Vas András;
falusi CSOK;
2020-01-13 08:58:00
Ami előnyökkel jár, magában hordozza a visszaélés lehetőségét, mondta lapunknak az ingatlanszakember a falusi csokról. Persze mondhatta volna szociális munkás, adóügyes, kormányhivatalnok is, hiszen abban az országban, ahol az adókerülés és a számlaadás mellőzése össznépi sport, s népszerűségükben a harmadik helyre szorítják a labdarúgást, nem meglepő, hogy akadnak, akik még a kőfalon is megtalálják a kiskaput.
Éppen ezért valójában nem okozott meglepetést, hogy az eredendően a kistelepülések népességfogyásának megállítására kidolgozott falusi csok nem a zsákfalvakban, a hátrányos helyzetű kistérségekben, a városoktól messzebb fekvő településeken hozott fellendülést az ingatlanpiacon, hanem az amúgy is prosperáló főváros környékén és a turizmus szempontjából frekventált vidéken. Kis ügyeskedés, kis kockázat, de nagy lé állhat össze adott esetben a lakásként nyilvántartott nyaralóban, s a bürokrácia honi útvesztőinek ismeretében a lebukás kockázata minimális.
A valós helyzetet vizsgálni hivatott jegyző vélhetően nem fog személyesen utánajárni mindenkinek, aki újonnan költözött a településre, s így az eljáró hatósághoz sem jut majd el a megannyi suskus híre. Tartani igazából egyedül az esetleges rosszakaratú szomszédoktól kell, akiket viszont szíves szóval, némi ajándékkal el lehet csitítani – az illetéktelenül felmarkolt milliók megérnek néhány bonbont és márkásabb italt, huzamosabb helyben tartózkodás – a köznyelvben: nyaralás – idején közös kerti sütögetést.
A statisztika persze a program sikerét mutatja majd, az illetékesek nyugodtan hátradőlhetnek. A magukra hagyott, hátrányos helyzetű településekről pedig, ahogy eddig, úgy a jövőben sem hallatszik (f)el majd a panaszos szó. Főként, hogy egyre kevesebben alkotják majd a kart – az utolsó kórustag pedig csendben lekapcsolja a villanyt…