Könyveknek, filmeknek köszönhetően lehet találkozni olyan tévképzetekkel, hogy a festőművész mindig magányosan alkot egy manzárdszobában, ha nincs modellje, vagy abszintos üvege. Tény, az alkotómunka sokszor magányos foglalatosság, mégsem szükségszerű, hogy a festő közösség nélkül maradjon. Igaz, e következtetéshez egy másik tévképzet kapcsolódhat, ám az esti, filozofikus hangulatú kocsmai beszélgetések közben még sosem toppant be a világ legjobb galeristája, hogy felfigyeljen bárkire is – Woody Allen filmje, az Éjfélkor Párizsban műfaja ezért romantikus vígjáték.
Juhász Dóra, Kucsora Márta és Szász Sándor a képzőművészeti egyetemen és a művésztelepeken szerette meg, hogy közösségben dolgozik, ami folyamatosan lehetőséget ad a szellemi párbeszédre. Különböző a stílusuk, mégis tudják segíteni egymást, ahogy műfajtól, irányzattól függetlenül a különböző zenészek is. Juhász Dóra a lírai absztrakció művelője, korábban Londonban tanult, Kucsora Márta absztrakt képeit a természet inspirálja, az egyetem után megjárta New Yorkot, míg Szász Sándor figuratív festményeket és kollázsokat készít, ő pedig majdnem Amerika nyugati partján, Los Angelesben ragadt – közös művészi otthonukat 2006-ban mégis a XIII. kerületben találták meg. (Emellett Juhász Dóra a Viltin Galériával, Kucsora Márta és Szász Sándor a Kálmán Makláry Fine Arts galériával működik együtt.)
A Váci út és a Vizafogó utca által határolt területen az egykori Láng Gépgyár szerelőcsarnokai állnak (és álltak), többek között erőművek turbinái, hatalmas kazánok készültek itt. Üzemi épületek tágas terekkel és világítóablakú tetőzetekkel: ilyen egy tökéletes műteremház is. Igaz, a Budapest Art Factory tavaly a gyár területén egy másik csarnokba költözött, amit a művészek a saját elképzeléseik szerint alakítottak át, komfortosabb lett. A kilenc műteremből hármat az alkotók laktak be, a többit Budapesten élő, külföldi (most éppen szlovák, brit és amerikai) képzőművészek bérlik. Illetve: a Budapest Art Factory 2013 óta létező nemzetközi rezidenciaprogramjának vendégei érkeznek meghívásra ide egy-egy hónapra, akik itt tartózkodásuk végén kiállítással mutatkoznak be a közönség előtt. Az Art Factory ilyen tárlatait tavasztól késő őszig, öt-hat alkalommal rendezik meg. A kiállításokat a közösségi oldalakon szokták meghirdetni, egy-egy megnyitón száz-százötven ember is megjelenik.
De miért jó egy-egy külföldi képzőművésznek Budapestre jönni, hogy a Vizafogó utca 2. szám alatt alkosson? Bár vannak nagy neveink, a magyar kortárs képzőművészet mégsem olyan bejáratott a nagyvilágban, az ideutazásnak van egyfajta egzotikuma. A körülmények kiválóak, a rezidenseket nyitott és inspiratív közösség fogadja – igaz, már az is ösztönzően tud hatni, hogy a „szomszéd” keményen dolgozik. Az meg csak ráadás, hogy jó kávéért elég a konyhába kimenni.
