Csabai László kapta a Mészöly Miklós-díjat

Publikálás dátuma
2020.01.17. 14:58
Csabai László
Fotó: Sóki Tamás / MTI
Különleges szerkezetű novelláskötetéért, A vidék lelkéért ítélték Csabainak az elismerést. Szolláth Dávid szerkesztői munkáját emlékplakettel díjazták.
Mészöly Miklós Egyesület díját pénteken adták át 17. alkalommal Mészöly Miklós szülővárosában, Szekszárdon - írja az MTI. Csabai László az elismerést Szörényi László irodalomtörténésztől, az egyesület elnökétől kapta kézhez. Csabai díjazott, A vidék lelke című kötete 21 írást, úgynevezett hármasnovellákat tartalmaz; a múlt század második felének Magyarországán játszódó történeteket a szerző hármasával, egy-egy motívummal kapcsolja össze, vagy különböző nézőpontból írja le. Főszereplői nyírségi emberek, az írások - Kolozsi Orsolya irodalomtörténész szavaival - az ő szenvedéstörténetüket dokumentálják.

Kis-nagy emberek egymás közt

A civilben történelemtanár íróról és Vidék lelke című könyvéről írt lapunk is: "Gondosan ügyel a szociografikus hitelességre, ugyanakkor olyan irodalmi zamatossággal, nem utolsósorban pedig humorral szövi a valószerű – többnyire fikciós, néhol valósághű – történeteit, hogy a mondatai szó szerint etetik magukat." A teljes könyvrecenziót ide kattintva tudják elolvasni

Szkárosi Endre, az egyesület alelnöke méltatásában többek között arról beszélt, hogy Csabai László könyvében a novella, az elbeszélés és a regény formai elemei között közlekedik biztonsággal. Következetesen visszatér egy szűkebb tájvilághoz, amelynek központjában Nyárliget áll, ezzel "a mészölyi epikai modellt juttatja eszünkbe, amely a szekszárdi domboktól indulva (..) a magyar sors egyetemes, emberi dimenzióira nyitott metszetpontosságú panorámát". Csabai László az elismerés átvétele után megjegyezte: munkásságában nagy jelentősége van a helyeknek, gyűjti a városokat, keresi, "miből mit fog elvenni". "Történetvámpír vagyok, sokat olvasok, de emberekkel szeretek a legjobban találkozni, mindent elveszek tőlük, amit mondanak nekem, és gátlástalanul mindent felhasználok" - fogalmazott.
Csabai László átveszi a Mészöly Miklós-díjat Szörényi László irodalomtörténésztől vette át
Fotó: Sóki Tamás / MTI
Csabai László 1969-ben született Nyíregyházán, első elbeszéléskötetet A hiéna reggelije címmel 2006-ban jelent meg. A szakmai és közönségsikert Szindbád-történetei hozták meg számára, amelyek 2010 és 2017 között három kötetben láttak napvilágot a Magvető Kiadónál. 2014-ben Békés Pál-, 2018-ban Artisjus-díjat kapott. A Mészöly Miklós irodalmi hagyatékát gondozó egyesület 2004-ben alapított elismerést kortárs magyar íróknak; 2005-től Márton László, Darvasi László, Macsovszky Péter, Cserna-Szabó András, posztumusz Baka István (1948-1995), Péterfy Gergely, Zalán Tibor, Szkárosi Endre, Győrffy Ákos és Borbély Szilárd (1963-2014), Danyi Zoltán, Szabó Róbert Csaba, Lábass Endre és Szvoren Edina kapta meg. A díj mellett idén is átadták a Mészöly Miklós-emlékplakettet, amelyet ezúttal Szolláth Dávid irodalomtörténész, kritikus, fordító vehetett át, aki a Jelenkor Kiadó által gondozott Mészöly Miklós művei sorozat szerkesztője volt, és "stabil támasza" a szekszárdi Mészöly Magasiskola íróakadémiának.
Szerző

Támadják a Nobel-díjas Tokarczukot

Publikálás dátuma
2020.01.17. 11:00
Olga Tokarczuk
Fotó: JONATHAN NACKSTRAND / AFP
Lengyelországban a jobboldali sajtó – és részben a politikusok is – támadják legújabb Nobel-díjas írójukat. Épp úgy, ahogy magyar elvbarátaik gyalázták Kertész Imrét húsz éve.
A kultúra teremtője különdíjat kapott a Polityka hetilaptól Olga Tokarczuk írónő december 14-én. A díj elnyerése óta egymillió kötetét vették meg a lengyel könyvesboltokban, de az élete nem lett könnyebb. A napokban bejelentette közösségi oldalán, hogy pihenésre van szüksége, nem számítsanak nyilvános megjelenéseire nyár előtt. Tokarczuk rengeteg elismerést, szeretetet kap hazájában, de szinte ugyanannyi gyűlöletben is részesül. Hogyan viseli el ezt? – kérdezték egy minapi olvasói találkozón, amelyről a szervező Gazeta Wyborcza napilap számolt be. Alvászavarai lettek a bejelentés után, s nehezen viseli a túlzott figyelmet – mondta. Az ünnepek előtt szinte álruhában ment vásárolni – lelepleződött. Egyelőre a férje végzi a bevásárlásokat – árulta el. Nem ő az első lengyel Nobel-díjas irodalmár, aki hasonló gyűlöletkampányt tapasztal, emlékeztetett a Wislawa Szymborska ellen indított húsz évvel ezelőtti politikai hajszára. „Szymborska katasztrófának nevezte Nobel-díját, keresem a szót, amely kifejezhetné a változást. Talán a ’vérengzés’ szó stimmel. Próbálok hozzászokni a helyzethez”. Az írónőt sokkolta, hogy akaratlanul celebbé lett, s megdöbbentette, hogy személye politikai céltáblává lett szélsőjobboldali médiában. Przemyslaw Czaplinski irodalomtörténész, poznani egyetemi tanár szerint nem meglepő, hogy ebben a nyilvánosságban fellépő támadók nem ismerik műveit, csak hallomásból tudnak róla, s Tokarczuk személyét, feltételezett származását támadják, nem pedig műveinek tartalmát. Mivel támadják az írónőt? Azzal például, hogy Tokarczuk elutasította a lengyelországi menekültellenes politikát és jobboldali hisztériát. Hol vannak a keresztény értékek, hol van itt a testvéri szeretet? Miért kell bűnnel vádolni azokat, akik mindenüket elveszítették? – kérdezte a Gazeta Wyborczában. A szemére vetették azt is, hogy fellép az állami történelemhamisítással szemben. „Kitaláltuk magunknak a toleráns Lengyelországot, amely nem tett semmi rosszat a kisebbségeinek. Miközben rettenetes dolgokat követtünk el, mint gyarmatosítók, (Ukrajna és Fehéroroszország népei feletti lengyel uralomra gondolhatott a 17-19 században), akik az ukrán parasztokat rabszolgaként tartották, gyilkoltuk a zsidókat. Azt is sérelmezték, hogy személyében támadta környezetvédelmi minisztert, aki erdők kivágását és a vaddisznók tömeges kilövését engedélyezte. Agnieszka Holland rendezte a Teríték című filmet, amelyben vadászok titokzatos halála ügyében nyomoz egy idős hölgy. A film Tokarczuk magyarul is olvasható Hajtsd ekédet a holtak csontjain át című öko-thrillerje alapján készült. Végül nehezményezték, hogy Tokarczuk hangosan tiltakozik a kötelező vallásoktatás ellen. „A mai zűrzavaros világban azt tapasztaljuk, hogy valláson alapuló ideológiák a saját rendjük bevezetésére törekednek. Ez pedig lényegében a kizárás rendje: a nők, az idegenek, a másként gondolkozók kizárásáé.” – nyilatkozta az írónő, aki szerint ennek a törekvésnek csak a világi állam képes ellenállni. A PiS, a jobboldali kormánypárt ebben a helyzetben kétarcú – mondta a Népszavának Jacek Pawlicki, a Newsweek Polska szerkesztője. Az elnök és a miniszterelnök nyilatkozatban üdvözölték a Nobel-díjat, de a párt véleményét az írónőt támadó sajtómunkások tükrözik. Nem akarnak újabb kultúrharcot kezdeni, de alapjában elutasítják azt, amit képvisel. Ez kiderült a szejm kulturális bizottságának ülésén, ahol a díjat üdvözlő nyilatkozat-tervezetről vitáztak. Az ülésen, amiről az OKO internetes portál számolt be, megjelent egy szélsőjobboldali szejm-képviselő, aki Tokarczuk regényeit hamisítványnak, rágalomnak, hazugságnak nyilvánította, az írónőt pedig lezsidózta, mivel a díjat odaítélő értékelésben az áll, hogy a zsidó etika is helyet kap műveiben - állította Grzegorz Braun. Ezek után megszólalt Marek Suski a kormánypárti bizottsági alelnök. Kifejtette, hogy Tokarczuk hamis képet mutat be a lengyel múltról és valóságról, amikor a rasszizmusról, antiszemitizmustól, gyarmati elnyomásról ír. Közben persze tehetséges, ezért veszélyes író. Olyan veszélyes, mint a hajdan népszerű sorozatok, a Négy páncélos és a kutya, vagy a Kloss kapitány voltak. Ezek is hamisan ábrázolták a lengyel-szovjet viszonyt, nyilatkozta ki a kormánypárti kulturkorifeus. A lengyel irodalomnak öt Nobel-díjasa van: Henryk Sienkiewicz, Wladyslaw Reymont, Czeslaw Milosz, Wislawa Szymborska és Olga Tokarczuk.

Mocskot kiáltanak – Provokatív, tabudöntő előadás Az Úr nevében

Publikálás dátuma
2020.01.17. 07:45
Az előadás díszlete és szimbólumrendszere az egyszerűségre törekszik
Fotó: MOLNÁR EDVÁRD / TRAFÓ
Urbán András rendezése kitépi a nézőt a komfortból, az a legkevesebb, hogy feszengésre készteti.
Többször, főleg az elején és a végén imádkoznak Az Úr nevében című szabadkai előadásban. A kettő között viszont mint egy kiáltványt sztereotípiákat, előítéleteket, gyűlölet mondatokat kiáltanak az arcunkba. Urbán András, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház rendezője előadásaiban sajátos színpadi nyelvet használ. A színészek egyfajta performerek, akik különböző színpadi akciókkal és nem utolsósorban erős verbális és fizikai jelenléttel előadják az általában provokatív mondanivalót. Az Úr nevében a migráns problematikát járja körül. Mögöttem ülő fiatalok az előadás végén megjegyezték, hogy mintha a köztelevízió hírműsorát hallgatták volna, úgy ömlöttek rájuk a migránsokat hibáztató, gyűlölködésbe, hergelésbe átcsapó mondatok. Igen, lehet az embernek ilyen érzése, de a társulat által jegyzett és sokszor improvizációkból született szöveg ennél jóval ravaszabb és összetettebb. Miközben valóban ezek a szólamok erősödnek fel, sok mindent megtudunk az iszlám vallásról, az ünnepekről, a szokásokról. Végig jelen van az ellenpontozó dramaturgiai megoldás (Dramaturg: Gyarmati Kata). Sokszor megjelenik a közbeszéd. Vajdasági, vagy nem vajdasági. Sőt a színészek személyes történetekkel is bővítik az egyes blokkokat. Nagy erénye az előadásnak, hogy megjelenik benne a humor, mert mint a jó stand up, a fokozásra épít és eljut a groteszkig. Az előadást négy színész – Kucsov Borisz, Mészáros Gábor, Mikes Imre Elek, Nagyabonyi Emese – játsszák végig. Bármit megcsinálnak, amire épp szükség van. Ha kell lemeztelenednek, malacpofát marcangolnak. De ezek a gesztusok nem válnak öncélúvá, hanem a rituáléba épülnek be. A játékmód nyers, már- már durva. De lehet, hogy csak épp olyan, mint a mindennapjaink. Csakhogy Urbán András és társulata épp ezt a hétköznapivá vált idegenséget, gyűlöletet, mocskot erősíti fel. Ismétli, visszhangozza már-már fülsüketítő módon. Volt is, aki nem bírta és kiment az előadásról, más olykor befogta a fülét. Nehéz ezt látni és hallani, na és szembesülni vele. Legszívesebben eltartanánk a fejünket, letakarnánk az arcunkat, pedig semmi többet nem kapunk, mint amit az állomáson, a metrón, a kocsmában hallunk. A szabadkai csapat nem óvatoskodik, nem mismásol, nem finomkodik. Azt adják, amit éreznek. De nagyon lényeges, hogy nem ítélkeznek, kiabálnak, a végletekig elmennek, de nem kiáltanak ki bűnösöket. Nézőpontokat villantanak fel, határokat és határépítéseket, és „kerítéseket”, elválasztást és összetartozást. A keresztény alapima ugyanúgy helyet kap, mint az iszlám. Az előadás végén elhangzik, hogy „bemocskolódtunk”. Aki mocskot kiált, bemocskolódik. Ezután jön a tisztálkodás, a rituális megtisztulás. A színészek megmosakodnak, bekenik magukat fehérre és imádkoznak. Aztán az Úr nevében kezdődhet minden elölről.
A produkcióban különböző nézőpontok jelennek meg
Fotó: MOLNÁR EDVÁRD / TRAFÓ

Infó:

Az Úr nevében Kosztolányi Dezső Színház, Szabadka Vendégjáték a Trafóban Rendező: Urbán András

Szerző