Ellenőrizetlenül elfolyó eurók

Orbán Viktor kormányfő a múlt héten összemosta az uniós és a hazai költségvetési forrásokat, emellett a befizetést a közös kasszába is sajátosan értelmezte.

Az európai uniós támogatások természetesen nem tekinthetők a magyar költségvetés részének - mondta lapunk érdeklődésére Nagy Gabriella. A Transparency International Magyarország közpénzügyi programok vezetője arra reagált, hogy Orbán Viktor múlt heti nemzetközi sajtótájékoztatóján egy újságírói kérdésre válaszolva ennek az ellenkezőjét állította. Úgy vélekedett, hogy neki valójában mindegy, hogy az Elios céget ki finanszírozta: Magyarország vagy az Európai Unió. A miniszterelnök arra reagált, hogy veje, Tiborcz István korábbi tulajdonában lévő, több önkormányzatnál a közvilágítást, az energiaellátást felújító cég uniós támogatását a kormány nem hívta le, hanem inkább a magyar költségvetésből fizették ki. Orbán Viktor szerint nincs olyan európai uniós fejlesztés, ami - ha nem lenne európai uniós pénz rá - ne valósult volna meg magyar költségvetési pénzből. Úgy fogalmazott: "Az én felfogásomban olyan, hogy európai uniós pénz, nincs is. Az a mi pénzünk. A magyarok pénze. Az Európai Unió folyósítja, de a mi pénzünk. Szerinte az uniós pénz nem támogatás, ugyanis Magyarországról is távozik a pénz külföldi befektetések formájában, ahonnan osztalékként ugyan valamekkora összeg visszaszivárog az országba, de nincs egyensúlyban a ki- és beáramló pénzösszeg. "Minden forint egy kalapban van, az ide-oda pakolás csak technikai kérdés.."

A köz számára mindenképpen veszteség, ha a költségvetés fizet, hiszen így ellepleződik a túlárazás, a rossz minőségben elvégzett munka. A sokszor emlegetett, 600 millió forintos uniós támogatással megvalósult, felcsúti kisvasúttal kapcsolatban is gyakran emlegetik egyesek: "működik és megvalósult." Nagy Gabriella azonban hangsúlyozta, hogy ez tény, de az uniós pénzeknek más célszerűbb felhasználása indokoltabb lett volna. Ez a beruházás ugyanis nem járul hozzá Magyarország hosszú távú fejlődéséhez.

A szakember emlékeztetett arra, hogy a korábbi 2007-2013-as uniós gazdasági ciklusban a támogatások 25 százaléka szolgált közvetlen gazdaságfejlesztési célokat. Ám Magyarországon úgy használták fel a pénzek tekintélyes részét, hogy az nem a versenyképesség növelését szolgálta, például fénymásolót vettek belőle. Az előző ciklusban 60 ezer projekt valósult meg uniós támogatással, ami egyértelműen elaprózódást jelentett, s az ellenőrzés ilyen bőségben szinte lehetetlen volt..

Ez figyelmeztető jel lehet, hiszen a jelenlegi 2014-2021-es szakaszban a közvetlen gazdaságfejlesztést szolgáló források aránya már 60 százalékos, és a pénzek célszerű felhasználásában továbbra sincs javulás. Viszont a támogatások elosztásának ez a módja látványos. Félreértések elkerülése végett Nagy Gabriella megjegyezte, ezt az arányt a magyar kormány határozta meg, és nem Brüsszel írta elő. Az Európai Tanács ugyanis csak nagy vonalakban jelöli meg a támogatási célokat, a következő ciklusban például ilyen az energiahatékonyság, a határok védelme vagy például a hallgatók mobilitásához való hozzájárulás. (Ennek célja, hogy a fiatalok minél nagyobb arányban támogassák az Európai Uniót.)

Amikor például turizmus fejlesztésre adnak pénzeket, s abból az Alföldön épülnek kilátók, akadt olyan település, ahol 15 is, ott valóban a támogatások teljesen célszerűtlen felhasználása valósult meg, de valamilyen formában ezt is jóváhagyta az Orbán-kormány, mert látványosnak tartotta. Jellemző volt, hogy nem volt buszmegálló támogatására pályázat, mégis megépítette az önkormányzat, nekitámasztottak egy létrát, s így "megvalósították" a kilátóra kiírt pályázat célját.

A kormányzat eltökélt abban: minél több pénzt, minél hamarabb kiosztani. Így elmarad a tervezés és az ellenőrzés is. Ezt hívja a szakma "abszorpciós nyomásnak", amikor a forrásbőség válik elsődlegessé, és a célszerűség háttérbe szorul - mondta Nagy Gabriella. Erre jellemző példa, hogy az előző ciklusban maradt még pénz, s három nap alatt lehetett pályázni bicikliútra. Összesen 62 önkormányzat élt a lehetőséggel, közülük 3 olyan volt, amely már korábban tervezett ilyen beruházást. Csak ezeknél volt nyílt pályázat, s ami nem mellékes, egy kilométer beruházási költsége egyharmada volt a többi 59-nek, amelyek közül több is biciklizésre hamar alkalmatlanná váló utat épített, de akadt olyan is, amelyik egy szántóföld közepére vezetett.

Közismert, hogy az Orbán-kormány 110-115 százalékos mértékben túltervezi a megpályázható pénzeket. Ennek oka, hogy eleve számolnak azzal, hogy Brüsszel nem minden számlát fogad be - mondta a Transparency International programvezetője.

Az Unió nettó haszonélvezője Magyarország

Magyarország - az utolsó rendelkezésre álló adatok szerint - a bruttó nemzeti jövedelme arányában (GNI) 2018-ban 0,85 százalékos befizetést teljesített az uniós kasszába, a nálunk kétségtelenül fejlettebb, és a nagy befizetők közé tartozó Hollandia 0,62 százalékot, Svédország ennél is valamivel többet, 0,7 százalékot. (A GNI a GDP-ből, a bruttó nemzeti termékből származtatott mutató, amelyet az Európai Unió a tagdíjbefizetéseknél figyelembe vesz.) Orbán Viktor ebből azt a következtetést vonta le, hogy Brüsszel a szegényebb országokra nagyobb terhet ró, mint a gazdagokra. A magyar miniszterelnök azonban ezúttal is csúsztatott. Szó sincs itt igazságtalanságról. Egyrészt Hollandia és Svédország az európai közösség nettó befizetője, vagyis nagyobb összeggel járulnak hozzá az uniós költségvetéshez, mint amennyit kapnak belőle. Viszont Magyarország nettó kedvezményezett, ugyanis arányaiban valóban többet fizet be, mint ez a két ország, viszont tagdíjának többszörösét kapja vissza. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy mind Hollandia, mind Svédország GNI-je magasabb a miénknél, így nominálisan az alacsonyabb részarány valójában magasabb összeget takar.

Míg Orbán Viktor kormányfő 2020 januárjában azon kesergett, hogy befizetéseink mily hatalmasok, ugyanakkor 2018-ban még azt mondta, hogy "Magyarország 2030-ra nettó befizető ország lesz az unióban". Akkor - a jelenlegi gyengébb makrogazdasági adatok ellenére - szó szerint ezt mondta: „Nem akarunk a németek pénzén élni, szeretném világossá tenni, hogy nekünk nincs szükségünk a német adófizetők segítségére. Mi nem akarunk a németek pénzén élni, az osztrákokén még kevésbé, de az egy másik történet.”

A most már biztosra vehető brit kilépéssel alaposan növekedni fognak az egyes uniós tagállamok tagdíj-befizetési terhei. Az európai közösség költségvetési kerete ugyanis mintegy 15 milliárd euróval csökken a következő, 2021-2027-es költségvetési ciklusban, melynek végleges számai a februári, rendkívüli uniós csúcson körvonalazódnak majd.

Ugyanakkor éppen az Orbán Viktor által is emlegetett Németország - amely az Európai Unió legfejlettebb gazdasága és a legnagyobb bruttó befizetője is - a brexit legnagyobb vesztese lesz, függetlenül attól, hogy végül is milyen számokat fog tartalmazni az új költségvetés, és annak felosztásáról hogyan állapodnak meg a tagállamok. Magyarország legnagyobb gazdasági partnerének jelenlegi tagdíja duplájára nő, és - a Financial Times becslései szerint - 2027-ig 33 milliárd euróra emelkedik majd. Mindezek azonban csak előzetes számok, melyek a nagyságrendeket jelzik. A magyar befizetés végleges mértékére még nem ismert, ez egyes vélemények szerint a GNI 0,9 százaléka körül alakulhat.