Búcsú a britektől

Szívszorító volt látni az Európai Parlament szerdai ülését. Elérkezett a búcsú ideje. A brit képviselők utoljára ülhettek egy padsorban uniós kollégáikkal. Többen közülük sírva fakadtak, amikor zárásként a többi képviselővel együtt elénekelték a skót költő, Robert Burns verséből készült „A régmúlt napokért” című dalt.

A búcsú sosem könnyű, gondolnánk. Nem így látta Nigel Farage, aki széles mosollyal jegyezte meg: „Finished”, azaz véget ért, és hogy még jobban provokálja a többi képviselőt, lelkesen lengette kis brit zászlóját. El kell ismerni, neki is komoly szerepe volt abban, hogy ma éjféltől Nagy-Britannia jogilag már nem az Európai Unió tagja. Álhírek sorával csapta be a brit közvéleményt, amely bele is sétált a csapdába a 2016-os, Brexitről szóló népszavazáson. A brit polgárok jelentős része elhitte, hogy a kilépéssel elérkezik a Kánaán, például hogy azt a pénzt, amit az ország évről évre az EU kasszájába fizet, majd megkapja a brit egészségügy.

Egy nem éppen konfliktusoktól mentes időszak zárul le ma éjfélkor. A britek mindig szerettek külön utakon járni, szóba sem jött például, hogy bevezessék az eurót. Az euroszkepticizmus mindig is jelen volt az ottani társadalomban, bár ez 1993-2005 között majdnem a duplájára, 65 százalékra nőtt.

A britek mintha sosem tudták volna eldönteni, hová tartoznak. Európai polgárok? Vagy inkább az Egyesült Államok első számú szövetségesei? Számunkra azonban itt, Közép-Európában – Farage-zsal és csapatával ellentétben – teljesen természetes, hogy a britek is a mi, nehezen felépített közös Európánk tagjai. El sem tudjuk képzelni, hogy az Európai Unión kívül is van élet. Igenis kialakult egy európai öntudat, remélhetőleg a térségünkben élők többsége is így gondolja ezt, s úgy véli: az uniós integráció lényege nemcsak az, hogy egyesek zsebébe szivárogtassuk az uniós támogatásokat, hanem az is, hogy nem Ázsiában, valamely exszovjet tagállamban érezzük otthon magunkat, hanem Londonban, Madridban, Párizsban, Berlinben, Bécsben, Prágában... Mi igenis sajnáljuk a britek távozását csakúgy, mint az EP ülésén utoljára részt vett munkáspárti és liberális demokrata képviselők.

Bár a britek csak jogilag távoznak, ami egyebek mellett azt jelenti, hogy az ország intézményeiről lekerül az uniós zászló, az ott munkát vállaló vagy tanuló uniós polgárok számára egyelőre nem változik semmi. Ám mégsem megy minden a régi kerékvágásban, gondolatban már mindenki 2021. január 1-re és az elkövetkező bizonytalanságra gondol. Nehezen értjük meg Boris Johnson gondolkodását is, aki a brit parlament által múlt héten elfogadott kilépési egyezménybe külön bevette: tilos meghosszabbítani az átmeneti időszakot. Miért jó az a briteknek, ha átfogó megállapodás nélkül intenek búcsút az EU-nak? A választási kampánynak már rég vége.

De talán nem végleg távoznak. A fiatalok nagy része ott is a közös Európában nőtt fel, bennük már kifejlődött az uniós öntudat. Talán a britek egyszer ismét kérelmezik felvételüket az EU-ba, és a gyermekek sokkal bölcsebbek lesznek felmenőiknél.