Történelmet könnyebb írni, mint kormányt alakítani

A Sinn Féin a szavazók majdnem negyedének – 24,5 százalékának – támogatásával megtörte az ír jobboldal hegemóniáját, mégis nehéz helyzetből vágnak neki a koalíciós tárgyalásoknak.

Örömmámorban úsztak a baloldali-nacionalista Sinn Féin hívei, amint kiderült a szombati előrehozott parlamenti választás eredménye. Dublin egyik szavazatszámláló központjában például a politikusok és szimpatizánsok dalra fakadtak, amikor nyilvánvalóvá vált a párt fölényes győzelme a körzetben. A britek elleni 1920-as szabadságharcról szóló nótára zendítettek rá, amely többek között az eredeti IRA-t – a függetlenséget kivívó “Ír Köztársaságpárti Hadsereg”-et – élteti. Waterfordban azonban némileg félresikerült az ünneplés. A Sinn Féin helyi jelöltje, David Cullinane olyannyira elragadtatta magát, hogy győzelmi beszédét a másik IRA – az ír egységért évtizedek át harcoló terrorszervezet – jelszavaival zárta. A politikus később azzal védekezett, hogy csupán a múltat idézte fel, ő maga örül, hogy az északír békefolyamatnak köszönhetően megszűnt a terrorszervezet.

A Sinn Féin sikerét éppen az IRA-val való ellentmondásos viszonya teszi felemássá. A szavazók majdnem negyedének – 24,5 százalékának – támogatásával megtörték az ír jobboldal hegemóniáját, mégis nehéz helyzetből vágnak neki a koalíciós tárgyalásoknak. A két jobbközép erő, a második helyen végző Fianna Fáil és az eddig kormányzó Fine Gael ugyanis előzetesen kizárta az együttműködést a Sinn Féinnel, amely szerintük még mindig túlságosan kötődik az IRA-hoz.

A Sinn Féin vezetője, Mary Lou McDonald mégis elképzelhetőnek tartja, hogy miniszterelnök legyen. Bár a választókat leginkább szociális ügyek érdekelték, a pártvezér egyértelművé tette, hogy kormányfőként az ír egység megteremtéséért is dolgozna: az 1998-as nagypénteki békeszerződésben foglaltak alapján népszavazást kezdeményezne a határ két oldalán, az Ír Köztársaság és az Egyesült Királysághoz tartozó Észak-Írország egyesítéséről. Mindehhez azonban a reménybeli miniszterelnöknek először maga mögött kell megteremteni az egységet – a dublini parlamentben.

McDonald első körben a törvényhozásba bejutó kisebb csoportokkal kezdeményez egyeztetéseket: a Zöld Párttal, a Munkáspárttal, a Szociáldemokratákkal, illetve a megszorításokat ellenző Szolidaritás -Emberek a Profit Előtt nevű választási szövetséggel. Az ő támogatásuk azonban korántsem lenne elég: a Sinn Féinnek 37 képviselője lesz az új törvényhozásban, és az első körben megkeresett pártokkal is csupán 66 szavazatuk lenne a 160 fős törvényhozásban. McDonaldnak a miniszterelnökséghez még a függetlenként megválasztott 19 képviselő zömével is alkut kellene kötnie. Ha sikerülne egy platformra terelni ezt a változatos társaságot, akkor Írország történetében először vezetné a szigetországot egy kizárólag baloldali pártok támogatását élvező kormány.

A Sinn Féinnek még egy lehetséges koalíciós partnere van: a Fianna Fáil. Habár a jobbközép párt elnöke, Micheál Martin a kampányban következetesen elutasította az összefogást, az eredmények nyomán enyhített az álláspontján. Az ír közszolgálati médiának adott nyilatkozatában nem zárt ki egy esetleges koalíciót, azt mondta, hogy ő demokrata, “hallgat az emberekre” és “tiszteli a döntésüket.” Ugyanakkor utalt rá, hogy bármifajta együttműködésnek a választási programok összeegyeztetése a feltétele.

Elméletileg az sem lehetetlen, hogy a Sinn Féin történelmi győzelme ellenére kimarad a kormányból és egy jobbközép nagykoalíció jön létre. A Fianna Fáil és a Fine Gael összeborulása azonban hatalmas politikai kockázatot jelentene mindkét párt számára, hiszen így a legnagyobb ellenzéki erőként tovább erősödhet a Sinn Féin.

Mindenesetre elhúzódó koalíciós tárgyalások várhatóak. Négy éve 70 napba telt, mire megalakult a kormány – most ennél is hosszabb egyezkedésre lehet számítani.