Itt éjfél, ott este tizenegy – Mértéktartónak ígért ünnepléssel készülnek a britek

Azonban sokan érzik úgy, hogy a brit kormány beledörgöli az EU-pártiak orrát a vereségükbe.

Szinte már csak órákban lehet mérni, amíg még az Egyesült Királyság teljes jogú tagja az Európai Uniónak. A miniszterelnök hivatala már régebben pontosította, milyen eseményekkel teszi emlékezetessé péntek este 11 órát – ami közép-európai idő szerint már éjfél. A Nagy Napon a kormány Észak-Angliába kihelyezett rendkívüli ülést tart, hangsúlyozva, hogy Boris Johnson kiemelt feladatnak tekinti a szigetország elmaradottabb régióinak felzárkóztatását.

A kormányfő természetesen beszéddel köszönti az új korszak hajnalát. Főleg adminisztrációs okokból kudarcot vallott az a kampány, amely a felújítás alatt álló Big Ben rendkívüli megkongatásával kívánta volna felejthetetlenné tenné a pillanatot. Az erre a célra közakadozásból befolyt 270 ezer fontot (107 millió forint) jótékonysági célokra fordítják. A világ egyik legismertebb kormányfői rezidenciájának fekete tégláira visszaszámláló órát vetítenek ki, de a komor vaskapuval elzárt Downing Streetet és a Whitehall kormányzati negyedet fényjáték is megvilágítja majd.

Nigel Farage és a Brexit Párt leplezetlen lelkesedéssel készül a február 1-re virradóra a Parliament Square-en szervezett nagygyűlésre, de sok, a kiválást jelentős többséggel támogató város és kerület is megrendezi a saját partiját. A kelet-londoni Romford parlamenti képviselőjének sajtónyilatkozata szerint a Margaret Thatcherről elnevezett központban nem pusztán tűzijátékkal, hanem az Egyesült Királyság minden részéből származó zenével és tánccal rúgnak ki a hámból. A roskadásig megrakott asztalokon ezúttal nem lesz helye német habzóbornak vagy francia pezsgőnek.

A 2016-os népszavazáson az EU-tagság folytatását támogató 16,1 millió szavazópolgár közül jónéhánynak a pénteken forgalomba kerülő 50 pennys Brexit-érmével telt be a pohár. A kilépésre tervezett „ünnepi” pénz ellen számos politikus emelte fel a szavát. Lord Adonis munkáspárti főrend a nyilvánosság előtt fogadta meg, hogy „soha nem fogja használni vagy elfogadni, mert nem tartja legális fizetőeszköznek”. Hiába vésték az 50 pennysbe a „Béke, prosperitás és barátság minden nemzettel” szöveget, Alastair Campbell, Tony Blair egykori kommunikációs guruja is ragaszkodni fog a hagyományos érmékhez, mert szerinte a Brexit mind a három fogalmat kockára teszi. Tanja Bueltmann, az EU Citizens' Champion mozgalom alapítója támogatja a bojkottot, mert az emléktallért „színtiszta populizmusnak” tekinti. A veterán konzervatív politikus, Lord (Michael) Heseltine figyelmeztette a kormányt, hogy ne hivalkodjon győzelmével, „ne dörgölje bele az EU-ban maradás híveinek orrát a vereségükbe”.

Boris Johnson már a hét elején kijózanító üzenetet kapott az Európai Uniótól. Leo Varadkar ír kormányfő a BBC-nek adott interjújában minden köntörfalazás nélkül megmondta, hogy „vége a szemezgetésnek”, az Egyesült Királyság nem folytathatja a válogatást az egységes piachoz fűződő lehetőségek és kötelezettségvállalások közül, a Brexit utáni élet nem lesz változatlan. Még ha meg is születik a vámmentes szabadkereskedelmi egyezmény a szigetország és az Unió között, annak eredménye több millióval több vámnyilatkozat lesz, amit a brit kisvállalkozások nehezen fognak elviselni. A parlamenti választás előtt álló Varadkar világossá tette a két fél közötti súlykülönbséget: „Az Európai Uniónak 27 tagja van. Az Egyesült Királyság csak egy ország. Nekünk 450 millió lakosunk, azaz ennek megfelelő piacunk van. A UK csak 60 milliós nagyságrendű. Mit gondolnak, ki tudná kiállítani a jobb csapatot, ha történetesen futballoznának egymás ellen?”.