Bach-terápia a gyógyulásért

Publikálás dátuma
2020.01.22. 10:30

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
A neves művész születésnapjához kötődő fesztivál ingyenes előadásai alkalmával a zene hatalmát jótékony célra is bevetik, idén a Magyar Gyermekmentő Alapítványt segítik. A befolyt összegből az alapítvány lélegeztetőgépet szeretne vásárolni.
Bach az aluljárókban, iskolákban, templomokban, kórházakban, és valódi hangversenytermekben: mindenhol, ahol akadhat közönsége. A Bach Mindenkinek Fesztivál koncepciója, amely idén március 16.-22. között zajlik. A 2015-ben indult eseménysorozat ötletét a Bach in the Subways (Bach az aluljárókban) adta, amely Dale Henderson New York-i csellista ötlete volt. Magyarországon Kovács Zalán László tubaművész, a fesztivál igazgatója karolta fel a kezdeményezést, aki lapunknak elmondta, itthon ez az eseménysorozat a világon egyedülálló módon szélesedett ki. Így különleges programok is megvalósulhattak, például Medveczky Ádám fúvószenekart vezényelt, de rajta kívül más jelentős művészek is megjelentek a programokon, például Miklós Erika vagy Kelemen Barnabás. „A fesztivál megszervezése egy évig tartó munka, és támogatókat annak ellenére is be kell vonnunk, hogy a legkisebb költségvetésű ilyen jellegű eseménysorozat vagyunk. Tavaly az EMMI volt a legnagyobb szponzor, idén - két hónappal a kezdés előtt - még mindig nem teljes a névsor - tudtuk meg a főszervezőtől. „A fesztivál programjait nem mi fejlesztettük tudatosan, hanem ahogyan egyre több és több művész jelentkezett, egyre több település és helyszín jelezte, hogy helyet adnának az eseményeknek. A világon egyedülálló – ez alapvető elképzelésünk volt -, hogy ezeken a koncerteken nem lehet jegyeket árusítani. Ez azért lehetséges, mert a művészek ellenszolgáltatás nélkül játszanak, ami szintén nem létezik máshol, sok helyen nem is értik, ilyen hogy lehet. Viszont azt kértük a közönségtől, hogyha szívesen járulnának hozzá a költségeinkhez, ne miket, hanem egy közérdekű célt támogassanak. Mi nem gyűjtünk, csak a lehetőséget biztosítjuk: így tudott tavaly a Bethesda Kórház Alapítvány 3,5 millió forinthoz jutni, amelyet egy korszerű lélegeztető-altatógépre fordítottak" – derült ki a művész szavaiból. A Bethesda Gyermekkórház főigazgatóját, Velkey Györgyöt arról kérdeztük, hogyan találták meg azt a lehetőséget, amit a Bach Mindenkinek Fesztivál kínált. „Az események sok zenekedvelőt megfogtak, mi is követtük őket itt a kórházban, és a fesztivál vezetőivel, szervezőivel, művészeivel beszélgetve jutottunk arra, hogy a beteg gyerekek azok, akiknek a legnagyobb hasznára lehet ez az ügy. A koncerteken munkatársaink voltak jelen a gyűjtőurnákkal, és néhány szóval elmondták, milyen munkát végeznek, így az emberek jóakarata révén meg tudtuk vásárolni a sajtótájékoztatón is bemutatott altató-lélegeztetőgépet. "Tavaly - hosszú beszélgetés után - a fesztivál és a Magyar Kórházszövetség elnöksége nyitotta ki azt a lehetőséget a zenészek előtt, hogy gyereknek, de idősebbeknek is Bach zenéjét vigyenek be a kórtermekbe közvetlenül az ágyaikhoz. Az idén további helyszíneken lesz lehetőség arra, hogy ezt a kiegészítő gyógyító tevékenységet folytassák. A betegségek, kórházi tartózkodások lelkileg is megterhelők a gyerekeknek és családjuknak egyaránt, nem csak pszichológusok lehetnek ilyenkor segítségükre, hanem indirektebb módon a zene is adhat választ sebekre, nem csak pillanatnyi örömöt nyújtva" – magyarázta az igazgató. A gyűjtések idén a Magyar Gyermekmentő Alapítvány javára folytatódnak. Gesztes Éva, a szervezet szakmai igazgatója elmondta, mentőautóik úgy tekinthetők, mint egy intenzív osztály meghosszabbított karjai, és bennük olyan lélegeztetőgépre van szükségük, amelyek hordozhatók és csecsemőket, de idős embereket is ki tudnak szolgálni. A szükséges összeg – tehetjük hozzá - bizonyára összegyűlik majd, hiszen a 2015-ben még csak öt helyszínen zajló események tavaly már 2000 fellépőt és 40 ezres közönséget vonzottak. Idén már több mint száz helyszínre fog eljutni Bach zenéje, nem csak Magyarországon, hanem a határokon túl is, szerte a Kárpát-medencében.
Szerző

Kultúra napja - Mindenkinek mást jelent a magyarság

Publikálás dátuma
2020.01.22. 09:00

Fotó: Népszava
Noha nincs általános kultúra fogalmunk, nem ördögtől való a kultúra napját ünnepelni. Ám sokatmondó az a gyakran hisztérikus reakcióhalmaz, ami az emléknapot övezi.
A magyar kultúra napját 1989 óta január 22-én ünnepeljük annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le a Himnusz kéziratát. Az elmúlt három évtized óta e napon számos rendezvényt, hagyományainkat és gyökereinket, nemzeti értékeinket felidéző megemlékezést tartanak az ország számos pontján. Ám újra és újra felvetődik a kérdés: mit is ünneplünk igazán, van-e olyan egységes fogalom, mint a magyar kultúra? – A minket körülvevő társadalmi jelenségekkel, ideértve számos más mellett az ünnepnapokat is, mindig az a probléma, hogy semminek sincs valójában értelme – nyilatkozta lapunknak Szabó Miklós kulturális antropológus, az ELTE TÁTK Kulturális Antropológia Tanszékének egyetemi adjunktusa. – Ha elkezdjük kapargatni a felszínét annak, mit miért csinálunk, mindent nagyon könnyű lerombolni magunk körül. A kortárs társadalomtudományban alapvető kiindulópont, hogy bár nem kérdőjelezzük meg a világ fizikai valóságát, mégis társadalmi konstrukciók vesznek körül minket. A kultúrával is ez a helyzet. Magyar kultúráról lehet beszélni, de nem mint megfogható fogalomról, bár az tény, van legalább tíz-tizenötmillió magyarul beszélő ember, aki valamilyen viszonyrendszert ápol ezzel a komplex tudással. Viszont ez általánosságban a kultúra sajátossága is – részletezte a kulturális antropológus. – Egy szervezett megemlékezés, ünnepség valamilyen szinten mindig ideáltipikus narratívát prezentál nekünk, mert csak így lehet kommunikálni bármiről. Bár nagyon sokféleképpen lehet beszélni a dolgokról, de általában mégsem erről a sokféleségről esik szó, hanem arról, ami közös. Ez a helyzet a magyar kultúra napjával is. Társadalomtudományos szempontból: nem hiszem, hogy ez a nap ördögtől való, vagy káros volna – mondta Szabó Miklós, az ünnep jelentősége kapcsán.
Igazán fontosnak tartja azonban azt a végletes reakcióhalmazt, ami a nappal kapcsolatban rendszerint megjelenik. – Végletes nárcizmus látszik ez esetben is, mint oly sokszor; ez egy társadalom szintjén ugyanúgy jelenik meg, mint az egyén életében: mindenki a saját traumája, sértettsége nyomán értelmezi a valóságot, és minden narratívát önmagára fordít le. Nem maga a kultúra napja a lényeg, hanem az a hisztérikus reakció, ahogyan a magyar társadalom a maga előjelével fordul efelé – vélekedik a kulturális antropológus. Hozzátéve: ez azonban nem menti fel a társadalmat, csak azt mutatja, nagy bajban vagyunk. – Ez a nap újabb alkalmat kínálhatna arra, hogy a társadalom szembenézzen azzal, milyen mély problémákat kellene megoldania. Ám ezek megoldására nem alkalmas egyetlen nap, s persze, igény sincs arra, hogy megoldják őket.
A lapunknak nyilatkozó Nagy Hilda, az ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola, Az irodalmi modernség programjának hallgatója szintén úgy látja: a magyar kultúra napja, akárcsak a többi hivatalos ünnep általában, a bipolaritás feszültségét hordozza magában. – Ha valaminek az ünneplése során érezhető a külső nyomás, a kényszeresen elvárt öröm, úgy gondolom, máris elveszítette a lényegét. Ugyanakkor, ha a valláshoz kapcsolódó ünnepek mintájára valamiképpen belsővé képes tenni maga számára az ember, semmiképp sem értelmetlen. Viszont nem egyértelmű és még kevésbé univerzális, hogy kinek mit jelent a saját kultúrája, jelent-e valamit egyáltalán, nem adható ki általános definíció sem arra vonatkozóan, hogy mit kell érteni alatta.
A hallgató erdélyi származása okán megemlítette: neki januárban mindig két kultúra ünnepe volt, mivel január 15-re esik a román kultúra napja. – Valahogy emiatt sokáig a kultúrához szinonimaként a verset rendeltem hozzá, hiszen 15-én született Mihai Eminescu, és a magyar ünnepnap kijelölése is a lírához kötődik. Annak ellenére, hogy a költészet ünneplésére külön alkalmak vannak, akár magyar, akár nemzetközi szinten, nekem mégis ez maradt a nemzeti költészet napja. A hallgató kiemelte: mindenkinek el kell döntenie, mit rendel hozzá az egyes napokhoz, különben ez is értelmetlen, üres, hétköznap marad a többi között. Szabó Miklós elmondta: noha más nemzetek is tartják a kultúra napját, nehéz lenne összehasonlítani ezeket, hiszen belülről, az utalások, mélyebb értelmezések szintjén csak a saját kultúránkat ismerjük igazán. S mint azt hangsúlyozta, minden a történelmi folyamatok eredménye: a narratíváink arra a tapasztalatra épülnek, amelyek megtörténtek a – velünk nem feltétlenül rokoni viszonyban álló – felmenőinkkel. Ám az, hogy mit jelent magyarnak lenni, szükségszerűen változik a jelenben, például a generációváltozással is.
Ennek kapcsán Nagy Hilda is megjegyezte: tapasztalatai szerint a fiatalok, akik az identitásalakulás fontos szakaszában lokalizálhatók, inkább globálisan próbálják meghatározni magukat, és személyiségüket úgy próbálják megformálni, hogy az nemzetközi mércének is megfeleljen. – Természetesen ez nem jelenti azt, hogy látensen ne lennének jelen nemzeti karakterjegyek, de egyértelműen inkább nyitni, mintsem bezárkózni szeretnének. Ez a magatartás pedig némileg ütközik a hivatalos magyar emberképpel.
A kérdés kapcsán, mennyire tartja kampányszerűnek e nap jelenlegi kereteit hazánkban, Szabó Miklós megjegyezte: bár lehet lesújtó véleménye a kormányzat emlékezetpolitikájáról, azt nem mondhatná, hogy az ünnepek kampánycélú használata csak a jelenlegi kormányra, vagy a jobboldalra volna igaz. Hangsúlyozta, nem meglepő, hogy a politikai hatalom birtokosainak a saját agendájuk felé hajlik a kezük: az, hogy egy államilag irányított rendezvénysorozat elsősorban a kormányzat világképét próbálja promotálni, nem is lehetne másképpen. – Az elmúlt évtizedekből nem is emlékszem olyan kormányra, amely ne saját ideológiájára használta volna fel a különböző lehetőségeket. – A kulturális antropológus kiemelte: bár egy kormánynak lehet kultúrpolitikája, megkönnyítheti vagy megnehezítheti az állampolgárok életét, végső soron nem tudja ténylegesen irányítani egy közösség, egy ország kultúráját. Ő is csak egy a sok résztvevő közül. A kultúra felett gyakorolt bármiféle kontroll csak illuzórikus lehet.

Programok a fővárosban

Himnusz – a magyar nép imái címmel nyílik népművészeti és iparművészeti kiállítás este fél hatkor a Magyar Művészeti Akadémia székházában, a Pesti Vigadóban, amelyet este héttől a Jövel, légy vélünk Úr Isten népzenei koncert követ. Délelőtt tizenegytől mutatják be a Magyar Nemzeti Múzeumban az Ige-idők – a reformáció 500 éve című kiállítás tanulmánykötetét. Délután egytől órától Pest zöld szíve a Múzeumkert címmel tartanak vezetést a kertben és a kerítéskiállításnál, zárás után pedig a múzeum épületében kalandozhatnak az érdeklődők. (Az intézmény programjaira regisztrálni kell.) Az Országos Széchényi Könyvtárban több, a száz éve elhunyt Ady Endréhez kapcsolódó programmal várják a látogatókat. Fél tizenegytől Nényei Pál tart rendhagyó irodalomórát középiskolásoknak Adyról, délután négykor lesz a „Fut velem egy rossz szekér...” – ADY100 kamarakiállítás megnyitója. A Himnusz, valamint a hozzá tartozó Erkel-kotta az egész nap folyamán megtekinthető. A Petőfi Irodalmi Múzeumban délután öttől ingyenes tárlatvezetéseket tartanak a CSÁTH, a Bolyongó üstökös, a „Ki mondaná, hogy e hely csatatér?, valamint a Magukra maradt bútorok című kiállításban is.

Cseh Tamás-emlékest

A magyar kultúra napjára, január 22-re esik a 2009-ben elhunyt dalnok, Cseh Tamás születésnapja. Születésének 77. évfordulóján ma este a budapesti Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színházban emlékeznek rá. A sokszínű, személyes hangú műsorban a hajdani zenésztársak, régi barátok felelevenítik a 30 évvel ezelőtti első közös erdélyi turnét, az egykori Ad Libitum együttes, Márta István, Novák János és Kecskeméti Gábor – Bornai Szilveszterrel, Tóth Tamással és Korom Attilával kiegészülve – felidézi a hetvenes években a 25. Színházban együtt játszott dalokat, a család is velük ünnepli a művész születésnapját. Az est vendégeként színre lép Cseh András, a művész fia, valamint Víg Mihály és Bárth János, akik kedves Cseh Tamás-dalaikat éneklik. A Kolibri Színház társulata Bereményi Géza legújabb, Novák János zenéjével megszólaló költeményeit adja elő. A koncert mellett a Cseh Tamás Archívum eddig nem ismert felvételeit is bemutatják a nézőknek Hanák Gábor, az archívum vezetőjének szerkesztésében, a színház előcsarnokában pedig fotókiállítás nyílik, szintén az archívum közreműködésével.

Szerző
Frissítve: 2020.01.22. 14:26

Elkezdték csepegtetni, hogy kik adnak át szobrocskát az Oscar-gálán

Publikálás dátuma
2020.01.21. 21:28
Képünk illusztráció
Fotó: Shutterstock
Négy tavaly díjazott színész már biztosan az átadók listáján szerepel.
A 92. Oscar-díjátadó műsorának producerei, Lynette Howell Taylor és Stephanie Allain kedden jelentették be az első sztárfellépőket, akik segítenek majd az Oscar-szobrok átadásában - írja az MTI. A elsőként nyilvánosságra hozott négy sztár neve senkinek sem lesz ismeretlen, tavaly mind a négyen kaptak Oscart különböző színészi kategóriákban - emlékeztetett az amerikai filmakadémia honlapja. "Szeretjük azt a hagyományt, hogy az előző évi Oscar-díjas színészek kollégáiknak nyújtják át a díjakat, és nagyon örülünk, hogy viszontláthatjuk ezt a négy nagyszerű művészt" - fogalmazott a két producer. Bejelentésük szerint
Mahershala Ali, Olivia Colman, Regina King és Rami Malek is a díjátadók között lesz a február 9-i Oscar-gálán.

Az amerikai filmakadémia 92. díjátadó ceremóniáját február 9-én, vasárnap este rendezik a Hollywood & Highland Center Dolby Színházában. A műsort az ABC televízió élőben közvetíti, és további 225 országban és térségben is látható majd. A következő hetekben pedig szépen lassan minden díjátadót meg fognak nevezni.
Szerző