borászok;pince;ingatlanadó;Sopron;

2020-02-03 09:00:00

Egekben a soproni pinceadó

A megemelt építményadó mellett az eladatlan készletek is sújtják a történelmi borvidék szőlőtermelőit, akik jobb belátásra bírnák az érzéketlen városvezetést.

Az eredetvédett soproni történelmi borvidék, a kétezer éves monokultúra sajátsága, hogy a szőlősgazda a pincét nem lankára, hegyoldalra, hanem a városban a háza alá építette, mert így azt nagyobb biztonságban tudta. A termelők a rég megszerzett kiváltság előnyeit az építményadó bevezetéséig élvezhették. Azóta viszont az egyre magasabb adó miatt dühösek, méghozzá annyira, hogy a szervezett tiltakozás lehetőségét is kilátásba helyezték.

- A tagságot már kezdetben is bosszantotta az építményadó, amit egymás közt csak pinceadónak nevezünk, mert a borásznak ugyanakkora területen jóval kisebb a haszna, mint annak, aki például a kiskereskedelemben, a vendéglátásban, vagy a szolgáltatóiparban vállalkozó – mondta Farkas Lajos, a Sopron Fertőmenti Hegyközség elnöke. A bortermelők a nyereségükhöz képest túl sok ingatlanadót fizetnek, mivel rendkívül nagy a helyigényük. Az adófajtát az önkormányzat idén ismét emelete, most 1100 forint négyzetméterenként, így a borászatok egyébként is magas költsége tovább nőtt. 

A városvezetés érzéketlen arra, hogy a helyi szőlészek és borászok évek óta súlyos gondokkal küszködnek. Az elmúlt évben például a szőlő kilóját mindössze 50-60 forintért, az önköltség feléért tudták csak eladni. Ezenkívül váratlanul érte őket a csökkenő borfogyasztás, a meredeken fölfelé ívelő termelési költség, és a közben felhalmozódott jelentős készlet is. A fokozódó feszültségek miatt tavaly az állam is kénytelen volt beavatkozni azzal, hogy engedélyezte a zöldszüretet, amire Soproni történelmi borvidéken még soha nem volt példa. Az 1330 hektáros termőterületből 230 hektáron éltek ezzel a lehetőséggel a gazdák, és kiderült, hogy a huszonkét magyarországi borvidék közül a zöldelő fürtök eltávolítására beadott soproni pályázatok aránya igen magas - sorolta az elnök. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a szőlőkivágások száma is emelkedett, és csak az elmúlt évben 15 hektárnál nagyobb terület veszett el, akkor a soproni borvidéken valóban van ok az aggodalomra.

- Arról a lényeges kérdésről egyelőre nem döntött az önkormányzat, hogy mi a fontosabb, a túlnépesedett város további terjeszkedése, akár a szőlőskertek rovására is, vagy az ültetvények fenntartása és megújítása ott, ahol az idegenforgalom fellendítésének fontos eszköze a borturizmus – jelentette ki Molnár Ákos, a Soproni Borvidék Hegyközségi Tanácsának új elnöke. Ez abból is látszik, hogy az egykoron kiemelkedő jelentőségű szőlőtermő területen, a Virágvölgyben, traktorok helyett, egyre több a családi ház, és mára a külterületi ingatlanoknak körülbelül az egyharmadát belterületbe vonták, és a folyamatot aligha lehet megállítani. A szőlősgazdák máshol is hasonló fejleményektől tartanak. Talán a Fertő-táj az egyedüli kivétel, ahol a 450-500 hektár szőlőnek bizonyos hányada a világörökség része, és ezért elvileg kevésbé kell félteni a parcellákat, bár engedély nélküli építmények már ott is vannak. Arra, hogy ne legyenek, éppen úgy figyelni kellene, mint a helyi borászok megbecsülésére, mert e téren is jócskán van hova fejlődni. A tekintélyük szimbolikusan pont annyi, mint az általuk befizetett adó nagysága, pedig ennél sokkal többet érdemelnének. A gazdasági súlyukon messze túlmutat a város életében betöltött szerepük. Molnár Ákos egy sokatmondó külföldi példával érzékelteti a különbségeket: a borászaikról, és a kitűnő boraikról híres francia települések lakói háborognának, ha valamelyik utca elején egy traktorral behajtani tilos táblát pillantanának meg, ami Sopronban a Várkerületen, a szőlősgazdákat kivéve senkit nem zavar.

Az ilyen bosszúságok alighanem a borász családokban nevelkedő gyerekekben is nyomot hagynak, hiszen egyre kevesebben vállalják azt, amit a szülők még csinálnak, de néhol nagyon kínkeservesen. A szőlősgazdák ellehetetlenítésével ugyanis rendre vesznek el a termőterületek, és zsugorodik a borvidék. Ellenben a sokáig lesajnált osztrák termelők rengeteget fejlődtek, Ausztriában ma már nem sopronit, hanem saját nedűt isznak, Pozsonyban utoljára a múlt század első felében volt piaca a soproni bornak. A jelentős hazai felvevőhelyek, Budapest és a többi nagyváros pedig messze van, ezért a szállítási költségek igen magasak. Talán a többi borvidék önkormányzatához hasonlóan, a soproninak is érdemes lenne engedményt tenni a borászoknak, mert különben a borturizmusban rejlő lehetőségeket aligha tudja kihasználni - említi Molnár Ákos.

A megannyi nehézség miatt a Sopron Fertőmenti Hegyközség ezernégyszáz tagja azt szeretné elérni, hogy a borászok ingatlanadóját arányosan, de legalább a felére csökkentsék. A nemrég tartott városházi megbeszélésen felvetették azt is, hogy eddig a hegyközség szerény bevételeiből hozták rendbe a város tulajdonában lévő dűlőutakat, leginkább földutakat, ezután a várostól várnának erre pénzt. A borvidék menedzselésében is aktívabb részvételre kérik a városvezetést.

Egyelőre van mire büszkének lenni, hiszen az Ivancsics Borászat 2017-ben a 100 legjobb magyar bor közül a 11. helyet szerezte meg, de úgy, hogy a 2015-ös Shiraz előtt csak tokaji nedű végzett, a Gangl Pincészet pedig tavaly a 10 hektár alatti kisbirtok kategóriában az ország második legszebb szőlészete lett, ám kérdés, hogy a jelenlegi körülmények között meddig lehet ilyen sikereket elérni.