– Az európai uniós támogatásokból sokszor nem engednek értelmes projekteket finanszírozni – jelentette ki Szalóki Flórián, az Innovációs és Technológiai Minisztérium helyettes államtitkára a Transparency International konferenciáján. A 40 centis kilátók és a semmibe vezető bicikliutak országában ez a kijelentés mindenképpen magyarázatra szorult, az államtitkár ezért példákat is mondott: a „produktív szektorba például nem lehet uniós pénzt irányítani”, azaz a MÁV nem vehet például mozdonyokat uniós pénzből, mert ezzel az EU-szerint befolyásolná a szállítási piacot a magyar kormány.
Szalóki Flórián arról is beszélt, sokszor nem lehet előre tudni, lesz-e értelme egy beruházásnak: a Győr-Gönyű folyami kikötő fejlesztésére 20-30 milliárd forintot költöttek korábban, majd az egész évekig szinte üresen állt. Később viszont a városban megtelepedett egy német cég, és ma már az a baj, hogy szűkek a kikötő kapacitásai. Ehhez képest a záhonyi vasúti átrakóállomásra most úgy tűnik, hiába költöttek pénzt, mert az orosz-ukrán konfliktus miatt töredékére esett vissza a forgalom, pedig a beruházás pillanatában egyértelműnek tűnt, hogy az onnan érkező árumennyiség folyamatosan bővülni fog.
Martin József Péter, a Transparency International magyarországi vezetője előadásában arról beszélt, hogy Magyarország 25 milliárd eurót kapott az elmúlt hét évben az Európai Unióból, a közbeszerzések fele uniós forrást érint, az egy főre jutó támogatások tekintetében is az elsők között vagyunk. Ehhez képest sajnos nem mondhatjuk el, hogy az ország gondosan használja fel az EU pénzét. Martin József szerint az OLAF 2018-ban a legtöbb vizsgálatot Magyarországon végezte, évek óta az egyik legmagasabb arányban (a pénzek 4 százalékában) kell nekünk visszafizetni szabálytalanságok miatt támogatást. Ráadásul 2014-2018 között húsz olyan ügy volt, amit az OLAF feltárt, de a magyar ügyészség nem lépett. A közbeszerzések egyre koncentráltabbak, a kormányközeli szereplőknek egyre nagyobb szelet jut, miközben a TI szerint a tenderek átlagosan 25 százalékkal túlárazottak.
Nagy Gabriella, a TI Közpénzügyi programjának vezetője arról beszélt, a szervezet Magyarországon az M6-os autópálya végső szakaszának, valamint a Tisza-Túr víztározójának építését monitorozza, ennek révén Nagy Gabriella, a TI munkatársa szerint sikerült közpénz-megtakarítást elérniük.
Zupkó Gábor, az Európai Bizottság magyarországi irodájának vezetője egy felmérést idézett, eszerint az európai üzleti szereplők harmada már találkozott korrupciós kísérlettel, ehhez képest csak 41 százalékuk mondta, hogy szerinte a hatóságok megfelelően tárják fel és szankcionálják a korrupciót.
A TI rendezvényének vendége volt az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) elnöke, Ville Itälä is, aki rövid előadását követően azonnal elköszönt, még kérdést sem lehetett neki feltenni, korábbi interjúkérelmünket is elutasította a hivatal sajtóosztálya.
Elmondása szerint az OLAF-nak egyre nehezebb körülmények között kell végeznie a feladatát, hiszen a korrupciónak egyre cizelláltabb módjai vannak, ezért egyre nagyobb szükség van a különböző uniós és nemzeti intézmények együttműködésére. Ville Itälä szerint folyik az OLAF jogállásának felülvizsgálata azért, hogy hatékonyabban tudjon nyomozni. A hivatal elnöke szerint minden tagállam érdeke, hogy erősítsék az OLAF jogosítványait, hiszen így lehet elérni, hogy az európai uniós forrásokhoz kevesebb korrupció kötődjön, a szoros együttműködés pedig különösen azoknak az országoknak az esetében fontos, amelyek – mint Magyarország is – nem csatlakoztak az Európai Ügyészséghez.
Az ezután következő kerekasztal beszélgetésen Anton Schrag, az EU Régiók Bizottsága Magyarországgal is foglalkozó osztályvezető-helyettese azt mondta, mivel tudható, hogy a Magyarországnak folyósítható uniós pénzek fokozatosan csökkenni fognak, a most korrupció révén elherdált pénz kétszeresen is hiányozhat az ország fejlesztéséből. Szalóki Flórián nem tagadta, hogy vannak közbeszerzések, ahol „ellopnak pénzt”, de szerinte ezzel még mindig nem okoznak annyi kárt, mint a korábbi kormányok alatt bevezetett PPP-konstrukciókkal (az M6-os is így épült), mert ez ötször-hatszor drágábbá tette az egyes beruházásokat, mintha uniós forrásból valósították volna meg azokat.
Dencső Balázs, az Európai Támogatásokat Auditáló Főigazgatóság (EUTAF) főigazgatója szerint bár Magyarországon jól és hatékonyan ellenőrzik az uniós beruházásokat, „nyilván lehetne mindent jobban is csinálni”. A helyettes államtitkár szerint bár sok OLAF észrevétel jön hozzájuk, a tendencia csökkenő. Szerinte a sajtónak is nagy szerepe van az uniós pénzek ellenőrzésében, mert az OLAF maga is legtöbbször a sajtóban megjelenő ügyekben indít vizsgálatot.
Anton Schrag megjegyezte, hogy bár Magyarország kiemelkedő arányban hívja le az uniós forrásokat, ami jó, de a szabálytalanságok magas száma viszont arra utalhat, hogy „a rossz fiúkhoz” megy a pénz egy része, és ebből a szempontból nyugtalanító, hogy az ellenőrzéseknek, vizsgálatoknak legtöbbször nincsenek következményei.
Szalóki Flórián serintz bárki küldhet feljelentést a közbeszerzési hatósághoz egy-egy gyanús tender, vagy akár egy hirdetmény miatt is, ebből azonban nagyon kevés van - nem érti, hogy miért. Egyébként pedig van egy nagyon egyszerű eszköz az EU kezében, az adott beruházás egységköltségének megállapítása. Ha például egy óvodafelújításnál ezt 150 millió forintban állapítaná meg az EU (vagyis nem a magyar kormány), akkor nyilván nem lenne túlárazás. Ez egyes helyeken működik az EU-ban, és jól működik, sok más területen érthetetlen módon máig nem vezették be. A helyettes államtitkár maga is tett két feljelentést tavaly, amikor egy beruházás elszámolásában még egy autóra kiszabott bírságot is megpróbáltak elszámolni, de az EU-s ellenőrzésen átment az ügy. Anton Schrag erre úgy reagált, örül, hogy ilyen jól működik az ellenőrzés Magyarországon.
