Megalapozatlan az indok, amivel a kormány megvonná a tb-tartozók térítésmentes egészségügyi ellátását

A kabinetnek sem állhatott rendelkezésére olyan adat, ami ezt a pénzügyi szigorítást indokolhatta volna.

Teljesen megalapozatlannak látszik az a düh, amivel a kormány nekiment az egészségügyi ellátórendszer potyautasainak, az általuk okozott költségekkel indokolva, hogy meg kívánja változtatni az egészségügyi ellátás rendjét. A július elsejétől hatályos új szabály szerint csak készpénz ellenében láthatja el az orvos azt, akinek három havi járuléktartozása van, és neki a patikában is teljes árat kell fizetnie a gyógyszerekért. Összehasonlításul: ma még megkapják az ellátást a járulékkal elmaradt magyar állampolgárok, ám az adóhivatal behatja rajtuk a járuléktartozásukat. Szakemberek szerint a szigorítás több százezer ember ellátását teszi bizonytalanná. Gulyás Gergely kancelláriaminiszter december közepén azzal magyarázta a törvénymódosítás jogosságát, hogy 2019 első kilenc hónapjában 75 ezren próbálták meg jogosulatlanul igénybe venni az egészségügyi ellátásokat. Izer Norbert adóügyi államtitkár ezt az adatot kiegészítette azzal: ez a 75 ezer úgynevezett "piros lámpás érintett" összességében 6,6 milliárd forint egészségügyi szolgáltatási járulékot nem fizetett meg.

A Jobbik országgyűlési képviselője, Lukács László György közérdekű adatigényléssel kikérte a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőtől (NEAK) az elmúlt évekre vonatkozó adatokat. Ebből kiderül: 2016 és 2019 között az orvosnál évente átlagosan mintegy 400 ezer ember kapott „piros lámpát”, vagyis jelzést arról, hogy van valami probléma a járulékaik nyilvántartásával. Az, hogy ebből mennyi az adminisztratív hiba és mennyi a tényleges nem fizetés, az az egészségbiztosító adataiból nem derül ki. Csak az, hogy az ellátásukra mennyit költöttek a közkasszából. Ez mindösszesen évente 2-2,2 milliárd forint. Azaz jóval kisebb, mint amekkora tb-járulékhiánnyal az államtitkár érvelt. Ám a „piros lámpások” ellátásából keletkező tb-hiány még a 2-2,2 milliárdnál is bizonyosan kisebb. Az adóhivatalnak ugyanis kötelessége az érintettektől behajtani az elmaradt járulékot.

A NEAK adataiból az is kiderül, hogy egy „piros lámpásra” az egészségbiztosító átlagosan 5200-6300 forintot költött. Azaz ezt a költséget akárcsak egyetlen havi 7710 forintos járulék behajtása is fedezi. Ám azt, hogy ezt az adóhivatal milyen lelkesedéssel és hatékonysággal szedi be, nem lehet megállapítani. Azt ezt firtató kérdésünkre a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) sajtóosztálya azt válaszolta: „közvetlenül olyan adatot, hogy „mennyi járulékadós van a rendszerben” nem tartanak nyilván. Az elmaradások behajtásakor ugyanis az összes követelésre – adó-, járulék-, illeték-, vámszakmai tartozásokra – együttesen indítja meg a behajtást.

Olyan jellegű kimutatása sincs a NAV-nak, hogy átlagosan mennyi ideig tartoznak azok, akiknek járulékelmaradásuk van. Vagyis a kormánynak sem állhatott rendelkezésére olyan adat, ami ezt a szigorítást indokolhatta volna.

A NEAK alapadataiból kikalkulálható, hogy a ma „piros lámpával” ellátottak között mintegy 40 ezren vannak olyanok, akiknek nincs magyarországi településen állandó lakcímük. Róluk annyi tudható: ők, ha akarnának se tudnának járulékot fizetni, a jelenlegi szabályok szerint ugyanis a magyar biztosítási rendszerben csak a hajléktalanok és a bentlakásos otthonokban élők esetében fogadják el azt, hogy nincs lakcímük. Az egyéni szerződéssel köthető, úgynevezett egészségügyi szolgáltatási járulék fizetés feltétele az állandó lakcím. A mintegy 400 ezer piros lámpás között a lakcím nélküli mintegy 40 ezer emberen túl vannak más veszélyeztettet csoportok is. Legutóbb január elején a valaszonline.hu számolta ki és adta közre, hogy a fiatal felnőttek közel húsz százaléka nem biztosított Magyarországon. A 23 és 40 év közöttieknek több mint tíz százaléka, a 40-60 éveseknek pedig 6 százaléka nem jogosult egészségügyi ellátásra járulékelmaradás miatt. A felmérés szerint ez majd 600 ezer embert jelent.

A NEAK adatait kikérő Lukács László György lapunknak azt mondta: a fenti adatok alapján a kormánynak vissza kellene vonnia a júliustól hatályossá váló szabályozást. Hozzátette: egyértelmű, a kormánynak fogalma sincs arról, hogy valójában hányan eshetnek ki akár önhibájukon kívül is a térítésmentes ellátásokból. Arról nem is beszélve, hogy hatmilliárdos „károkozásról” beszélnek, miközben a NEAK adatai szerint ez az összeg alig több mint kettőmilliárd forint. A kormány ezt a törvényt is hangulatkeltésre használta és a legelesettebbekbe rúg megint bele.