Az Erzsébet téren járunk, a város egyik legrégebbi sétaterén, de hiába is keresnénk bármit abból, ami a régi felvételen látható: mára az enyészeté a kioszk, eltűnt a szobor, és még a fák mögött felsejlő Bécsi utcai házsor darabjai is szinte mind lecserélődtek. Igaz, az Erzsébet tér az azt megelőző évszázadban is folytonosan átalakult. Azután, hogy a pesti városfal lebontását követően létrejött itt az új vásártér, a hatalmas placcon az építmények is egyre másra nőttek ki a földből. Évtizedekre megkapaszkodott itt a német nyelven játszó színház, majd megépült Bihr József uzsonnázó kioszkja, végül pedig attól délre ez a másik pavilon, amelyet Hauszmann Alajos tervei alapján húztak fel 1874-re. A „finom falfestményekkel ellátott” kioszk „megnyitása május első napján a hideg daczára nagy közönség jelenlétében és zeneszóval ment végre” – tudósított a korabeli sajtó, különlegességét pedig az adta, hogy állítólag ez volt az első olyan építmény a városban, amely az egyesült Budapest címerét viselte a homlokzatán. A kioszk földszintjén étterem volt, emeletén táncterem, de nem ment annyira jól, hogy a tulajdonos ne kapott volna a Nemzeti Szalon egyesület vételi ajánlatán: 1907-ben a Vágó fivérek lélegzetelállító szecessziós küllemet adtak az új kiállítóhelynek, amelynek a bejáratát is áthelyezték a Bécsi utcába. („Brutális módon építették át” – kommentálta Hauszmann a változást, s nem vigasztalta, hogy az épület parkra néző frontja a régi maradt. Igaz, immár vakablakokkal pislogott a később idekerülő két körpavilonra, ahol tejivó, illetve kávéház működött.) A Nemzeti Szalonnal szinte egy időben, viszont közadakozásból készült el Veres Pálné szobra, Kiss György szobrászművész munkája. Aztán egy darabig béke szállt a térnek erre a darabjára, egészen addig, míg 1959-ben – a kiállításokkal készülő művészeket is igencsak meglepve – ripsz-ropsz lebontották a különleges, egyszerre neoreneszánsz és szecessziós épületet. A szoborral viszont még jó darabig nem történt semmi: a kilencvenes évekig állt kopottan, elvadult bokrok erdejében, míg végül restaurálták, és áthelyezték a Veres Pálné utca torkolatába. A Nemzeti Szalon helyén ma az óriáskerék egyik robusztus lába támaszkodik. Alapozásakor bizony bőven kerültek napvilágra romok a hajdani kioszkból.

Menekülnek a szakképzett szociális gondozók a fővárosi alapellátásból is, de különösen a bentlakásos intézményekből. Mivel 2018 óta a részmunkaidőben foglalkoztatottak adatait úgy számolják át, mintha teljes munkaidőben dolgoznának, az összehasonlítás nem pontos, de az egyértelműen látszik, hogy csökken a létszám. A KSH Budapest statisztikai évkönyve 2018 címen nemrég megjelent adatgyűjteményéből az derül ki, hogy míg 2017-ben az idősek nappali ellátásában 321, a fogyatékosok nappali intézményeiben pedig 165 gondozó dolgozott teljes munkaidőben, egy évvel később már csak 248, illetve 90. Ennél sokkal durvább a visszaesés a bentlakásos intézményekben, ahol 2017-ben még majdnem 3 ezer ápolót számoltak, 2018-ban már csak 1900-an voltak. A Fővárosi Önkormányzat ötezer férőhelyet tart fenn, nyolc intézményt működtet 36 telephelyen, ahol a 607 ápoló nagy része szakképzett. Ennél több helyen, de kevesebb ember ellátását végzik az egyházi fenntartású intézmények, ezeknél négyezer embert lát el majdnem 550 ápoló Budapesten. Az évkönyv adatai szerint a főváros 1 millió 752 ezer lakosából több mint 427 ezren élnek a nyugdíjukból vagy járadékukból. A lakosság számához viszonyítva az átlagnál többen vannak a II. és a XII. kerületben, ha pedig a tényleges lélekszámot nézzük, a XI. kerületben. Újbudán majdnem 37 ezren élnek nyugdíjból, Óbudán 34 ezerhez közelít a létszám, míg Zuglóban 31 ezer ez az adat. A legkevesebb nyugdíjas és járadékos a kis lakosságszámú I., V. és VI. kerületben él, a Várban 6600-an, Belváros-Lipótvárosban kevesebb mint 6300-an, míg a Terézvárosban hétezren laknak. Egyáltalán nem mellékesen épp ott kapják a legmagasabb ellátásokat, ahol a legnagyobb arányban élnek idősek. A II. kerületi nyugdíjasoknak átlagosan 178 ezer forint a havi járandósága, és ugyanennyit kapnak a Hegyvidéken lakók is, de a fővárosi átlagnál magasabb a járandósága a Budavárban, Óbudán, Újbudán, valamint a XIII. és XIV. kerületben lakóknak is. A legkevesebb pénzből a Józsefvárosban élő idősek és járadékosok élnek, itt a havi ellátás átlagos összege nem éri el a 135 ezer forintot, ami a fővárosi átlag 88,5 százaléka. Az utolsó előtti helyen a soroksáriak állnak, ahol kevéssel 136 ezer forint alatti az átlagos havi pénz. Kilóg a sorból a VII. kerület, amelynek ellátottként élő lakói a Belváros közelsége ellenére hátulról a harmadikként nem érik el a 138 ezer forintos budapesti átlagot. A gyámügyi terület adatainak átböngészésekor is meglepő folyamatokra derül fény, például arra, hogy 2015-től durván megugrott a környezeti okból védelembe vett gyermekek száma: míg 2000-ben még csak 66, 2018-ban 990 kiskorút vontak be ebbe a körbe. Ilyenkor a gyermeket nem szakítják ki a családból, de a szülőnek szigorúan be kell tartani a családgondozó utasításait, például iskolába kell járatnia a fiatalt. Összesen 2280 család gyermekei kerültek ilyen védelem alá, most először jelent meg adat arról, hogy 62 esetben a kicsik bántalmazása miatt léptek közbe a gyámügyi szakemberek. Némileg meglepő, hogy miközben az országos adatok szerint egyre több gyermeket fogadnak örökbe magyar családok, addig Budapesten ez a tendencia nem érezhető. Az ezredfordulón 182 sikeres örökbeadást regisztráltak, és még 2017-ben is 133 esetet rögzített a KSH, ám 2018-ban mindössze 109 örökbefogadás történt a fővárosban. Az viszont már követi az országos folyamatokat, hogy külföldi állampolgárok egyre gyakrabban kapnak engedélyt örökbefogadásra. Míg 2015-ben csak egyetlen ilyen eset volt, 2018-ban már 19. A nevelőszülői hálózat egyre jobban működik a fővárosban – olvasható ki a statisztikából: tavalyelőtt 948 nevelőszülőnél már 2 383 gyermeket helyeztek el. A családok fele három vagy több gyermek nevelését vállalja. A nevelőszülői létszám 2000-ben 438-ról indult, akkor csak nyolcszáz gyermek nevelését tudták így megoldani. A szociális alapszolgáltatások adataiból kiolvasható, hogy az utóbbi húsz évben felére csökkent az étkezésben részesülők száma, 2018-ban már csak 9700 volt. Jobb hír ugyanakkor, hogy a házi segítségnyújtásban egy jelentős visszaesés után ismét emelkedni kezdett a létszám, és nő a jelzőrendszerhez csatlakozott idősek száma is. A baj az, hogy ezzel együtt is csak 5200 ellátottat tartanak nyilván, a többi segítségre szoruló idős emberhez nem jut el a rendszer.

A Lánchíd (hivatalos nevén Széchenyi lánchíd), - melynek felújítása körüli hercehurcáról többször beszámoltunk a Fővárosi Negyedben - gyaloghíddá alakításáról kérdezné meg a budapestieket és Orbán Viktor miniszterelnököt Karácsony Gergely főpolgármester. A kormány véleménye szerint viszont "a főváros döntheti el, hogyan használja a Lánchidat." A gyalogoshíd elképzelés amúgy nem ördögtől való, elég csak arra gondolni, hogy Prágának - akárcsak Budapestnek a Lánchíd - szimbolikus jelképe az ugyancsak a város közepén található, a Moldva folyón átívelő, több évszázados Károly-híd, amelyen éppen 55 esztendeje csak gyalogosok haladhatnak át. A kérdés azért került most elő, mert bár szép tervek készültek, és a Lánchíd felújítása halaszthatatlan, a pénz kevés – erről írt Facebook-oldalán Karácsony Gergely is. A mostani számítások szerint nagyjából 20 milliárd forint hiányzik a beruházáshoz. Amíg nincs meg a megoldás, a biztonság kedvéért kitiltották az 5 tonnánál nehezebb járműveket a hídról. A főpolgármester szerint a felújítás egyre sürgősebbé válik, a kormány viszont – ahogyan azt Orbán Viktor múlt heti sajtótájékoztatóján kijelentette – csak annyi pénzt ad a projekthez, amennyit Tarlós István főpolgármestersége idején adott volna. A miniszterelnök szerint "nem azért, mert nem akarnak többet adni, hanem azért, mert ennyi van." Dorosz Dávid főpolgármester-helyettes az ATV-nek azt mondta: "alapvetően át kell gondolni a Lánchíd jelenlegi helyzetét", és a hídnak a budapestiek életében betöltött szerepét. Hozzátetette: mindezzel kapcsolatban már egyeztetnek a kormánnyal.

– A Széchenyi Lánchíd teljes lezárása esetén sem kellene káosztól tartani, hiszen ez - a Szabadság-híddal együtt - a legkisebb forgalmú, így közúti közlekedése gondok nélkül átterelhető az Erzsébet hídra – fogalmazott Dorner Lajos, a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület elnöke. Ahogy annak idején a Margit-híd évekig tartó lezárása sem okozott fennakadást. A BKK-nak pedig kidolgozott terve van arra, milyen útvonalra tereljék a 16-os és a 105-ös autóbuszt. A budapesti Duna-hidakért felelős BKK lapunk érdeklődésére azt közölte: legközelebb mindenképpen a Lánchíd felújításához látnak hozzá, beleértve a pesti Széchenyi István tér alatti villamos- és közúti aluljárót, továbbá a Várhegy alagutat is. (Ez utóbbi forrásainak megszerzéséért még küzd a főváros a kormánnyal - a szerk.) A Lánchíd felújításának kivitelezéséről szóló közbeszerzési eljárás jelenleg is folyamatban van, az eredményes lezárás feltétele, hogy meglegyen a szükséges pénz. Az eljárás lezárása után kötik meg a kivitelezői szerződést, maga a tényleges felújítás pedig nagyjából egy hónapos felkészülési idő után kezdődhet majd el.