Alapszabályba emelné az előválasztást kongresszusán az MSZP

Publikálás dátuma
2020.02.05. 11:23
Tóth Bertalan
Fotó: Népszava
Tóth Bertalan szerint közös ellenzéki vízióra is szükség van a 2022-es győzelemhez, a szocialistáknak pedig bőven van ötlete, hogy mi legyen ebben.
A 2022-es választásig szóló terveiről és szervezeti átalakításairól készül stratégiát alkotni március 14-i kongresszusán a Magyar Szocialista Párt (MSZP) - jelentette be szerdai sajtótájékoztatóján Tóth Bertalan pártelnök. Mintájuk az az ellenzéki összefogás, amelyik a tavalyi önkormányzati választáson is eredményesnek bizonyult a Fidesz-KDNP-vel szemben. A szervezeti-átalakítási javaslatok közt
Tóth az előválasztáshoz való hozzáférés alapszabályba emelését emelte ki elsőként.

Az ellenzéki együttműködésben való legteljesebb részvétel szervezeti kereteinek megteremtése a cél, folytatta. A pártelnök szerint szükséges az elnökségnek is megadni azt a felhatalmazást, hogy minden eszközzel küzdhessenek az ellenzéki összefogás sikeréért.
Kérdésre Tóth arra is kitért: az MSZP az esélyegyenlőség, a női egyenjogúság területén be akarja mutatni hitvallását, ezért egy férfi és egy női társelnöki posztra tesznek javaslatot a kongresszuson. A társelnöki rendszer bevezetéséről párton belülről eddig pozitív visszajelzések érkeztek hozzájuk.

Protekció helyett esélyt

Hiszünk az egy az egy elleni kihívásban a választókerületekben, a közös listában és a közös miniszterelnök-jelöltben - folytatta Tóth. Ahol vita van, ott az előválasztás hivatott azt eldönteni, aminek célja a jelöltek előzetes programismertetése is, részletezte. A szocialista politikus hangsúlyozta annak a fontosságát, hogy az ellenzék egy közös víziót vázoljon arról, hogy milyen alternatívát, milyen Magyarországot ajánl a választóknak. Az MSZP vízióját ki is fejtette Tóth, mint fogalmazott, modern, tudás alapú társadalmat szeretne az MSZP, ahol a köztársaság valódi, a protekcióra épülő rendszer kegyeltjei helyett pedig mindenki kap esélyt a szolgáltatások eléréséhez.
"Tanuló társadalmat" szeretnének, kezdett pártja oktatással kapcsolatos elképzeléseinek kifejtésébe Tóth. Ezért a tanárok bérét drasztikusan megemelnék, a gyerekek terheit csökkentenék, valamint egy széles körű egyeztetésen alapuló alaptantervet vezetnének be. Hasonlóan kezdenének hozzá az egészségügy fejlesztésének, a kulcsszavak itt is az esélyteremtés, a béremelés és a hozzáférés.
"Esélyteremtésre van szükség a munkavállalók világában is, drasztikusan emelni kell a minimálbért" - folytatta a pártelnök. Növelnék a munkavállalók jogait, szeretnék elérni, hogy legyen beleszólásuk a jövedelempótló támogatások kiosztásába, a velük rendelkező nagyvállalatok működésébe és részesüljenek abból a profitból, ami után most adót is alig fizetnek a multik. Megerősítenék ehhez a szakszervezeteket, többek közt azzal, hogy azok is kaphatnának adóegyszázalékot.
Következőnek a nyugdíjak felzárkóztatására tért rá a politikus. Ehhez a svájci indexes nyugdíjemelési modellt vennék alapul, ami a munkabéreket és az inflációt is figyelembe veszi. Az így kiszámolt nyugdíjtömeg egy átmeneti - 5 éves - időszakban egyenlően kerülne elosztásra az összes nyugdíjas között. Példaként a tavalyi évet említette Tóth: 2019 után 6,5 százalékot emeltek volna, azaz minden nyugdíjas havi 10 ezer forintot kapott volna. A 300 ezres havi nyugdíjig mindenki jobban járna, mondta Tóth.
Az esélyteremtés a céljuk a lakáspolitikában is, ehhez pedig bevezetnék a lakbérplafont és a lakásárplafont, valamint legalább annyit költenének szociális bérlakásépítésre, mint amennyi most CSOK-ra megy el. Zöld politikájuk kapcsán az MSZP korábban beharangozott szigetelési programját említette a pártelnök példaként.
Szerző
Frissítve: 2020.02.05. 11:44

Bolt nincs, csak nyugalom Ócsán

Publikálás dátuma
2020.02.05. 08:00

Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
Kezdetben sokan berzenkedtek az ócsai lakóparktól, de mára teljesen megtelt a telep és több tucatnyian várnak arra, hogy odaköltözhessenek.
Itt senki nem fog magukkal beszélni! – mondja egy asszony az egyik ócsai ház udvarán állva, miután megtudja, hogy a devizahitelesek megmentésére létrehozott lakóparkról szeretnénk kérdezni a helyieket. Szerinte az embereknek már elege van abból, hogy az újságok mindig csak rosszat írnak a telepről. - Értsék meg, ez egy ugyanolyan település, mint a többi - tette hozzá. Abban az asszonynak biztosan igaza van, hogy a lakópark élete ma már nem sokban különbözik a többi budapesti agglomerációhoz tartozó teleptől. Gettósodásnak egyelőre nyoma nincs, a 2013-ban felhúzott házak kifejezetten jó állapotban vannak, a kertek pedig ugyanolyan gondozottnak tűnnek, mint bármelyik közeli faluban. Más településekhez képest tehát mindössze annyi az eltérés, hogy a mértani alakzatba felhúzott, tökéletesen egyforma házakban szociális rászorultsági alapon laknak a helyiek.

A kormány még 2011-ben döntött a szociális családi ház építési programról, helyszínként pedig az Ócsa határában lévő, Alsópakony melletti földterületet jelölte ki. A lényegében a puszta közepén megépített, ötszáz házasra tervezett lakópark végül a Nemzeti Eszközkezelőhöz került, az épületekkel pedig a devizahiteles károsultak lakhatását akarták volna – részben - megoldani. A 2014-re elkészült 80 ház azonban nehezen telt meg, kezdetben ugyanis csak minden második épület vált lakottá. Az első lakók között volt az a férfi is, aki Budapesten, a VIII. kerületben nőtt fel, majd családjával - feleségével és a két gyerekével - egy panellakásba költözött, ehhez pedig 9 millió forintos devizahitelt vett fel. A tartozás idővel 19 millió forintosra növekedett, aminek a törlesztőrészleteit képtelenek voltak fizetni. - Amikor ide költöztünk Ócsára, eleinte azt sem tudtuk, hogyan kell begyújtani a kályhát. Arról pláne nem volt fogalmunk, hogy miként kellene a földön gazdálkodni - idézte fel. 
A betelepítés során ugyanis minden házhoz nagyjából ezer négyzetméteres kertet adtak annak érdekében, hogy a lakók földműveléssel egészítsék ki a jövedelmüket. A települést járva úgy tűnt, ezzel a lehetőséggel kevesen éltek, mindössze egy háztartást láttunk, ahol a kertben csirkék kapirgáltak. A többség inkább a környék cégeinél helyezkedett el, eljárnak dolgozni egészen a fővárosig. A helyiek állítják, aki akar, az könnyedén talál magának állást a környéken. Orvos és élelmiszer bolt viszont csak a valamivel több mint kilencezer lélekszámú Ócsa belső részein található, ahogy a gyerekek is oda járnak óvodába-iskolába. A busz naponta tizenegyszer jár a lakóparkba, ám a telepen szinte minden családnak van autója. - Az embereken látni lehet a változást. Korábban mindenki kényszer-albérletben élt, vagy attól rettegett, hogy hajléktalanná válik. Itt végre mindenki elkezdte a saját egzisztenciáját építeni. Már semmi pénzért nem mennék vissza a városba – mondta az egyik helyi férfi. A kormány egyébként 2016-ban megszüntette a szociális lakásépítési programot, majd a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. átadta a lakóparkot az ócsai önkormányzatnak. A megkötés mindössze annyi volt, hogy az önkormányzat nem változtathat 2020. december végéig a szerződések feltételein. Ennek megfelelően egy 70 négyzetméteres házért év végéig havonta 21 ezer forintos bérleti díjat kell fizetni. Bukodi Károly polgármester lapunknak elmondta, a lakópark igen népszerű lett, sőt, mára várólista alakult ki a beköltözésre várók között. Jelenleg negyvenen várnak arra, hogy valaki elköltözzön. A park házai mind lakottak, de a lakóknak már csak a fele devizahiteles, a másik részük egyszerűen rászorultsági alapon kapta meg a bérleményt. Nagy jövés-menés nincs: a szerződés alapján az önkormányzat csak akkor szólíthatja fel a bérlőt a távozásra, ha az már hat havi bérleti díjat nem fizetett. Erre azonban az elmúlt években csak 1-2 esetben volt példa. Bár az ócsai önkormányzat nem vett részt a telep felépítésében, megkérdeztük, hogy miért épültek feltűnően drágán a lakóparki házak. Mint ismeretes, a telep összesen 2,5 milliárd forintba került, azaz egy házra több mint harmincmilliós költség jutott. A polgármester úgy vélte, hogy ez a közmű bevezetése miatt alakult így, mert azt el kellett vezetni a várostól öt kilométerre lévő lakóparkba. Ha megépült volna mind az ötszáz ház és nem csak nyolcvan, akkor az egy épületre jutó beruházási költség is jóval kisebb lett volna. Bukodi Károly leszögezte: az önkormányzatnak eddig egy fillérjébe sem került a lakópark fenntartása, a bérleti díjak ugyanis fedezik a fenntartási költségeket. Arra a kérdésre, hogy idővel szóba jöhet-e a bérházak értékesítése, úgy fogalmazott: ez eddig nem merült fel. A telepen járva azonban többen is megjegyezték: ha tehetnék, megvennék házukat. Persze nem devizahitelből.

„A pénz elfogy, de a tudás megmarad” - interjú Járóka Líviával

Publikálás dátuma
2020.02.05. 07:30

Fotó: Fred MARVAUX / Európai Parlament
„Nem tartom tragédiának” – mondta lapunknak a Fidesz roma származású EP-képviselője, Járóka Lívia arról, hogy a kormány pénz helyett oktatást ajánlott kártérítésként a szegregált diákoknak.
Orbán Viktor kormányfő néhány hete jelentette be, hogy az állam nem akarja kifizetni a szegregáltan tanuló, gyöngyöspatai romáknak járó kártérítést. Ez egyben azt is jelenti, hogy egy jogerős ítélet végrehajtását tagadja meg a kormány. Orbán Viktor egy percig sem vitatta, hogy a gyöngyöspatai romáknak jár kompenzáció. Nem tartom tragédiának, hogy ezt nem feltétlenül készpénzben fizetnék ki, úgy tudom, ezt a per során is jelezték. Egyeztettem a legrátermettebb helyi roma vezetőkkel és Vecsei Miklós társadalmi felzárkózásért felelős miniszterelnöki biztossal is, így el tudom fogadni, hogy a szakembereknek és az államtitkárságnak is ez a szakmai véleménye. De az ítélet egyértelműen pénzbeli kártérítésről szól. Nem kötelessége ezt a kormánynak végrehajtani? A bírósági ítéletet nem vitatom. Magam is a szegregáció ellen küzdök lassan 30 éve. Viszont ez a gyakorlat hazai és nemzetközi szinten sem javít a romák helyzetén. Sokkal összetettebb kérdésről van szó. Nem hiszek abban, hogy a pénzbeli kártérítés valóban abban kompenzálná a romákat, amiben sérelem érte őket. Itt elsősorban pedagógiai kérdésről és a felnövekvő nemzedékek jövőjéről van szó. Mert a pénz elfogy, de a tudás megmarad. A miniszterelnök a pénteki rádióinterjújában azt mondta Gyöngyöspatáról: "Azoknak kell milliókat fizetni, akik lehetetlenné tették, hogy a gyermekeik rendesen tanuljanak", a magyaroknak pedig "meg kell hátrálni". Egyetért?
Nem gondolom, hogy rádióinterjúkat kommentálnom kellene. Ön szerint is a romák tehetnek arról, hogy kialakult a szegregáció Gyöngyöspatán? Mindenki etnikai megkülönböztetésről beszél, miközben az előzményeket ma már senki sem vizsgálja. Ami információ az én birtokomban van, abból egyértelműen kiderül, hogy nem fekete-fehér a helyzet. Nem tartja hangulatkeltőnek Orbán Viktor kijelentését, miszerint „emberek munka nélkül kapnak sok pénzt”? Orbán Viktor járja az országot és valószínűleg ilyen visszajelzést is kapott, ezért mondta ezt. A romák 20 éven át segélyből éltek, 2011-től viszont a közmunka bevezetésével elindult egy pozitív folyamat, ennek köszönhetően a cigányok munkából szereznek jövedelmet. Többségében ezek az emberek már beléptek az elsődleges munkaerőpiacra is. A legfontosabb, hogy széles körben elkezdtünk beszélni ezekről az ügyekről, mert nagyon fontos a deszegregáció mikéntje. Számos sikeres program indult, sok visszajelzést kapok polgármesterektől, hol állnak, mire lenne még szükség. Létrejött például a RITA - Regionális Integrációs Társadalmi Applikáció – ami a tanulásban és a mindennapokban való eligazodást könnyíti meg, segítséget nyújt egészségügyi, szociális, jogi, környezetvédelmi, közigazgatási kérdésekben, egyfajta társadalmi GPS-ként működik. Jelenleg három településen teszteljük. Sajnos több helyen megfordult a deszegregációs trend, elsősorban azokon a településeket, ahol felerősödött a spontán földrajzi lakhatási szegregáció.
Mit lehet tenni ez ellen? Fejleszteni kell a családi napközik hálózatát annak érdekében, hogy már óvodába is hátrány nélkül menjenek a roma gyerekek. Ezt követően minden veszélyeztetett diák számára egyenként, szakemberrel kell megtalálni a legmegfelelőbb iskolát. Azt is el kell érni, hogy a nem romák számára is vonzók legyenek azok az iskolák, ahol sok a cigány származású tanuló. Nagyecseden például olyan az iskola, olyan jók a tanárok, hogy hiába sok a roma diák, a nem cigányok sem viszik máshová a gyerekeiket. Ilyenből kell minél több. Csenyétén a múlt hét szombaton nem ért ki időben a mentő, mert rendőri biztosításra várt. Ezzel az üggyel foglalkozik? Mindenekelőtt őszinte részvétemet szeretném kifejezni a családnak. Az ügyet ki kell vizsgálni és a felelősöket meg kell találni annak érdekében, hogy a jövőben hasonló esetek ne fordulhassanak elő.
Tesz lépéseket ebben az ügyben?
Én annyit tudok tenni, hogy felhívom a figyelmet ezekre a problémákra. A kormány dolga, hogy a rendőrséggel és a mentőszolgálattal tárgyaljon, úgy tudom, ez folyamatban van. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Belügyminisztérium információim szerint már egyeztetett. Mindemellett ezekben a falvakban szükség van rendszeres egészségügyi szűrésekre, hogy ne így, az utolsó pillanatban kelljen emberi életeket megmenteni. Ismerek olyan orvost, aki azért jár le Budapestről Salgótarjánba, mert tudja, hogy tíz rákosból kilenc roma, és általában csak későn ismerik fel a bajt, későn mennek orvoshoz. Ön szerint jól hasznosultak a roma integrációra elköltött pénzek Magyarországon? Jobban, mint az Európai Unió többi tagállamában, de persze mindent lehet jobban csinálni. Sokat dolgoztam a korábbi kormányokkal is, például Arató Gergellyel, aki a Gyurcsány-kormány oktatási államtitkára volt. Ki merem jelenteni, hogy az akkorihoz képest javult a romák helyzete Magyarországon. Dolgoztam Mohácsi Viktóriával is, aki valóban őszintén javítani akart a cigányok helyzetén, majd később csalódottan mesélte nekem, hogy a korábbi kormányok alatt mennyire nem tudta megvalósítani a terveit. Például azért, mert a Gyurcsány-kormány átirányította a roma integrációra folyósított pénzeket. Persze én mondom a leghangosabban, hogy ami eddig történt, az nem elég. De nem csak itt, az EU-ban sem. Most beszéltem például a területért felelős biztos asszonnyal a szegregált oktatásról. Felvázoltam a magyar állapotokat, de látjuk, mi van Romániában és Bulgáriában, ezekben az országokban ugyanis sokkal rosszabb a helyzet, mint nálunk. Öt hónapon belül beérkeznek az Európai Bizottsághoz az Európai Parlament jelentései, ezeket egy német és egy szlovák roma képviselő, valamint én készítem. A tankötelezettség leszállítása 16 évre mennyiben segítette ön szerint a romák integrációját?
Senkit nem kényszerítenek ki az iskolapadból 16 évesen. Aki akar, az tovább tud tanulni. Aki viszont eddig is csak azért járt iskolába, mert kötelező volt, annak többé nem kényszer a tanulás, hanem lehetősége van egyből munkába állni. Persze ebben az esetben szaktudás nélkül kezdenék meg az álláskeresést, azt pedig hamar felismerik, hogy így rögös az út, ezáltal egyre többen inkább folytatják a tanulmányaikat.