Az Elios-ügy, avagy más néven a Tiborcz-ügy az elmúlt tíz esztendő legjobban dokumentált korrupciós botránya. Az Unió csalás elleni hivatala (OLAF) vizsgálatai szerint a magyar önkormányzatok, politikusok és üzletemberek olyan csalási mechanizmust építettek fel, amely lehetővé tette az Elios Zrt. számára, hogy referencia és érdemi verseny nélkül több tucat város közvilágítását korszerűsítse uniós pénzekből. A projektek több helyen félresikerültek – ilyen Gyál is, ahol a felújítás után lehet, hogy takarékosabb lett a közvilágítás, ám sötétebbek is az éjszakák. Emellett gyaníthatóan több milliárd forintnyi korrupciós extra-haszon keletkezett a kivitelezőknél, amely mára magánvagyon lett.
Az OLAF vizsgálata több ízben feltárta a csalási mechanizmust, amit jelzett is a magyar kormány felé, ám a magyar rendőrség és ügyészség alibinyomozása tisztára mosta az érintetteket. Az Eleven Gyál nevű civilszervezet azonban ebbe nem nyugszik bele, és kérte az OLAF-tól, majd az Európai Bizottságtól a jelentés publikálását. A bizottság ezt megtagadta, mondván, a jelentést csak az érintett kormányoknak kell megküldeniük, és ők dönthetnek annak nyilvánosságáról.
Valahol érhető a bizottság és az OLAF bátortalansága, hiszen az uniós jogrendszer létrehozásakor fel sem merült, hogy egy uniós állam kormánya rendszerszintűvé teszi a korrupciót. Az Eleven Gyál és Társaság A Szabadságjogokért szerint viszont joguk van tudni a gyáli polgároknak, mi szerepel az OLAF jelentésben – ezért az uniós bíróságon perelték be az Európai Bizottságot.
A bíróság korábban elutasította az ilyen kereseteket, arra hivatkozva, hogy az veszélyeztetné az OLAF jövőbeni vizsgálatait. A TASZ szerint viszont a jelentés eltitkolásával sérül az uniós (magyar) polgárok informálódáshoz való joga. Kérdés, mi a fontosabb: a korrupció feltárása vagy a bűnösök védelme.