Ghosn, a szabadulóművész

A fordulatokban eddig sem szegény Renault-Nissan-saga legújabb fejezetével ismét ámulatba ejtette a világot a Tokióban fogvatartott, hajdan istenként, a Nissan megmentőjeként tisztelt Carlos Ghosn.

A „szamurájként” emlegetett volt vállalatvezér fittyet hányva a csúcstechnológiára, a lakhelyét őrző zsarukra, a repülőtéri ellenőrzésekre, az óév utolsó napját, immár szabadon, Libanonban ünnepelte, gyarapítva a történetével kapcsolatos kérdések, titkok sokaságát.

Eközben csak kevesen figyeltek a napokban megjelent hírre, miszerint az utolsó simítások zajlanak a Renault-Nissan végleges válását konkretizáló terveken. Igaz, a Financial Times értesülését Jean-Dominique Senard, a Renault aktuális elnöke azonnal cáfolta, majd a Nissan részéről is tiltakoztak, a francia gazdasági miniszter, Bruno Le Maire pedig rosszindulatú találgatásnak minősítse a tekintélyes gazdasági lap cikkét. A Renault-Nissan nász tartósságával kapcsolatos kételyek viszont változatlanok.

A Carlos Ghosn ellen felhozott japán vádakról egy év után sem tudni, valóban kiállják-e a jog próbáját. Jövedelemeltitkolás és más pénzügyi visszaélések kerültek fel a világ legsikeresebb autóbirodalmát felépítő szakember bűnlajstromára (Szép Szó, 2019. 01. 12). Ghosn tagad és törvényes megállapodásokra hivatkozik, az igazságszolgáltatás pedig egyelőre adós az olyan bizonyítékokkal, amelyek az ítélethez elegendőek lennének. Az öntörvényű vezér az év végén saját kezébe vette a sorsát, ismét bebizonyítva, hogy számára nincs lehetetlen. Egyszerűen lelépett tokiói lakásából, ahol házi őrizetben volt. Visszatért abba a városba, ahol kamaszkorát töltötte: Bejrút dimbes-dombos részén, egy rózsaszínre festett, kék zsalugáteres házban talált biztonságot. Az ingatlant a japán cég vásárolta 9,5 millió dollárért, majd 7,2-ért felújította, az eredeti szándék szerint Ghosn számára, majdani nyugdíjcsomagjának részeként. 2018 októberében még úgy tűnt, az épület egyfajta főhadiszállásként is szolgál majd aktív éveiben, Ghosn úgy tervezte, hogy szabadságai alatt innen irányítja a vállalatbirodalmat. A szükséges informatikai eszközök telepítése, a személyzet toborzása már zajlott, amikor a tokiói repülőtéren körbefogták a rendőrök Ghosn-t. Bár a Nissan próbálja megtámadni a főnök letartóztatásakor már aláírásra kész megállapodást, a libanoni bíróság szerint a Ghosn család megszerezte a jogot a ház használatára.

Carlos Ghosn kalandja a Nissannal 1998. november 11-én kezdődött Tokióban. A japánok szorult helyzetben próbálták érdekeiket képviselni egy elszánt Renault káderrel szemben, aki valójában nem tárgyalt, hanem lerohanta őket. A csőd szélén lavírozó Nissan vezetőinek nem volt más választása, mint aláírni az alig három óra alatt elkészült fúziós megállapodást, amely a menekülést jelentette számukra. A húsz esztendeig istenített Gohsn végzetét állítólagos pénzügyi visszaélések okozták, ám sokak szerint a valós okok mélyebben gyökereznek. „Miért e gyűlölet?”- kérdezik a franciák, amire adódik a válasz, hogy azért, mert az egész szövetség „hazugságon alapult”. A Renault azt hiszi, felvásárolta a Nissant, a japánok viszont pont fordítva gondolják. A meccs döntetlenre áll, és a polémia egyelőre inkább vállalati szinten zajlik, a politikusok óvatosan tartózkodnak a véleménynyilvánítástól, ahogy nem minősítik Ghosn legutolsó húzását sem.

Az ünnepi bénultságot követően Japán nemzetközi elfogatóparancs kiadását kérte az Interpoltól, a libanoni biztonsági szervek jelezték, hogy megkapták a dokumentumot, de ezen túl nem léptek. A francia hatóságok is értésre adták, bár nincs szó arról, hogy Ghosn Párizsba utazna, de állampolgáraik kiadásától általában elzárkóznak. Így nem valószínű az sem, hogy Ghosn feleségének, aki ellen szintén elfogatóparancsot adtak ki a napokban, Tokióban meg kellene jelennie a bíróságon. Carole-t azzal vádolják, hogy valótlant állított egyik vallomásában, ezen kívül pedig tanúkat próbált meg befolyásolni.

Tokióban a hatóságok átfésülték Ghosn elhagyott lakhelyét, de nem találtak a menekülés módjára utaló nyomokat. A hatóságok és a sajtó is csak találgat: álarcban, álruhában, vagy hangszertokban hagyta-e el őrzött lakását, hogyan jutott el Oszakába, ahol állítólag felszállt egy repülőre, és mit tett azért, hogy ne ismerjék fel az útlevélvizsgálaton, vagy egyáltalán átment-e a biztonsági kapukon? Senki nem tudja, vagy nem mondja. A török hatóságok őrizetbe vettek négy pilótát, két földi szolgálattevőt, s a csomagfeladás egyik dolgozóját az isztambuli repülőtéren. Kiderült, hogy a Global Express egy Oszakából felszállt magángépe viszonylag hosszú időt töltött a japán légtérben, majd Oroszországot érintve Isztambulban landolt. A török hatóságok nem tudtak a gép utasáról, és vélhetően nem is nagyon kérdezősködtek. Innen alig háromnegyed óra múlva felszállt ugyanennek a társaságnak egy másik gépe Bejrút felé. Az már biztos, hogy Ghosn ezen a gépen utazott. Ahogy az is, hogy két francia, egy brazil és egy libanoni útlevéllel rendelkezett. Az egyik francia okmány lakhelyén volt, állítólag kóddal bezárt műanyag tartóban, amely vélhetően a kód mellőzésével felszakítható volt, és Ghosn, miután nem állt szándékában elszámolni a japán hatóságok előtt, bátran magához vette a dokumentumot. Ugyanakkor nem ezzel lépett ki japán földről, s hogy Isztambulban használta-e, az is kérdéses. De Bejrútban bizonyosan felmutatta a francia okmányt, libanoni személyi igazolványával egyetemben. Utazásának részleteiről nem beszélt, de annyit sietett leszögezni, sem a felesége, sem más családtagja nem ismerte terveit, amelyeket egyedül dolgozott ki, és egyedül is hajtott végre.

Amióta Bejrútba érkezett, búcsújárás van nála, a helyiek sorra rendeznek partikat tiszteletére, és jönnek a barátok Párizsból, Amerikából. Ghosn vitathatatlan kebelbeli a libanoniak szemében, bár Brazíliában született, hatéves korában érkezett Libanonba, ahol a jezsuiták nevelték addig, amíg Párizsba nem ment egyetemre. Gyökerei egész életében a „cédrusok” országához kötötték, magán- és vállalati adományokkal adott nyomatékot a Libanon iránti érzelmeinek. A bejrúti Saint-Joseph Egyetem 1 millió dolláros támogatást kapott, könyvtárát Carlos Ghosn-ról nevezték el, míg négy - Nissan, Renault, Dacia és Infiniti nevű - előadóterem emlékezteti a hallgatókat, hogy honnan jött a pénz a felújításukra. Emellett több befektetéssel is jelezte elkötelezettségét Libanon iránt, ingatlanokat vásárolt, részvényese a Saradar Banknak, és fiával közös, 5 milliárd dollárosra tervezett befektetési alapja a libanoni bankrendszer konszolidálását és startup-ok támogatását tűzte zászlajára. A hála nem maradt el, a libanoni posta, amelynek elnöke rendszeresen hivatalos volt a Nissan-bulikra, bélyeget nyomtatott a tiszteletére, és helyiek már azt vizionálják, hogy kereszténysége sem lehet akadálya, hogy kormányzati szerepet kapjon.

Élvezi a libanoni kormánykörök támogatását, ügyvédjét, Carlos Abou Jaoude-öt fogadták az elnöki palotában. Minden bizonnyal kedvezne neki, ha Japán helyett libanoni bíróságra helyeznék át az ügyét, erre lehetőséget kínál, hogy Bejrút 2004-ben aláírta az ENSZ korrupciós egyezményét. Ugyanakkor a helyi igazságszolgáltatásnak máris munkát adott három ügyvéd, akik feljelentették Ghosn-t, amiért 2008-ban és 2017-ben is Izraelben járt. A zsidó állammal hadban álló országban törvény tiltja az odautazást. Ghosn múlt heti sajtótájékoztatóján ismét összeesküvéssel vádolta a japánokat, miközben azt hangoztatta, hogy letartóztatása óta a Nissan napi 40, míg a Renault napi 20 millió euró veszteséget könyvelt el. A Renault 6 és félmilliárd euróval, míg a Nissan ennek a duplájával értékelődött le a tőzsdén.