Ingatag szikla

Példás az egyetértés az impeachment kapcsán: mindkét fél szerint halálos veszélyben forog az amerikai demokrácia. Nincs okunk rá, hogy ne értsünk egyet. Csak annyit tennénk hozzá, hogy nem pusztán az amerikai. A demokrata párti Angus King szenátor azt nyilatkozta, hogy a Donald Trump elleni eljárást száz év múlva is emlegetni fogják. Könnyen lehet, hogy alábecsülte a mostani történések jelentőségét.

Az ügyészek szerepében fellépő ellenzéki képviselők szerint az elnököt két ok miatt is meneszteni kell. Egyrészt azért, mert a végrehajtó hatalom teljes súlyát igénybe véve egy másik országtól próbált segítséget kicsikarni az újraválasztásához. Ez bárhol kicsapná a biztosítékot, az Egyesült Államok pedig talán minden más országnál büszkébb a szuverenitására. Ha Oroszország, Ukrajna, Kína, netán Norvégia – ezt a négy országot Trump említette, bár az utóbbit ő is csak az abszurditás érzékeltetésére – vagy bárki belebabrálhat a választásokba, akkor onnantól semmi sem érvényes, amit eddig az amerikaiaknak az iskolában a demokráciáról tanítottak. Ha az elnök ebben aktívan közreműködik, az választási csalás.

De a másik vádpont sem kevésbé félelmetes. A Fehér Ház megtagadta az együttműködést, nem adta át a kért dokumentumokat, megtiltotta a tényeket első kézből ismerő kormányzati embereknek, hogy eleget tegyenek az idézésnek és tanúvallomást tegyenek. Végső soron nem ismerte el a képviselők jogát a végrehajtó hatalom ellenőrzésére. Az uralkodó jogfelfogás szerint az elnök ellen nem lehet köztörvényes vádat emelni, az egyetlen jogi eszköz ellene az impeachment. Ha ez sem legitim, akkor gyakorlatilag olyanná válik, mint az európai királyok, akik elől az első telepesek Amerikába menekültek. A vádlókat vezető Adam Schiff képviselő pénteki zárszavában ki is mondta: akkor az elnökből diktátor lesz.

Trump jogi csapata szombaton még csak hozzákezdett a védelem érveinek kifejtéséhez. Az azonban a várható jogi csűrcsavarok nélkül is világos, hogy valamiben nekik is igazuk van. Kilenc hónappal az elnökválasztás előtt Trump elmozdítása kivenné a nép kezéből a döntés jogát. Ha nem is írná felül a 2016-os választási eredményt, de irreálissá tenné a novemberi versenyt. Márpedig ha van, amire az amerikai társadalom még a külső beavatkozásnál is kényesebb, az a demokratikus választás lehetősége.

Ha Trump marad, felborul a fékek és ellensúlyok kényes rendszere. Ha menesztenék – nem fogják –, akkor is. Nincs jó megoldás, az amerikai politikai elit sarokba szorította önmagát. Ez nagyon nagy baj: a világot megrázó változások idején az eddig biztosnak hitt szikla is meginog. Itt a pillanat, amikor az amerikaiaknak is meg kell barátkozniuk azzal, amit mi egy ideje már értünk: a demokrácia soha, sehol nem örök és eleve adott. Könnyű elveszíteni, visszaszerezni pedig drága és nehéz. Az impeachment tehát, hiába lehetett már a kezdeténél tudni a végkimenetelét, nem cirkusz. Itt nincsenek bohócok. Se védőháló. A vita nem Trumpról, hanem a jövő politikai berendezkedéséről szól.