A Magyarország által a civil szervezetek külföldről történő finanszírozása tekintetében előírt korlátozások nem egyeztethetők össze az uniós joggal – mondta ki kedden Campos Sánchez-Bordona, az Európai Unió Bíróságának főtanácsnoka. Szerinte e korlátozások sértik a tőke szabad mozgását és egyes alapvető jogokat.
A közleményben felidézik: Magyarország 2017-ben azzal a céllal fogadott el egy törvényt, hogy átláthatóvá tegye azokat a civil szervezeteket, amelyek külföldről kapnak adományokat. E törvény értelmében az említett szervezeteknek „külföldről támogatott szervezetekként” kell nyilvántartásba vetetniük magukat a magyar hatóságoknál, amennyiben egy adott év során az általuk kapott adományok összege elér egy bizonyos küszöbértéket. A nyilvántartásba vétel során azon adományozók nevét is fel kell tüntetniük, akiknek a támogatása eléri vagy meghaladja az 500 000 forintot, valamint a támogatás pontos összegét. Ezt az információt a későbbiekben egy nyilvánosan hozzáférhető és ingyenes elektronikus portálon teszik közzé. Az érintett civil szervezeteknek ezenfelül honlapjaikon és kiadványaikban fel kell tüntetniük azt a tényt, hogy „külföldről támogatott szervezeteknek” minősülnek.
A Bizottság kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet nyújtott be Magyarországgal szemben. Arra hivatkoznak, hogy a külföldről finanszírozott civil szervezetek átláthatóságára vonatkozó törvény sérti a tőke szabad mozgásának elvét, valamint egyes, az Európai Unió Alapjogi Chartája („Charta”) által védelmezett alapvető jogokat: a magánélet tiszteletben tartásához való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot és az egyesülés szabadságához való jogot.
Manuel Campos Sánchez-Bordona főtanácsnok egyebek mellett úgy véli, az említett feltételek a tőke szabad mozgása korlátozásának minősülnek, mind az érintett szervezetek tekintetében (amelyek finanszírozási nehézségekkel nézhetnek szembe, és korlátozott lehet az egyesülési szabadsághoz való joguk gyakorlása), mind pedig külföldi adományozóik tekintetében (akik elrettenhetnek az adományok juttatásától az ezen ügyletek részleteinek közzétételéből eredő esetlegesen megbélyegző hatás okán, amely ügyletek egy olyan ideológiai hozzáállás kifejeződései, amely kellemetlen lehet a magyar nemzeti környezetben).
Szerinte a vitatott szabályozás pénzügyi hatásai kiterjedhetnek az érintett szervezetek életképességére és fennmaradására, megnehezítve egyesületi céljaik elérését. Ezenfelül az említett szabályozás azzal, hogy megnehezíti a potenciális adományozók gazdasági hozzájárulását, közvetlenül érinti e személyeknek az egyesülés szabadságához való jogát.
A magánéletbe történő beavatkozás
Közölte azt is, hogy az adományozó nevének puszta közlése önmagában elegendő az azonosításához, illetve ahhoz, hogy ez a közlés az uniós jognak a személyes adatok kezelésére vonatkozó rendelkezései hatálya alá tartozzon. Az a körülmény, hogy a közzétett adatok lehetővé teszik az említett profil megalkotását, elrettenheti az adományozókat attól vagy legalább is kevésbé vonzónak találhatják azt, hogy civil szervezetek fenntartásához járuljanak hozzá. A főtanácsnok úgy ítéli meg, hogy a meghatározott, Magyarországon letelepedett egyesületek számára külföldről adományokat juttató személyek nevének, valamint adományaik összegének közzététele egy, a nyilvánosság számára hozzáférhető nyilvántartásban
Következésképpen
Aránytalan intézkedések
Az e beavatkozás igazolását illetően a főtanácsnok elismeri, hogy egyes, Magyarország által hivatkozott közérdekű célok – mint például a közrend védelme, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem – főszabály szerint igazolhatják az érintett jogokba történő beavatkozást. A főtanácsnok szerint mindazonáltal – bár a közrend védelmének célkitűzése jogszerűvé teheti az azon civil szervezetekkel szembeni intézkedéseket, amelyek gyaníthatóan megsértik a közrendet – nem tehet érvényessé egy olyan szabályozást, amely előzetes jelleggel, valamennyi ilyen szervezettel szemben írja elő a vitatott kötelezettségeket. Másfelől a főtanácsnok úgy ítéli meg, hogy a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemre vonatkozó uniós szabályozás rendelkezései elégségesek a megfelelő védelem biztosításához.
Végül a főtanácsnok úgy ítéli meg, hogy a vitatott intézkedések aránytalanok, mivel – először is – az 500 000 forintos küszöbérték rendkívül alacsony, az okozott sérelmek súlyosságára tekintettel; másrészt az Unió más tagállamaiból származó adományokat ugyanúgy kezelik, mint az Unión kívülről származókat; harmadrészt pedig a megtámadott kötelezettségek nemteljesítése a jogszabályt megsértő szervezet feloszlatásához vezethet.
E körülményekre figyelemmel a főtanácsnok azt javasolja a Bíróságnak, hogy az állapítsa meg, hogy
Az EU Bíróságának nem kell elfogadnia a főtanácsnok indítványát, de az esetek túlnyomó részében az ítélet megegyezik a véleményével.
