Az olasz sajtóban a „libro gate” nevet kapta az az ügy, amely már nem csak a helyi sajtót tartja lázban. Keddi számunkban mi is hírt adtunk arról, hogy XVI. Benedek pápa társszerzője volt annak a Robert Sarah konzervatív kuriális bíborossal együtt készített könyvnek, amelyben hitet tett a cölibátus mellett és amelyből az derült ki, hogy az emeritus pápa nem támogatja utóda, Ferenc azon terveit, amely szerint az amazóniai térségben a kínzó paphiány orvoslására nős férfiakat is pappá szentelhessenek.
XVI. Benedek titkára, Georg Gänswein azonban azt állította, az emeritus pápa nem tudott arról, hogy társszerzőként jelenítik meg, ezért kedden nevének visszavonását kezdeményezte. Másszóval a bajor származású egyházfőt lépre csalták, áldozat volt. A Ferenc pápához közel állók szerint az idős, 92 éves Joseph Ratzingert nemes egyszerűséggel átverték. Sarah viszont tagad, egyúttal olyan üzengetés zajlott a Twitteren a bíboros és a volt pápa titkára között, amilyenre még nem volt példa. Az ügy egyedüli nyertese a könyv kiadója. Ilyen hírverést ritkán csapnak egy az egyház tanítását érintő munkának, méghozzá még annak megjelenése előtt.
Mi is történt valójában az eltelt két nap alatt és milyen következményei lehetnek ennek a Vatikánban? Az emeritus pápa tényleg áldozat, s nem fogta fel, mi zajlik körülötte? Hétfőn reggel tett közzé részleteket a Le Figaro című francia lap Robert Sarah és Joseph Ratzinger közös könyvéből. Akkor legalábbis még úgy tudtuk, együtt írták azt. Benedek sorait sokan a konzervatívok frontális támadásaként értelmezték Ferenc ellen. Pedig a lemondott pápa engedelmességet ígért utódának. Óriási botrány, felháborodás keletkezett az ügyből. Aztán hétfő este Eva Martínez, a spanyol katolikus püspöki konferencia tulajdonában lévő COPE rádió vatikáni tudósítója írta a Twitteren, hogy egy a Benedekhez közel álló forrás – ez más aligha lehet, mint titkára, Robert Gänswein - szerint Joseph Ratzinger nem is adta a hozzájárulását ahhoz, hogy a „A szívűnk mélyéről” című könyv társszerzője legyen. Ezt hamar felkapta a spanyol, majd kedden az angol nyelvű sajtó is.
Erre reagált Robert Sarah bíboros, aki azt írta, „elképesztően súlyos vádakkal” illették, válaszként pedig három levelet osztott meg Twitter-fiókján, amelyekből arra akar rávilágítani, hogy XVI. Benedek tudott arról: a neki küldött anyag könyvben jelenik majd meg. Sarah azt közölte, egy az emeritus pápa által küldött levél szerint XVI. Benedek a teljes levonatot látta és együtt döntöttek a borítóról, a bevezetőről és a zárszóról. Az emeritus pápa november 25-én adta áldását a teljes levonatra, majd a könyvről személyesen egyeztettek december 3-án. A könyvben egy fejezetet írt az emeritus pápa, egyet Sarah, illetve egy elő- és egy utószó szerepel benne.
Mindezek után szólásra jelentkezett XVI. Benedek titkára, Georg Gänswein érsek, aki a CNA katolikus hírügynökség német szekciójának azt állította, hogy a lemondott pápa nem tudta: a könyv társszerzőjeként tüntetik fel, a borítóját sem látta, ezért kezdeményezi nevének levételét róla. Gänswein elismerte azt, hogy Benedek írta a neki tulajdonított fejezetet és engedélyezte könyvben való megjelenését, de – s itt a vita lényege – az elő- és az utószó írásában nem vett részt. Pontosabban félreértés, hogy e két szöveg társszerzője is. Ezek a könyv legvitatottabb részei, ezekben olvashatóak a Ferenc terveit érintő szakaszok. Gänswein hozzátette, XVI. Benedek nevét törölni kell az elő- és utószóból, mert ezeket a gondolatokat Robert Sarah fogalmazta meg. A könyv tartalma ugyanakkor nem változik.
A könyv angol verzióját az Ignatius Press adja ki, amely rossz néven vette a lemondott pápa titkárának szavait és azt sugallta, nem vonja vissza Benedek nevét, továbbra is társszerzőként tünteti fel őt. „Az Ignatius Press a könyvet olyan formában vette át a francia verziót kiadó Fayardtól, ahogyan az született. A szövegből kiderült, két szerzője volt és az elő- és az utószó is mindkettőjük munkája”. Az állásfoglalást Mark Brumley, az Ignatius Press elnöke tette közzé kedden.
A kiadó főszerkesztője, Joseph Fessio jezsuita feltette a kérdést: „Ezek az emberek tényleg azt állítják, hogy Sarah bíboros egy összeesküvésben vett részt, s az igazság megváltoztatásában?” Mint mondta, ha a kuriális főpap azt mondja, az említett fejezetet XVI. Benedek írta, akkor az úgy is van. A könyv angol nyelvű változatát már elő lehet rendelni, február 20-án jelenik meg, francia kiadása viszont már ezen a héten megvásárolható a könyvesboltokban.
Sarah bíboros ezután újabb Twitter-bejegyzéssel állt elő, s bár kitartott az általa közölt verzió mellett, arra kérte a francia Fayard kiadót, vegye le Gänswein kérésének megfelelően XVI. Benedek nevét a könyvről.
A könyvben a két (egy?) szerző azt írja, hogy a papi nőtlenséget mai világunkban sem szabad választhatóvá tenni, hanem alapvetően szükséges a papi hivatás ellátásához. Az előszóban a médiumokat bírálták, amiért támadásokkal illetik a cölibátus intézményét. Utaltak a 2019 októberében megrendezett pánamazóniai szinódusra, amelyen némelyek azzal érveltek, a térségben olyan kevés a papi hivatás, hogy nős férfiakat kell felszentelni. A szinódus más résztvevői viszont azt közölték, nem a cölibátus az akadálya a kevés papi hivatásnak, s az egyház feladata, hogy elmélyítse a régióban a papi képzést. Sarah bíboros megkérdőjelezte, hogy a ritkán lakott régiókban nős papok kellőképpen el tudnák-e látni lelkipásztori szolgálatukat.
A guineai származású főpap a szinóduson kisebbségbe került azzal a véleményével, hogy valamelyest enyhítsenek a cölibátus szigorú előírásain. XVI. Benedek pápa az általa írt fejezetben az Ó- és az Újszövetség elemzése révén jut arra a következtetésre, hogy szükséges a papi nőtlenség intézményének megtartása. Egyúttal rámutatott, a papi szolgálat teljes személyt igényel.
Akármi áll is a könyv megjelenésének hátterében, akár manipulálták konzervatív körök Benedek pápát, akár nem, az a kérdés továbbra is fennáll, hogyan képes létezni egymás mellett két pápa. Christopher Bellitto amerikai történészprofesszor, aki munkáiban a pápaság történetét dolgozta fel, úgy vélte, Ferencnek egyházi személyiségekből és világiakból álló bizottságot, amely meghatározza, mit szabad egy lemondott pápának és mit nem. Hogyan kommunikálhat a külvilággal, milyen nyilatkozatokat tehet közzé. Utalt arra, hogy a lemondott pápa szava ugyanannyit ér, mint például egy bíborosé. Ezért, mint mondta, a lemondott pápa nem is hivatkozhat olyan címre, ami már nem az övé. Natalia Imperatori-Lee, a Manhattan College teológusa pedig kifejtette, a könyv megjelenése körüli botrány azt jelzi, a bíborosok maguk is tanulják még, hogyan viszonyuljanak az „emeritus pápa” hivatalához. Szintén úgy vélte, a következő konklávé meghatározhatná a lemondott pápa jogköreit.
