A pávatánc vége

Nem vagyok jó a fogadásokban. Két láda sört vesztettem két kollégával szemben korábban azért, mert azt gondoltam, a kormány úgysem fogja végül elűzni az országból a CEU-t - na meg szinte biztos voltam benne, hogy az Egyesült Államok nem fogja hagyni. Szerencsére most nem fogadtam, mert ismét veszítettem volna minden jel szerint: ugyanis abban is erősen hittem, hogy a Fideszben végül felülkerekedik a józan ész, és maradnak az Európai Néppártban.

Persze már maga az idióta Juncker-, és Soros-ellenes plakátkampány is ellentmondott minden rációnak, még ha a legcinikusabb módon mérjük is a politikai sikert: a magyar kormánypárt nagyon stabil győzelmét semmi sem veszélyeztette, a plakátok nélkül is ugyanúgy húzták volna be az EP-választásokat, mint így, és akkor nyugodtan maradhattak volna.

Most – nagyon úgy tűnik – mennek, bár még mindig vannak, akik szerint nem dőlt el minden és kétségtelenül megfigyelhető az EPP részéről is egyfajta kettős beszéd: a pártelnök Donal Tusk, a frakcióvezető Manfred Weber folyamatosan bírálja Orbánékat, majd jön Antonio Tajani, a Néppárt alelnöke és azt mondja, hogy még mindig orvosolható a Fidesz helyzete, egyébként pedig szövetségesként tekintenek Orbán Viktorra. Persze, még mindig orvosolható – kérdés, a szándék megvan-e rá. A Néppárt vezetésének azt kell mérlegelnie, hogy ha esetleg bent tartják is a Fideszt, akkor tartós feszültségforrást teremtenek, hiszen ez nyilvánvaló politikai győzelem lenne Orbán Viktor számára, egyben megerősítése eddigi politikájának. A Fidesz a jövőben folyamatosan a Néppárt „belső lelkiismereteként” viselkedne, hiszen Orbán Viktor már most is ezt a szerepet vette magára: ő ostorozza állandóan a „gyökereit, alapértékeit vesztett”, „liberális”, „balra tolódó” EPP-t, ezzel erős megosztottságot keltve.

Persze a magyar miniszterelnök azzal is nyerhet, ha kizárják. Akkor lehet majd azt mondani, hogy lám-lám, itt már meg sem lehet mondani az igazat a migrációról, Sorosról, a píszíbe fulladt dekadens ejrópai elit kiveti magából azokat, akik szembesítik őket a valósággal. Aztán egy másik szemétdombon királykodhatna a miniszterelnök. Igaz, ez jóval kisebb lesz, de hát Istenem, végül is a Fidesz lengyel barátai, a Jog és Igazságosság pártja is elvan ebben a periférikus frakcióban.

Orbán nyerne, az ország meg veszítene, hiszen a magyar érdekérvényesítő képesség csökkenne erőteljesen ebben az esetben. Bár, kérdés, ez csökkenhet-e még tovább – éppen mai lapszámunkban mondja el Dobrev Klára, a DK EP-képviselője, hogy Orbán Viktor már így is jobbára magára hagyva ácsorog az Európai Tanács üléseinek szünetében, senki nem akar már odamenni hozzá parolázni és az ő közeledését sem fogadják túl szívesen, az oly fontos informális kapcsolatok már rég meglazultak. Vagyis lehet, hogy igazából semmi sem változna. Csak persze egy kicsit megint kijjebb kerülnénk az európai centrumból, és közelebb Orbán Viktor új barátaihoz a Türk Tanácsban.

Szívesen veszítenék fogadást ebben az ügyben, még a két láda sört sem bánnám érte.