Euró nélkül nem megy!

Az MNB, akárcsak az Orbán-kormány, fél mindenfajta integrációtól, így nem csoda, hogy az európai közös pénz bevezetésének terve helyett inkább kifogásokat gyárt.

Az elmúlt hetekig a jegybank vezetőinek, mindenekelőtt Matolcsy György elnök nyilvános szerepléseit az uralta, hogy az euró bevezetésének lehetőségét igyekezett távol tartani magától. Még olyan kellően végig nem gondolt megnyilatkozások is elhangzottak az MNB elnök a részéről, hogy az Unió monetáris politikáján, a maastricht-i kritériumokon túlhaladt az idő. Ezért azok az országok - köztük Magyarország -, amelyek még nem vezették be az európai közös pénzt, ne is foglalkozzanak ilyesmivel, ehelyett - egy elég ködösen körvonalazott -, a későbbiekben megalkotandó eurázsiai digitális devizában gondolkodjanak, mert ha Európa és Ázsia összefog, akkor együttesen a világ legversenyképesebb térségévé válhatnak.

Ez a merésznek tűnő elképzelés, mint az várható is volt, csupán néhány hónapot élt. (A Pénzügyminisztérium tetszését egy pillanatig sem nyerte el.)

Eközben ismét nyilvánvalóvá vált, hogy az eurócsatlakozás feltételeit rögzítő maastricht-i kritériumok teljesítésére hazánk, fegyelmezett gazdaságpolitikával belátható időn belül képes. Egyes jegybanki vezetők részéről felmerült, hogy ha - a jelenlegi politikai akaratnak engedve - Magyarország nem is jelöli ki az euró bevezetésének céldátumát, de érdemes lenne egy tágabb - 5-10 éves - idősávot behatárolni, és az évente frissülő, Brüsszelnek benyújtott konvergencia-program végrehajtását ennek a célnak alárendelni.

A januári, budapesti Lámfalussy konferencián elmondott Matolcsy-beszédből a szakértők, beleértve a külföldi megfigyelőket is, azt a következtetést vonták le, hogy - még ha egyelőre csak elméleti szinten is, és feltételezhetően a saját szakértőik nyomásának engedve -, a jegybankban realitásként fogalmazódott meg: Magyarországnak előbb-utóbb csatlakoznia kell az eurózónához, még ha a jelenlegi feltételeket vitatják is az MNB-nél. Olyannyira, hogy a maastricht-i kritériumok finomhangolásának igényével léptek fel, amelynek alapelveit egy formás kis "Fenntartható felzárkózás euróval - Hogyan újítsuk meg a maastricht-i kritériumokat?" című kötetben össze is foglalták.

A magyar jegybank vezetői azt állítják, hogy a mostani kritériumok nem adnak megfelelő képet arról, hogy egy uniós tagállam valóban kellően felkészült-e arra, hogy nemzeti devizáját az európai közös pénzre cserélje fel. Magyarul arról van szó, hogy - az MNB véleménye szerint -, a kritériumok nem tükrözik megfelelő módon egy-egy csatlakozni kívánó országnak azt a képességét, hogy valóban képes felzárkózni a fejlettebb gazdaságú euróövezeti országok szintjére. Leginkább a mediterrán-országokkal példálóznak, mindenekelőtt Görögországgal, amely annak ellenére, hogy az euróövezet tagja volt és éves költségvetését rendre jóváhagyta az Európai Központi Bank (EKB), mégis a 2000-es évek elején rendre bűvészkedhetett a központi büdzséje számaival. Aminek az lett a következménye, hogy a 2008-2009. évi gazdasági világválság olyannyira megviselte a hellén államot, hogy csak az eurózóna országai - mindenekelőtt Németország - "mankójára" támaszkodva tudta elkerülni a csődöt.

Nagy Márton, az MNB alelnöke, főként a kormány álláspontját tükröző - és Matolcsy György írásainak rendszeresen felületet adó - Novekedes.hu internetes portálon amellett érvel, hogy a magyar gazdaság jelenlegi állapotában nem "euróérett", amiért a kkv-szektor versenyképességi, illetve termelékenységi lemaradását teszi felelőssé. A versenyképesség szempontjából fontosnak tartja, hogy az adott ország exportja területi, illetve termékszerkezeti alapon kellően sokrétű legyen és magas hozzáadott értékkel rendelkezzen. A pénzügyi rendszer megfelelő fejlettsége is kiemelkedő jelentőségű az eurócsatlakozás szempontjából. (Ezen a téren ma nincs különösebb szégyenkeznivalónk, bár a szakemberhiány már elérte ezt a szektort is.)

Az MNB vezetői úgy viselkednek, mintha már belátnák, hogy vállalt kötelezettségünket, az euró bevezetését nem lehet elmulasztani, ugyanakkor ezernyi kifogást keresnek, hogy ne kelljen színt vallaniuk.

Nem ért egyet a jegybank halogató álláspontjával a lapunk által megkérdezett Bodnár Zoltán. Az MNB egykori alelnöke szerint hibás az a felfogás, amikor egyes évek teljesítményéből vonunk le messzemenő következtetéseket. Sokkal helyesebb, ha nagyobb időtávot tekintünk át az euróra való érettségünk szempontjából, például 20 esztendőt.

Ugyanakkor a mostani teljesítmény értékelésekor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egy évtizeddel ezelőtt olyan gazdasági világválság zajlott le, amilyenhez hasonló 80 esztendeje nem volt. Nekünk nem a legfejlettebb országokhoz kell mérnünk magunkat, hanem azt kell nézni, hogy felzárkózásunk mennyire megalapozott, illetve az ütem mennyire fenntartható. Így három tényezőre érdemes koncentrálni, ez a munkaerő képzettsége, a versenyképesség és a fizetési mérleg alakulása - tette hozzá. Ha ebben a tekintetben elérjük az uniós átlagot, akkor érettek vagyunk az euróövezethez való csatlakozásra. A szakember szükségesnek ítélte a bankunió létrehozását, és a költségvetési politika összehangolását is, de ezen belül az egyes tagállamok arra költenek, amit szükségesnek ítélnek. Azért is téves az euróövezeti tagság eredményességét összekötni egy-egy ország gazdasági súlyával, mert például Szlovákia, amelynek részesedése nagyjából Görögországhoz hasonlítható, jól teljesített, míg a hellén államról ezt aligha mondhatjuk el.