Azt állította Orbán Viktor miniszterelnök (Indonéziában, ahol részt vett a korábbi Kereszténydemokrata, most már Centrista Demokrata Internacionálé vezetőségi ülésén, és tárgyalt a vendéglátó iszlám párttal): „nagyon tanulságos és érdekes, hogy egy olyan iszlám mozgalom, mint az önöké, hogyan jeleníti meg magát a politikai színtéren. Számomra ebből két kérdés következik: milyen lesz a kereszténység jövője és milyen az iszlámé. Tudunk-e úgy egymás mellett élni, ahogy régen, ami kiválóan működött” – tette hozzá.
Ezzel szemben a tény az, hogy ezek a régi szép idők sosem léteztek. Gondoljunk csak a keresztes háborúkra, majd az ottomán terjeszkedésre és a 150 éves török uralomra Magyarországon, vagy arra, hogy aztán kétszáz évig keresztény gyarmati hatalmak tartották uralmuk alatt szinte az egész iszlám világot. Nagyon dicséretes, hogy Orbán most a keresztények és a muzulmánok békés egymás mellett éléséről beszél (bárcsak komolyan gondolná), de ehhez nem az kell, hogy a sosemvolt boldog múltat támassza fel, hanem az, hogy olyan kül- és belpolitikát folytasson, amely nem a muzulmánok elleni gyűlöletre és elutasításra épít. Új Habony kerestetik. Legalábbis amíg nem jönnek az indonéz menekültek.
Azt állította Szijjártó Péter külügyminiszter (ugyancsak Indonéziában az MTI-nek), hogy a jókora földrajzi távolság ellenére jelentős fejlődésen ment keresztül Magyarország és Indonézia kapcsolatrendszere az elmúlt években. Számos, kiemelkedő technológiai színvonalat képviselő magyar vállalat ért el figyelemreméltó piaci részesedést. A kereskedelmi forgalomban is látszódnak a gazdasági kapcsolatok erősödésének jelei, hiszen a kétszázmillió dollárt is eléri a két ország éves kereskedelme – mondta Szijjártó.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem éri el. A legutóbbi statisztikai adatok szerint a magyar export Indonéziába 11 milliárd forint volt, ami mindössze 33 millió dollárnak felel meg. Igaz, a behozatal onnét ennek háromszorosa, de a kettő együtt is csak 130 millió dollár. Ráadásul 2010-ben a magyar export a mostaninál nagyobb volt – 13 milliárd forint –, vagyis ilyen világra szóló eredményt hozott a keleti nyitás. Hajrá magyarok, hajrá Szijjártó!
Azt állította Stefka István, a PestiSrácok (kormány.hű) portál lapigazgatója (egy tévés beszélgetésben), hogy „a legújabb nyomozások és kutatások szerint a klímalobbi egyszerűen felgyújtotta több helyen, többször Ausztrália erdeit, bozótjait, és direkt azért csinálták mindezt, hogy legyen klímavészhelyzet”.
Ezzel szemben a tény az, hogy ezeket az összeesküvés elméleteket az ausztrál hatóságok – beleértve a tűzoltóságot is – egyértelműen cáfolták. A példátlan erejű bozóttüzek oka nem szándékos gyújtogatás volt, hanem a minden korábbinál forróbb és szárazabb nyár. A fákat és bokrokat a villámcsapások és az úgynevezett száraz viharok következtében kipattanó szikrák gyújtják föl, az erős szelek következtében pedig a tüzek gyorsan söpörnek végig hatalmas területeken. Még szerencse, hogy a klímaváltozást politikai okokból tagadók meg tudják őket állítani. Fejben.