Előfizetés

Nem kazánkovácsok, hanem festők

Tölgyesi Gábor
Publikálás dátuma
2020.01.18. 18:49

Fotó: Béres Márton / Népszava
Az egykori Láng Gépgyár egyik szerelőcsarnokában működik a Budapest Art Factory, amelyet Juhász Dóra, Kucsora Márta és Szász Sándor képzőművész „üzemeltet.”
Könyveknek, filmeknek köszönhetően lehet találkozni olyan tévképzetekkel, hogy a festőművész mindig magányosan alkot egy manzárdszobában, ha nincs modellje, vagy abszintos üvege. Tény, az alkotómunka sokszor magányos foglalatosság, mégsem szükségszerű, hogy a festő közösség nélkül maradjon. Igaz, e következtetéshez egy másik tévképzet kapcsolódhat, ám az esti, filozofikus hangulatú kocsmai beszélgetések közben még sosem toppant be a világ legjobb galeristája, hogy felfigyeljen bárkire is – Woody Allen filmje, az Éjfélkor Párizsban műfaja ezért romantikus vígjáték. Juhász Dóra, Kucsora Márta és Szász Sándor a képzőművészeti egyetemen és a művésztelepeken szerette meg, hogy közösségben dolgozik, ami folyamatosan lehetőséget ad a szellemi párbeszédre. Különböző a stílusuk, mégis tudják segíteni egymást, ahogy műfajtól, irányzattól függetlenül a különböző zenészek is. Juhász Dóra a lírai absztrakció művelője, korábban Londonban tanult, Kucsora Márta absztrakt képeit a természet inspirálja, az egyetem után megjárta New Yorkot, míg Szász Sándor figuratív festményeket és kollázsokat készít, ő pedig majdnem Amerika nyugati partján, Los Angelesben ragadt – közös művészi otthonukat 2006-ban mégis a XIII. kerületben találták meg. (Emellett Juhász Dóra a Viltin Galériával, Kucsora Márta és Szász Sándor a Kálmán Makláry Fine Arts galériával működik együtt.)
A Váci út és a Vizafogó utca által határolt területen az egykori Láng Gépgyár szerelőcsarnokai állnak (és álltak), többek között erőművek turbinái, hatalmas kazánok készültek itt. Üzemi épületek tágas terekkel és világítóablakú tetőzetekkel: ilyen egy tökéletes műteremház is. Igaz, a Budapest Art Factory tavaly a gyár területén egy másik csarnokba költözött, amit a művészek a saját elképzeléseik szerint alakítottak át, komfortosabb lett. A kilenc műteremből hármat az alkotók laktak be, a többit Budapesten élő, külföldi (most éppen szlovák, brit és amerikai) képzőművészek bérlik. Illetve: a Budapest Art Factory 2013 óta létező nemzetközi rezidenciaprogramjának vendégei érkeznek meghívásra ide egy-egy hónapra, akik itt tartózkodásuk végén kiállítással mutatkoznak be a közönség előtt. Az Art Factory ilyen tárlatait tavasztól késő őszig, öt-hat alkalommal rendezik meg. A kiállításokat a közösségi oldalakon szokták meghirdetni, egy-egy megnyitón száz-százötven ember is megjelenik. De miért jó egy-egy külföldi képzőművésznek Budapestre jönni, hogy a Vizafogó utca 2. szám alatt alkosson? Bár vannak nagy neveink, a magyar kortárs képzőművészet mégsem olyan bejáratott a nagyvilágban, az ideutazásnak van egyfajta egzotikuma. A körülmények kiválóak, a rezidenseket nyitott és inspiratív közösség fogadja – igaz, már az is ösztönzően tud hatni, hogy a „szomszéd” keményen dolgozik. Az meg csak ráadás, hogy jó kávéért elég a konyhába kimenni.

Az átmenet pillanatai az Erzsébet téren

N. Kósa Judit
Publikálás dátuma
2020.01.18. 17:30

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Köröskörül a XIX. század, középen pedig a legnemesebb XX.: Nyiri István buszvégállomása valóban úgy nézett ki az Erzsébet téren, mint valami eltévedt ufó. Pedig nem ő tájolódott el, hanem a történelem.
Első pillantásra azt is gondolhatnánk, hogy valamiféle nagyobb építkezés zajlik az akkor épp Sztálinról elnevezett Erzsébet térnek azon a részén, amit nem látunk, hiszen halomba hordott vasak, betongerendák éktelenkednek a kép előterében. Ez azonban nem túl valószínű, hiszen 1951 márciusában járunk – a Madách Színházbeli Rokonokat és Hernádi Lajos Liszt-estjét hirdetik a hirdetőoszlop plakátjai –, és akkor már másfél esztendeje készen volt a tér legújabb épülete, a buszpályaudvar. Marad tehát magyarázatnak a jó öreg, pesti buhera. Egyebekben a nagy történelmi átmenetet rögzíti ez a felvétel. Ha elmélyülnek a részletekben (91693 a kép száma a Fortepanon), látják, hogy Gázértékesítő Nemzeti Vállalatot, „Magyar Király” helyett immár csak Magyar gyógyszertárat hirdetnek a cégérek; a gépjárművek felettébb korlátozott számára pedig a „Benzinkút az udvarban” felirat utal.
Nem akármilyen épület udvarába küldi a tábla a tankolni vágyókat. A nevezetes Marokkói udvar sarka látszik a jobb oldalon: az 1800-ban emelt kétemeletes, kétudvaros, óriási ház zárta le azt a térfalat, amely a mai Bajcsy-Zsilinszky utat az Erzsébet tértől elválasztotta. A hét lakóépületből álló sor déli végén a tán még híresebb Kemnitzer ház állt, pontosabban ekkor már éppen nem állt – a buszpályaudvar felépítésekor bontásra ítélték ugyanis az egész tömböt. Köröskörül a XIX. század, középen pedig a legnemesebb XX.: Nyiri István buszvégállomása valóban úgy nézett ki az Erzsébet téren, mint valami eltévedt ufó. Pedig nem ő tájolódott el, hanem a történelem. Amikor a távolsági buszok kinőtték az Oktogont, és a városvezetők kinézték számukra az Erzsébet teret, még a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy minél korszerűbb épületet kapjanak. Nagy üvegfelületekkel és kőborítással elegánssá varázsolt betonszerkezetet, peronfolyosóval összekötött két pavilont, modern berendezést, a buszok tetőcsomagtartójához hozzáférést biztosító felső szintet. Aztán mire – rekordidő alatt – mindez elkészült, már retrográdnak is minősült: addigra győzött ugyanis a szocreál. Persze az sem tartott örökké, így aztán meglepően korán, már 1977-ben műemlékké nyilvánították Nyiri István remekét. Addigra viszont már régen nem állt a Marokkói udvar, amelynek helyére évtizedeken át egy hangsúlyos teret szántak a várostervezők. Egy óriási autóparkolónál azonban akkor nem futotta többre.

Emberéletekbe kerül, ha Budapestet kivéreztetik – Interjú Dorosz Dáviddal

Kövesdi Péter
Publikálás dátuma
2020.01.17. 13:00

Fotó: Béres Márton / Népszava
A fővárosban továbbra is pocsék a levegő. Hivatalosan nincs nagy baj, hiszen a jelenleg érvényes határértékek alapján csak a szmogriadó „tájékoztatási fokozatát” kellett elrendelni, de Dorosz Dávid főpolgármester-helyettes szerint rosszak a szabályzók.
Budapesten egyre rosszabb a helyzet, az ember sokszor az orráig sem lát, a levegő minősége – főként a belső kerületekben és a főutak mentén – katasztrofális. Erre kell számítani hosszú távon? Most valóban elhúzódóan rossz a helyzet, amit több tényező is befolyásol. Az időjárás nem kedvez, szinte alig van szél. A téli időszakban ráadásul a szilárd tüzelőanyagok égetése felel az összes légszennyezés egyharmadáért. A másik kétharmadot az ipari létesítmények és a közlekedés adják. Érdekes tény, hogy az autógumik kopása is növeli a szálló por (PM 10) mennyiségét. Elmondható ugyanakkor, hogy a főváros levegőminőségét nem lehet önmagában mérni: fontos az agglomeráció hatása, és sokszor külföldi eredetű szennyező anyagok is kimutathatók a levegőben. Előreláthatólag meddig tart a jelenlegi helyzet? A szmogriadó tájékoztatási fokozatát egészen addig érvényben tartjuk, ameddig nem tapasztalunk tartós javulást. Ezzel is szeretnénk kifejezni az új városvezetésnek azt az álláspontját, hogy a levegőszennyezés valódi probléma. Ezért kommunikáltuk már akkor a szennyezés szintjét, amikor az átlépte a WHO által ajánlott határértéket, de még nem érte el a magyarországi tájékoztatási küszöböt. Úgy gondoljuk, felelős városvezetőként legalább kommunikációs szinten lépni kell. Ez azt jelenti, hogy nincs valódi mozgástere a főváros vezetésének ebben a kérdésben? A jelenlegi jogszabályi környezet kifejezetten korlátozza a főváros vezetését annak megítélésében, hogy mikor lehet különféle intézkedéseket életbe léptetni. Ha a jogszabályi környezet nem változik, akkor ez ügyben nem sokat tehetünk. Erre vonatkozik a főpolgármester választási programjának az a pontja, hogy „Elvégezzük a szmogriadós szabályozás régóta szükséges reformját a hatáskörökkel, a határértékekkel és a szmogos helyzetekben hozható intézkedésekkel kapcsolatban egyaránt”? Így van. Előkészületben van több erre irányuló javaslatcsomagunk, jelenleg ezek szakmai és politikai egyeztetése zajlik. Levegőtisztasági programunk középpontjában az energiahatékonyság és fűtés korszerűsítés áll. Éppen ebben a kérdésben alakult ki vita a főváros és a kormány között, mert mi másképp képzeljük a következő uniós ciklusban elkölthető pénzek felhasználását. Mi azt mondjuk, ahhoz, hogy jelentős változást tudjunk elérni a város levegőjének tisztaságában, forrásokra van szükség. Ezek nagyrészt uniós források. Ha a kormány elvágja ezt a lehetőséget tőlünk, akkor kivérezteti a várost, ami budapestiek életébe fog kerülni. Mi a helyzet ma a dugódíjjal? Van bármi változás a korábbi álláspontjukhoz képest? Nincs változás a választási programunkhoz képest. Öt éven belül mindenképpen szeretnénk valamilyen módon korlátozni a belváros autóforgalmát, mert az önmagában is jelentősen csökkentené a légszennyezettséget, de erről minden érintettet meg kell kérdeznünk. Ezért még idén elindul egy társadalmi egyeztetés, amellyel szeretnénk megvizsgálni, hogy ez az eszköz valóban segítene-e Budapesten? Személyes meggyőződésem, hogy az a helyzet, ami ma Budapest belvárosában van, fenntarthatatlan. A városnak ez a része ma sok szempontból élhetetlen, ami nem jó az ott élőknek, de azoknak sem, akik csak dolgozni, vagy kikapcsolódni jönnek ide.

Veszélyes por

A szálló por a levegőben eloszlatott finomszemcsés (10 μm alatti részecskeátmérőjű) szilárd vagy folyékony halmazállapotú anyagok gyűjtőneve. Angolul finomszemcsés anyagoknak (particulate matter, PM) nevezik őket. A szálló port kémiai összetételtől függetlenül, csupán fizikai alapon, a részecskék átmérője szerint csoportosítják. A 100 μm-nél kisebb szemcsék már belélegezhetőek, de ezek nagy része az orrban és a szájban, legkésőbb a gégefőnél elakad. A 10 mikronnál kisebbek (PM 10) már túljutnak a garaton. A 4 mikron alattiak bejutnak a tüdőbe. A 2,5 μm-nél kisebbek (PM 2,5) pedig már egyáltalán nem, vagy nehezen ürülnek ki a tüdőből. A szálló por különböző légzőszervi megbetegedéseket okoz, mint például asztma, tüdőrák.