A kétarcú épület hűlt helye

Lám, még egy park is mennyit tud változni egy bő évszázad alatt.

Az Erzsébet téren járunk, a város egyik legrégebbi sétaterén, de hiába is keresnénk bármit abból, ami a régi felvételen látható: mára az enyészeté a kioszk, eltűnt a szobor, és még a fák mögött felsejlő Bécsi utcai házsor darabjai is szinte mind lecserélődtek.

Igaz, az Erzsébet tér az azt megelőző évszázadban is folytonosan átalakult. Azután, hogy a pesti városfal lebontását követően létrejött itt az új vásártér, a hatalmas placcon az építmények is egyre másra nőttek ki a földből. Évtizedekre megkapaszkodott itt a német nyelven játszó színház, majd megépült Bihr József uzsonnázó kioszkja, végül pedig attól délre ez a másik pavilon, amelyet Hauszmann Alajos tervei alapján húztak fel 1874-re.

A „finom falfestményekkel ellátott” kioszk „megnyitása május első napján a hideg daczára nagy közönség jelenlétében és zeneszóval ment végre” – tudósított a korabeli sajtó, különlegességét pedig az adta, hogy állítólag ez volt az első olyan építmény a városban, amely az egyesült Budapest címerét viselte a homlokzatán.

A kioszk földszintjén étterem volt, emeletén táncterem, de nem ment annyira jól, hogy a tulajdonos ne kapott volna a Nemzeti Szalon egyesület vételi ajánlatán: 1907-ben a Vágó fivérek lélegzetelállító szecessziós küllemet adtak az új kiállítóhelynek, amelynek a bejáratát is áthelyezték a Bécsi utcába. („Brutális módon építették át” – kommentálta Hauszmann a változást, s nem vigasztalta, hogy az épület parkra néző frontja a régi maradt. Igaz, immár vakablakokkal pislogott a később idekerülő két körpavilonra, ahol tejivó, illetve kávéház működött.)

A Nemzeti Szalonnal szinte egy időben, viszont közadakozásból készült el Veres Pálné szobra, Kiss György szobrászművész munkája. Aztán egy darabig béke szállt a térnek erre a darabjára, egészen addig, míg 1959-ben – a kiállításokkal készülő művészeket is igencsak meglepve – ripsz-ropsz lebontották a különleges, egyszerre neoreneszánsz és szecessziós épületet. A szoborral viszont még jó darabig nem történt semmi: a kilencvenes évekig állt kopottan, elvadult bokrok erdejében, míg végül restaurálták, és áthelyezték a Veres Pálné utca torkolatába.

A Nemzeti Szalon helyén ma az óriáskerék egyik robusztus lába támaszkodik. Alapozásakor bizony bőven kerültek napvilágra romok a hajdani kioszkból.