jelentő adalékok gyakran nem a gyártás során, hanem a csomagolásból kerülnek az élelmiszerekbe – köztük olyanok is, amelyek az emberi anyagcserét, a hormonháztartást szabályozó szerveket károsíthatják, vese- és májelégtelenséget okozhatnak, az örökítő anyag szerkezetének torzítása révén daganatkeltő hatásuk lehet, gyermekkorban megzavarhatják a nemi jellegek kialakulását – derül ki a Laboratorium.hu összefoglalójából. A szakportál Szigeti Tamás János, az élelmiszerkémiai és környezetegészségügyi laborvizsgálatokat Wessling Hungary Kft. szakértőjét idézve azt írja: szakmai becslések szerint egy ember az élete során akár 30-40 dekagramm, a csomagolóanyagból kioldódó vegyületet (stabilizátorokat, antioxidánsokat, lágyítókat, habosító anyagokat, nehézfémeket, színezékeket, gyártási segédanyagokat) fogyaszt el, miközben ezeket az anyagokat nem elemzik olyan behatóan, mint azt, amit szándékosan adnak hozzá az ételekhez. „Az élelmiszereinket és az azokkal kapcsolatba kerülő anyagokat szennyező ásványianyag-frakciókat a MOAH (Mineral Oil Aromatic Hydrocabons – ásványolaj-eredetű aromás szénhidrogének), illetve a MOSH (Mineral Oil Saturated Hydrocarbons – ásványolaj-eredetű telített szénhidrogének) csoportokba sorolhatjuk. A melegvérű szervezetekre, így az emberre és a haszonállatokra az aromás részeket tartalmazó szénhidrogének veszélyesebbek, ugyanis a szervezet genetikai rendszerében zavarokat okozhatnak” - olvasható a portálon. A cikk szerint a szennyezőanyagok egy másik fontos csoportját a fluortartalmú szénhidrogének jelentik, amelyek szintén toxikusak: „károsíthatják a vesét, a májat, a pajzsmirigyet, a heréket és a prosztatát, terhesség alatti magas vérnyomást okozhatnak, gyermekeknél pedig immuntoxikus hatásúak lehetnek (…) Egy tudományos közleményben arról írtak, hogy 407 db minta 33%-ánál tudtak fluortartalmú szénhidrogéneket kimutatni”. Arról, hogy az ártalmas, de az életünket rövid távon könnyítő adalékok élelmiszerekbe keverése olyan vállalható kockázat lenne, amit társadalmi közmegegyezés övez, egyáltalán nincs szó. Az Ipsos MORI Társadalomkutató Intézet (a Greenpeace által idézett) környezetvédelmi témákra fókuszáló tavalyi európai közvélemény-kutatása során – amikor azt kérdezték, hogy mit tartanak az európai polgárok a legjelentősebb környezetvédelmi feladatoknak, illetve melyek azok az ígéretek, amelyek befolyásolják őket abban, hogy mely pártokra szavaznak, akkor azt az ígéretet, hogy „Biztosítjuk az egészséges és fenntartható élelmiszertermelést, visszaszorítjuk a növényvédő szerek és antibiotikumok használatát az emberek egészségének érdekében”, a szavazók 82%-a az első helyre sorolta.
Témák
Zöldtérítő